10.rész: Álomtól a valóságig

~Dorothy~

Reggel mire felébredtem Harry már nem volt mellettem. Kikeltem az ágyból és kimentem a konyhába. Meglepetésemre már mindenkit ott találtam. Megnéztem az órát és már 9 óra volt. Kissé elaludtam. Na mindegy. Harry csinált nekem reggelit, majd az ebédlőbe mentem és meg is ettem. Elmentem felöltözni, majd kimentem egy kicsit futni. London utcáin a fiúk zenéit hallgattam természetesen. Körülbelül fél óra múlva ki is értem a parkba, ahol lepihentem egy padon. Egy kislány sétált arra az anyukájával. A kislány odajött és azt mondta:

-Láttalak a tv-ben.- elmosolyodtam és megöleltem. Nagyon aranyos volt. Volt nálam egy papír amit aláírtam neki. El is vette és nagyon örült.

-Köszönöm, szia-mondta és elmentek.

-Sziasztok!-köszöntem én is és indultam vissza a "villába". Már csak Harry, Niall és Stephanie volt ott.

-Sziasztok! Többiek?

-Szia.-köszönt Harry és adott egy puszit.-Zayn és Liam elmentek vásárolni. Louis pedig visszament a szobájába.

-Jobban van már?-kérdeztem.

-Nem sokkal, de javul.-mondta Niall. Elmentem tusolni, felöltöztem és bementem Louhoz. Az ágyán feküdt és a plafont nézte. Nagyon megsajnáltam. Leültem mellé az ágyra.

-Louis jobban vagy már?

-Nem nagyon-mondta őszintén, majd felült és megölelt.

-Gyere ki a többiekhez és csináljunk valamit. Hozzak répát?

-Most nincs étvágyam. De azért kimegyek.-mondta és elindultunk a nappaliba. A többiek a tv-t nézték. Leültem Lou és Harry közé majd beraktak valami filmet és elkezdtük nézni. Később betoppantak a fiúk és velünk nézték. Fél óra múlva már kissé untam ezért kimentem a konyhába. Ittam narancslevet, majd csörgött a telefonom. Anya volt az. Azt mondta, hogy ma indul a járatuk és 7-re érnek ide. Megígértem neki, hogy eléjük megyek. Leraktam és felnéztem twittere. Már nagyon rég nem néztem meg. Rengetegen bekövettek és írtak nekem jót és rosszat is. Nem olvastam el őket. Bár kíváncsi voltam, de mégsem olvastam el. Visszamentem a nappaliba és még egy ideig vártam, hogy elmondhassam a hírt. A film még mindig unalmas volt, de most már nem érdekelt. Fejem Harry vállára döntöttem és kissé elaludtam.

A reptéren voltam. Már elmúlt hét óra és anyuék még nem jöttek. Hallottam, hogy valaki azt mondja, hogy lezuhant a repülő. Kétségbe esetten kerestem meg az információs pultot és kérdeztem meg, hogy igaz-e a hír. A nő rábólintott,én pedig leültem egy székre és sírni kezdtem. A könnyeimtől alig láttam már. Hallottam, hogy valaki a nevemet mondogatja. Kinyitottam a szemem és Harryt láttam magam előtt. 

-Dorothy jól vagy?-kérdezte Harry aggódva.

-Igen, csak szörnyű álmom volt. -Ránéztem az órára és már dél volt. -Mellesleg anyuék hétkor szállnak le a gépről és megígértem, hogy eléjük megyek ha nem gond.

-Menj csak, ha akarod elviszlek.-mondta.

-Oké köszi, legalább megismered a szüleim.-mondtam és megöleltem. Harry szobájába mentünk és beszélgettünk.

-Az igaz, hogy tudsz zsonglörködni?-kérdeztem izgatottan.

-Honnan veszed ezt?-kérdezte. Azt hiszi, hogy egy Directioner ilyet nem tud?

-Directioner vagyok tudtommal.-mondtam mosollyal az arcomon.

-Jó igaz, hogy tudok.

-Megmutatod?-kérdeztem.

-Oké.-mondta és kiment a szobából majd négy labdával tért vissza. Először csak kettőt, majd hármat és végül négyet kezdett dobálni. Mit ne mondjak nagyon ügyes volt. A mutatvány után megtapsoltam.

-És hol a jutalmam?-kérdezte féloldalas mosollyal az arcán. Odamentem hozzá és megcsókoltam.

-Megfelel?-kérdeztem. Ő csak megrázta a fejét és az ágy felé kezdett vinni. Tudtam mit szeretne, de erre még nem voltam készen. -Harry, ezt még nem kéne.-mondtam kissé szégyenlősen.

-Rendben-mondta-én megvárlak.

-Köszönöm-mondtam és még egy csókkal megjutalmaztam. Kijöttünk a szobából és ebédhez készülődtünk. A fiúk nem nagyon tudnak főzni, ezért Stephanie vette át a szakács szerepét. Mire mi a konyhába értünk minden kész volt. Paprikás krumpli és húsleves. Leültünk az asztalhoz immáron mind a heten és enni kezdtünk. Azt hiszem mindenki jól lakott. Még 4 órám volt anyuék érkezéséig ezért kiültem a napozóágyra és pihentem. Stephanie velem tartott, a fiúk viszont ruhástul a medencébe ugrottak. Egy ideje élveztem a meleget, amikor valaki felkapott és elkezdett a medencéhez futni. Kinyitottam a szemem és az én drágalátos barátom karjaiba találtam magam.

-Harry meg ne próbálj bedobni a vízbe!-mondtam, ő megállt a medence vízénél és visszaszámolt.3...2...1-Harold Edward Styles! Ezt meg fogod keserülni!-mondtam. Ő épp lerakott volna amikor valaki hátulról meglökte és együtt estünk a vízbe. Harry felsegített és a medencénél megpillantottuk....Zaynt. Dühös szemekkel néztünk rá. Majd Harryvel egymásra néztünk és "megbeszéltük", hogy visszavágunk. Kimásztunk a vízből és kergetni kezdtük Zaynt. Harry elkapta, a medence szélére állította és én kaptam a megtiszteltetést, hogy belelökhessem. Nagyot csobbant, Harryvel lepacsiztunk és beleugrottunk a vízbe. De mivel szegény víziszonyos ezért gyorsan ki is húztuk a vízből. Elég sok idő telt el, mert már öt óra volt. Még kicsit napoztam majd elindultam készülni. Levettem vizes ruháimat és beálltam a zuhany alá. A forró vízcseppek szinte égették bőrömet. Felöltöztem, rendbe szedtem magam és indultam is Harryvel a reptérre. Odaérve már nagyon vártam, hogy végre leszálljon a gép. Eszembe jutott a rémálmom. Kezdtem egyre jobban izgulni. Öt perc elteltével megláttam anyuékat. Odafutottam hozzájuk és megöleltem őket.

-Nagyon hiányoztatok.-mondtam és egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Te is nekünk.-mondták szüleim. Harry odajött hozzánk.

-Jó napot!-köszönt Harry.

-Anya, apa ő itt Harry a barátom. Harry ők a szüleim.

-Örülök, hogy megismerhetünk. Én Erica vagyok, a férjemet pedig Stephen-nek hívják.-mutatkoztak be és már mehettünk is. A szüleim anyanyelvi szinten beszélik az angolt, szóval nem volt probléma. 

-Nem akarlak zavarni titeket, Dorothy hívj és jövök érted. -mondta Harry és puszival elköszönt.

-Menjünk az új házba.-mondta apu és elindultunk a ház felé...