32.rész: Szülinap

Kedves Olvasóim!

Hosszas késés után meghoztam nektek az új részt. Sajnos a következőt sem tudom egyhamar hozni, mert hétfőig nem leszek itthon, de nagyjából már tudom mi lesz benne. Azt hittem a nyár végéig befejezem a sztorit, de ez egyáltalán nem biztos. Mindegy egyszer befejezem. Remélem tetszeni fog nektek! Örülnék egy-két feliratkozónak, és megjegyzésnek.

Jó olvasást!

Üdv: 

L*encii.~

- Én köszönöm, te vagy az egyetlen akinek eddig elmondtam. Soha senki nem került olyan közel hozzám, hogy elmondjam neki – mondta és én magamhoz húztam...

Miután tisztáztunk mindent, visszamentünk a többiekhez, akik persze nagyban hülyéskedtek. Kitaláltam valamit.

- Figyeljetek! Mivel egy darabig Jessi is velünk marad, ezért gondoltam most meg kéne őt jobban ismernünk. A játék a következő lesz: körbeülünk és sorban mindenki mond magáról egy dolgot, ameddig csak tudunk. Ha ez nem megy, akkor a másikról fogunk tényt mondani. Ki van benne? - kérdeztem. Mindenki igennel válaszolt. - Rendben akkor kezdjük, üljünk körbe - Miután körbeültünk én kezdtem. - Akkor szeretem a répát – mondtam, ez mindenkit megmosolyogtatott. Jessi jött:

- Több mint három éve vagyok London lakosa - mondta és összenéztünk. Mindketten ugyanarra gondoltunk. Dorothy-n volt a sor:

- Nézzük csak...míg Londonba nem jöttem Stephanie volt az egyetlen barátom - mondta.

- A kedvenc számom 69 - mondta Harry. - De nem kell rosszra gondolni - mondta nevetve és Dorothy-ra nézett, aki "enyhén" elpirult. Rátettünk nekik még egy lapáttal és tovább mondtuk a hülyeségünket ezzel kapcsolatban.

- Kedvenc tárgyam a gitárom - mondta Niall.

- Szeretnék olyan jól gitározni, mint Niall - mondta Stephanie, majd megcsókolták egymást.

- 4 éves koromig rendszeresen kellett járnom kórházi vizsgálatokra - mondta Liam szomorúan.

- Dohányzom, mert nem tudom máshogy levezetni a feszültséget - mondta Zayn. Még sok minden hangzott el: Liam veseproblémái, hogy Zayn milyen visszahúzódó, hogy Niall rengeteget eszik, Jessi modellként dolgozik - amit nem is csodálok -, hogy Harry kabalája egy zöld alsógatya, és még hasonlóak. Szerintem jobban megismerték egymást és jobb volt a hangulat is. Nem mondom, hogy mindent megtudtunk a másikról, de azért pár dolgot tisztáztunk.

Cardiff-ba való érkezésünk után elfoglaltunk egy hotelt. Nagyon örültem, hogy nem kell a buszon aludnunk, mert az azért nem olyan kényelmes. Én Harry-vel voltam egy szobában. A három lány együtt volt és Liam-et pedig Zayn és Niall boldogította. Kikönyörögtük, hogy hadd mehessünk gyorsétterembe és szerencsére Paul beleegyezett. A hústorony testőreink is velünk tartottak és körülbelül annyit rendeltek, mint Niall. Végül nem ültünk be, mert elég sok lány volt bent. Néha már unom, hogy miattuk nem csinálhatunk azt amit akarunk, de nekik köszönhetjük, hogy idáig jutottunk. Sietve visszasétáltunk a hotelbe, én már útközben elfogyasztottam, amit rendeltem, ezért nyugodtan beszélgettem a többiekkel.

~Dorothy~

A koncert nagyon jó volt, remekül éreztük magunkat, a fiúk most is kitettek magukért. A turné még alig kezdődött el, de én már kifáradtam. Pihenésre volt szükségem, de a koncerteket nem akartam kihagyni. Még egy dedikálást is meg kellett várnunk, akkor már olyan voltam mint, egy élőhalott, állva el tudtam volna aludni. Éjfélre szerencsére hazaértünk és el is aludtunk.

Már hetek teltek el a turné kezdete óta és miután egy hétvégére hazamentem a családomhoz, újult erővel tértem vissza. Nagyon örültem neki, hogy végre találkozhattunk. Bár a magyarországi rokonaim nem látogattam meg. Harry is a családjánál volt, majd én is csatlakoztam hozzá és egy családias hangulatú napot töltöttem velük. Majd ismét folytatódott a turné. Jessi közben hazament és pár bőröndnyi ruhát hozott. Danielle és Perrie is néha meglátogattak minket, de sajnos mentek is tovább dolgozni. Hamarosan Liam szülinapja lesz, ami azt jelenti, hogy utána beköszönt az ősz, és mi mehetünk az iskolapadba. Hiányozni fognak a fiúk, de örülök, hogy legalább erre az egy hónapra velük tarthattam és rengeteg élményekkel gazdagodtam. Liam meglepetésbulija után mi megyünk is haza. A turné alatt a szüleimmel minden nap beszéltem és kiderült, sikeresen letettem a felsőfokú angol nyelvvizsgát. Rettentően örültem, úgy érzem, szinte már folyékonyan beszélem a nyelvet és ebbe sokat segített az, hogy találkoztam a fiúkkal. Még nem hagytuk el Európát, jelenleg Liverpool-ban vagyunk. Ez az egész még majdnem fél évig is eltarthat. Legutóbb tegnap volt koncert, ma a fiúknak szabadnapja van, holnap pedig továbbmegyünk. A srácokkal már Liam szülinapját tervezzük, ami Birmingham-ban lesz. Egy szórakozóhelyet fogunk kibérelni és meghívjuk Liam minden barátját. Reményeink szerint Danielle is el tud jönni. Az ajándékát már megvettük Harry-vel közösen.

~2013. augusztus 29.~

Liam szülinapja. Úgy tettünk mintha elfelejtettük volna, de a meglepetés este lesz. Szegény egész nap el van szontyolodva, ezért majdnem felköszöntöttem. Délután van és mi javában készülünk „mozizni”. Liam is jön velünk, de persze a szórakozóhelyre tartunk. Eleinte nem is akart belemenni, már azt hittük lőttek a bulinak. Legalább meghívtunk 50 embert, ha nem többet. Danielle elvileg ide tud érni repülővel. Egy univerzum mintás ruhát vettem fel, a sminkem füstösre csináltam, a hajamat pedig laza oldalfonatba raktam. Harry-nek kiválasztottam, hogy mit vegyen fel, majd tovább készülődtem. Lassan, de biztosan mindenki elkészült este hatra. Egy limuzinnal mentünk mind a nyolcan: a fiúk, Jessi, Stephanie és én. A többi vendég már a helyszínen van. Természetesen meghívtuk Paul-t és Simon-t is, szerintem örülni fog neki Liam. A családja is ott lesz. Lassan begördültünk a helyszín elé és kipattantunk. Liam kissé értetlenül követett minket majd miután bementünk a sötét épületbe, és a villanyt felkapcsoltuk mindenki előjött.

- BOLDOG SZÜLINAPOT LIAM! - kiáltottuk és Liam meglepődött arcát néztük. A tekintete az embereket pásztázta és valakit keresett. Körbenéztem és Danielle-t kerestem, de nem volt itt.

- Ezt mind ti? - kérdezte meg tőlünk és mi hevesen bólogattunk. - Köszönöm nektek.

- Ne köszönd, ennyi kijár neked – mondta Zayn. Gyorsan tárcsáztam Dani-t, de nem vette fel. Biztos késik a repülő, vagy hasonló. Leültünk és hamarosan megérkezett az első torta. Igen az első, mert több is van. Ezt csináltattuk, ez amolyan dísztorta. Egy batman-es torta gördült kocsin Liam elé aki meglepetten nézte a remekművet. Ezt félreraktuk, és bejött a következő, amit édesanyja hozott be – mivel ő csinálta. Egy óriás csokoládé torta volt, ami Liam kedvence. Miután kívánt és elfújta mind a húsz gyertyát, Danielle lépett félve az épületbe. Liam felnézett, majd odarohant hozzá, felkapta és megforgatta, ezután hosszasan megcsókolta.

- Teljesült a kívánságom – mondta Liam alig hallhatóan, mi mégis hallottuk. Egy felbérelt fotós megörökítette ezeket a pillanatokat és Liam hálásan ránézett. A tortát Liam vágta fel, majd miután mindenki evett belőle – Niall vagy háromszor is – pezsgőt bontottunk és koccintottunk a szülinaposra. Kicsit kíváncsi voltam Danielle miért késett, de nem akartam elrontani ezeket a perceket, azzal, hogy elrángatom. Majd idővel úgy is megtudom. Az ajándékosztás következett Liam nagyon boldog volt, örült a sok szép ajándéknak. Tőlünk két fő részére szóló wellneshétvégét kapott. A következő tortát amit a srácokkal csináltunk, még nem hozták ki. Elkezdődött a buli. Valaki zenét kapcsolt és mi táncra perdültünk. A jó hangulathoz pia is kellett, ezért Zayn kevert nekünk egy-egy színes koktélt, amit hamar lehúztunk. Csak később vettem észre Jessi-t egy széken ülve magányosan. Leültem mellé és megkérdezte mi a baja.

- Semmi, csak kicsit leültem, mert most ettem, de mindjárt jövök én is – mondta és egy mosolyt erőltettet magára. Nem nagyon hittem neki, de majd ha akarja elmondja. Visszamentem a parkettre és Liam-et elkértem egy számomra idegen lánytól. Táncoltunk egy kicsit és közben beszélgettünk.

- Ugye nem hitted, hogy elfelejtettük a szülinapodat?- kérdeztem már félig részegen.

- Hát...de, mondjuk amikor elhívtatok moziba, akkor meg azt hittem, hogy szülinapom alkalmából moziba hívtatok, kicsit furcsa volt, ezért sem volt hozzá sok kedvem – ismerte be. Kicsit ő is ivott, mert már mindkét veséje jól működött, de azért még vigyázott rá.

- Tudod, hogy fontos vagy nekünk ne hidd, hogy bármikor elfelejtünk – mondtam. – Ha mégis, annak nyomós oka van – tettem hozzá nevetve.

- Köszi ezzel megnyugtattál – mondta.

- Nyugi, csak a pia beszél belőlem – feleltem lazán. Túl lazán, majdnem eldőltem. Jót nevettem magamon.

- Jaj tényleg, Danielle hogy-hogy késett? - kérdeztem szomorúan.

- Turbulencia miatt – felelte. Egyáltalán nem volt szomorú, vagy dühös, tudta, hogy ez nem Dani hibája. Végül is nem késett olyan sokat. Az említett elkérte tőlem Liam-et és Harry-t adta oda.

- Már hiányoztál – mondtam.

- Te is nekem – mondta nevetve. Na hát ő sem volt már épp józan. Megcsókoltam, ő pedig vadul belemarkolt a fenekembe. Belemosolyogtam csókunkba, majd rosszalló pillantással néztem rá.

- Fogd vissza magad, ez egy szülinap – mondtam.

- Liam szülinapja, biztos nem zavarná ha eltűnnénk olyan fél órára – mondta pimasz mosollyal és elkezdett húzni egy folyosóhoz. Benyitottunk egy ajtón, ahol a wc volt.

- Most komolyan itt? - kérdeztem. Nem válaszolt csak behúzott egy fülkébe és hevesen csókolni kezdett. Már majdnem lekerült rólam a ruha, amikor valaki sírva jött be. Halkan felhúztam a ruhám cipzárját, és kicsit megigazítottam magamat. Harry szomorúan nézett rám, szemeiben még mindig égett a vágy. Mielőtt kimehettem volna, az ajtó ismét kinyílt. Nem akartunk hallgatózni, de nem mehettünk ki. Louis hangját hallottam meg, és ebből arra következtettem, hogy Eleanor vagy Jessi sír. Bár az utóbbi valószínűbb.

- Louis félek – mondta sírós hangom Jessi. Nagyon kíváncsi voltam, mi történhetett.

- Mitől Jessi? - kérdezte lágy hangon Louis.

- Ben itt van – mondta tömören.

- Hogy néz ki? - kérdezte Louis bosszúsan.

- Nálad magasabb kigyúrt állat, barna haj, kék szem – mondta és valaki felpattant majd kirohant. A sírás továbbra sem maradt abba, ezért gondolom Louis ment ki. De ki az a Ben? Muszáj volt kimennem, nem bírtam tovább. Ahogy kiléptem Jessi meglepett, ijedt tekintetével találtam szembe magamat.

- Sajnálom én nem akartam hallgatózni, de nem tudtam kijönni, mi történt? - kérdeztem meg.

- Simán kimehettél volna – mondta bosszúsan és a fejét térdére hajtotta és ismét hangos zokogásba kezdett. A fülkeajtó kinyílt és miután Harry kinézett gyorsan visszament a bulira. Szerencsére Jessi őt nem vette észre.

- Sajnálom, nem volt szándékos – mondtam már én is könnyekkel küszködve.

- Figyelj megértelek, de nem mondj senkinek semmit – bólintottam. - Röviden annyi, hogy a volt pasim, Ben itt van a bulin. Ez még nem is olyan gáz, de egyszer....megerőszakolt – mondta és ismét sírt.

- Ez szörnyű, Louis mit fog csinálni? - kérdeztem ijedten.

- Nem tudom, de remélem nem csinál balhét – mondta.

- Kimegyek és megnézem oké? - kérdeztem. Bólintott és szegényt magára hagyva siettem ki. Szememmel Louis-t kerestem, de nem nagyon találtam. Körbementem az egész épületben, míg egy ablakból meg nem pillantottam két alakot. Egyedül nem mertem kimenni, Harry-nek szóltam. A telefonomat szorongatva siettünk ki. Louis hangosan kiabált a fickóval.

- Mi folyik itt? - kérdezte Harry. Louis ránézett és Ben ezt kihasználva berohant az épületbe. Utánarohantunk és én siettem a mosdóba, nehogy véletlenül odamenjen be.

- Louis Harry gyertek!- kiáltottam és siettünk is. Az ajtón berontva Jessi nem volt ott, ahol hagytuk, de az egyik fülkéből kisebb dulakodás hallatszott. Lenyomtuk a kilincset, de a szemét bezárta.

- Te utolsó senki, rohadjál meg – mondta Louis. Próbáltunk megoldást találni, és Louis talált is. Bement a mellette lévő fülkébe és nagy nehezen de átmászott hozzájuk. A dulakodás még hangosabb lett, de valaki kinyitotta az ajtót és mindhárman kiestek. Jessi-re félig ráesett Ben, Harry kiszedte alóla, majd Louis jól behúzott annak a szemétnek egyet.

- Ugye nem történt semmi? - kérdeztem aggódva.

- Nem, most nem, szerencsére, köszönöm nektek – mondta.

- Ne köszönd – Louis kirángatta a fickót és próbálta feltűnésmentesen kipaterolni a buliról. Jessi rendbe szedte magát és visszamentünk. Az alkohol teljesen kiszállt belőlünk és inkább leültünk egy kanapéra és beszélgettünk. Az idősebbik korosztály már nem volt jelen, de azért még bőven voltunk. Szerintem senki nem vett észre semmit, Liam buliját nem rontottuk el. A buli további részében csendben beszélgettünk egymással...

31.rész: Louis&Jessi különleges kapcsolata...

 Sziasztok!

Végre új rész!! Most próbálok gyakrabban hozni, mert hamarosan (hó végén) megyek táborba, aztán augusztus se lesz valami szabad, szóval, ha be szeretném fejezni a történetemet, akkor sokszor kell írnom. Egyik kedves olvasóm (Fanny <3) egyszer írt nekem komit, aminek nagyon örültem, az ő kedvence Louis, és ezért is most gyakran lesz Louis szemszöge. Remélem örül neki, és más is. Köszönöm azoknak, akik egy tetszik-kel, megjegyzésükkel bearanyozták a napomat és nagyon köszönöm két személynek a legtöbb biztatást amit valaha kaptam. Nagyon szeretem őket és persze minden olvasómat. Na de nem húzom az időt, jó olvasást:

xoxo Encii.~

~Louis~

Reggel mocorgásra ébredtem. Nem tudtam kivel aludtam együtt, mígnem kinyitottam a szemem. Hát persze, én feküdtem be Jessi mellé. Ő még édesdeden aludt mellettem. Óvatosan kikászálódtam az ágyból, de ez nem sikerült, mert valaki visszahúzott. Meglepődtem, amiért azt akarta feküdjek vissza mellé, bár lehet azt se tudja ki vagyok. Készségesen visszakucorogtam mögé, örültem közelségének. Most volt alkalmam közelebbről tanulmányozni arcvonásait és mit ne mondjak gyönyörűek. Egy valamit észrevettem: a kisírt szemeit. Ezt én okoztam neki, én voltam ekkora tapló. Próbáltam nem nyomulni rá és megtartani a tisztes távolságot. Hallgattam egyenletes levegővételét és én is egyszerre vettem vele levegőt. Újra mocorgott, majd hamarosan megfordult és szembetaláltam magam gyönyörű szemeivel, amelyek tágra nyíltak a meglepetéstől. Gyorsan felálltam és próbáltam megmagyarázni a dolgot.

- Nyugi nem történt semmi, csak befeküdtem melléd és aludtam - mondtam. - Jól aludtál?

-  Itt ültem és hirtelen elaludtam. Sajnálom, hogy kitúrtalak, nem baj, hogy idefeküdtél, csak meglepett, amúgy jól aludtam, te? - kérdezett vissza.

- Nem gond nem zavart, sőt örültem. Én is jól aludtam - feleltem. - Kérsz valamit reggelire?

- Igen, köszi - válaszolt még félálomban. Nagyon édes volt, még a tegnapi ruhájában, kócos hajával és gyönyörűségével.

- Annyira gyönyörű vagy - mondtam ámulva.

- Dehogy csak néz rám: kócos a hajam, a tegnapi ruhám van rajtam, a sminkem szétfolyt, a ruhám vizes, és szerintem az ágy is. Soroljam még? - felelte idegesen. Ráhagytam a dolgot, nem fogom visszavonni amit mondtam. Felhívtam a konyhát és a reggelink hamarosan meg is érkezett. Odavittem neki a tálcát és hagytam hagy egyen. Én a nappaliban fogyasztottam el az ételt. Jessi kijött a szobából és a fürdőt kereste. Megmutattam neki, majd hagytam, hogy elkészüljön. A vízcsobogást hallgatva mentem a szobámba és öltöztem fel. A tálcákat a konyhába vittem és összepakoltam a cuccomat. Az órámra pillantottam ami fél nyolcat mutatott. Egy óra múlva megyünk tovább Cardiff-ba.

- Louis tudsz szólni Dorothy-nak, hogy hozzon nekem valami ruhát? - kérdezte idegesen. Hát persze, ruhát nem hozott, mert nem terveztük, hogy itt marad.

- Persze szólok egy pillanat - mondtam és kimentem. Bekopogtam a szomszéd lakásba és Stephanie nyitott ajtót.

- Jó reggelt! Dorothy itt van? - köszöntöttem.

- Neked is! Nem tudom, gyere beljebb - invitált be, majd berontott Dorothy szobájába. Aki épp öltözött, szerencsére nem láttam semmit. Várjunk csak ez miért szerencse? Miért ne lenne nekem jó ha láthatnék egy lányt öltözni? Na jól van Louis túl kanos vagy, állítsd le magadat. Jézus milyen hülye gondolataim vannak. Dorothy köszönése zökkentett vissza a valóságba.

- Jaj szia. Jessi épp a fürdőben van és azt mondta, kérjek tőled ruhát - mondtam. 

- Rendben mindjárt keresek valamit - felelte és visszament a szobába, majd a bőröndjét kezdte kutatni. Majd ideadott pár ruhadarabot és miután megköszöntem, mentem is. Bekopogtak a fürdőbe.

- Ki az? - kérdezte Jessi.

- Louis vagyok, hoztam ruhát - mondtam és kisvártatva résnyire kinyílt az ajtó és átvette a ruhákat. A nappaliban várakoztam és közben bekapcsoltam a televíziót és azon néztem valami filmet. Hamarosan kijött Jessi a fürdőből megújulva, gyönyörűen.

- Most még gyönyörűbb vagy, ha olyan létezik - bókoltam neki, ő csak elpirult. - Mi hamarosan indulunk tovább, velünk tartasz? - böktem ki, amit már reggel óta meg akartam kérdezni. 

- Meddig maradnék? - kérdezte.

- Ameddig akarsz, a lányok augusztus végéig maradnak - feleltem.

- Még meglátom, de most szívesen veletek tartotok, csak, hogy egy darab ruhát nem hoztam - mondta szomorúan.

- Nem baj, ha kell holnap délelőtt elmegyünk vásárolni és mindent megveszünk ami tetszik - mondtam. Szemei felcsillogtak, de utána újra szomorú volt.

- Louis, ez olyan mintha kihasználnálak, ráadásul nem is vagyunk együtt - mondta.

- De lehetnénk - mondtam ki. Hoppá lehet nem kellett volna.

- Lehetnénk, de nem vagyunk együtt - mondta. - és akkor sem kéne mindent megvenned nekem. Én nem azért vagyok veletek, mert híresek, gazdagok vagytok, hanem mert kedvellek titeket.

- Köszönöm, ez jól esik, kevés az ilyen ember, aki ezért van velünk - mondtam. Tényleg nagyon jól estek a szavai. Odamentem hozzá és megöleltem, fülébe duruzsoltam, hogy köszönöm, de azt már nem mertem, hogy szeretem. Először meglepődött, de utána szorosan megölelt. Nagyon jól esett ölelése és nagyon örültem. 

- Én tudod miért kedvellek? Mert egy kedves aranyos lány vagy, aki nem mellesleg gyönyörű. Nagyon jól érzem magam veled, nekem te egy nagyon jó barátom vagy - örömében könny szökött a szemébe és én letöröltem őket. Nem vagyunk együtt, de szinte már úgy viselkedünk, és úgy is érzünk - legalábbis én. Bár a múltkori kirohanásai végett, azt gondolom, ő is hasonlóan viszonyul hozzám.

- Na, de térjünk vissza a ruhákra – mondta Jessi nevetve. Elgondolkodtam.

- Bízol bennem annyira, hogy beengeded a testőrömet a házadba, hogy elhozza a cuccait? - kérdeztem.

- Benned bízok, de nem tudom a testőrödbe bízhatok-e – Bár ez tényleg jogos. Nem tudom én bíznék-e benne.

- Akkor új ötlet: amikor lesz egy szabad napunk elmegyünk Londonba, elhozzuk a ruháidat, addig pedig a lányok biztos adnak, vagy ha nem akkor majd veszünk – mondtam boldogan.

- Rendben benne vagyok, köszönöm – mondta és kaptam az arcomra egy puszit.

- Én köszönöm, hogy velünk jössz, meg mindent, hogy találkozhattunk. Megbeszéljük a dolgokat a buszon? - kérdeztem.

- Rendben, ránk fér, hogy tisztázzuk – mondta.

- Na most már sietek a fürdőbe, mert elkésünk – mondtam és gyors bementem a fürdőbe, fogat mostam, megcsináltam a hajam, fújtam magamra a parfümömből és már ki is jöttem. - Körülnézek, nehogy itt hagyjunk valamit - Majd mindent ellenőrizve megfogtam a bőröndöket és kisétáltunk a szobából. Bezártam a szobát és mehetünk is le. A liftbe beszállva furcsa érzés fogott el. Csak ketten vagyunk itt, akár le is támadhatnám Jessi-t. De nem én nem ilyen vagyok, én megszerzem őt, és utána letámadom. Furcsa gondolataim vannak az biztos. Leértünk és a recepción leadtam a kulcsot, majd a hallba várakoztunk. Testőröm bejött a bőröndökért és a buszhoz vitte. Leültünk egy kanapéra és beszélgettünk. Semmi komoly téma nem jött szóba, csak úgy beszéltünk mindenről ami szóba jött. Majd hirtelen megcsörrent a telefonom és Harry hívott.

- Bocsi ezt fel kell vennem – mondtam és gyorsan fel is vettem. Elmesélte mi történt vele, én pedig szakadtam a röhögéstől. Duzzogva letette.

- Mi történt? - kérdezte Jessi kíváncsian.

- Bezártam Harryt a lakásba – mondtam nevetve. - Megszívassam? - kérdeztem sunyin.

- Oké hajrá – mondta nevetve. Visszakértem a kulcsot és a lépcsőn mentünk fel. Tárcsáztam a szerencsétlen Harry-t és azt mondtam, hogy már nem adják vissza a kulcsot.

-Ez most komoly? - kérdezte Harry. - Mit csináljak? - kérdezte pánikba esve.

- Nem tudom mássz ki az erkélyen – mondtam a nevetésemet elfojtva. Szó nélkül letettem a telefont és az ajtó elé siettem. Kicsit vártam, hogy ne legyen túl feltűnő.

- Mennyi pénz van Önnél? - kérdeztem eltorzított hangon.

- Nem tudom nem sok – felelte félve.

- Akkor nem engedem ki – mondtam.

- Várjon, mennyi kellene? - kérdezte. Na ezt már szeretem, bekapta a horgot.

- Én kétezerre gondoltam – feleltem ugyanolyan hangnemben.

- Hogy mennyire? - kérdezett vissza idegesen. - Na mindegy rendben odaadom, de nyissa ki az ajtót.

- Előbb csúsztassa ki a pénzt – A kérésemet teljesítette, én pedig lassan a zárba helyeztem a kulcsot és kinyitottam az ajtót.

- Köszö....Louis? Rohadj meg! - mondta a vállamba bokszolva.

- Nyugi a pénzed visszakapod – mondtam és nevettem Jessi-vel.

- Ezt még megkeserülöd – mondta vészjóslóan. Siettünk le a hallba mert lehet elkésünk. A többiek már idegesen vártak ránk.

- Bocsi, bocsi, bocsi itt vagyunk – mondta Harry és sietve távoztunk a hotelből. Előtte még gyorsan leadtam a kulcsot.

- Jessi gyere mögém, van nálad napszemüveg? - kérdeztem.

- Nincs – mondta szomorúan. Levettem a sajátomat és odaadtam neki. - Köszi, de ki fog égni a retinád – mondta.

- Nem baj, érted mindent – mondtam és a többiek után mentünk. Legszívesebben megfogtam volna a kezét, hogy nehogy elsodorják a fotósok, de nem tehettem. Rábíztam a testőrömre így én védtelen maradtam. Sajnos ez rosszul sült el. Elsodortak és a sok köcsög közé ragadtam, ahonnan nem volt kiút. Záporoztak a kérdések miközben próbáltam menekülni. Egy újságíró tartott vissza.

- Vegye le rólam a kezét, mit képzel? - mondtam idegesen és „sietősre” vettem a tempót. Valaki megfogta a kezemet és húzni kezdett. Kijutottam és sikeresen a buszra szálltam. Jessi mentett meg.

- Köszönöm, hogy segítettél. Nem félsz, hogy azt hiszik együtt vagyunk? - kérdeztem félve.

- Egyelőre még nem – mondta és nagyot nyelt. A busz elindult és mi a „hálószobába” mentünk. Itt kis fülkeszerűségek voltak, amik ágynak feleltek meg. Egybe befeküdtünk és egymással szembe beszéltük meg a dolgokat.

- Nagyon sajnálom a tegnapit, nem tudom Paul miért hívta El-t és sajnálom, hogy neki kellett választania – mondtam.

- De te miért nem tudtál választani? - kérdezte.

- Ezt még magam sem tudom, de az biztos, hogy téged szeretlek, de ez akkor nem ment – vallottam színt.

- Szeretsz? - kérdezte meglepetten és szerintem örült is.

- Igen mindennél jobban - mondtam el az érzéseimet. - Bebizonyítsam? - kérdeztem és már le is támadtam ajkaimmal. Csókunkba minden érzést belevittem. Majd levegőhiány miatt elváltunk.

- Nem vagyok egy Harry, de ezt nem hagyhattam ki – mondtam nevetve.

- Tudod, én is szeretlek, de ez nem ilyen egyszerű. Még gondolkodnom kell, hogy biztos jól döntök-e. Csalódtam már emberekben és nem akarom, hogy ez megint megtörténjen – mondta szomorúan és egy könnycsepp gördült le az arcán.

- Nekem elmondhatod ha akarod – mondtam. - Sajnálom, hogy folyton megsiratlak.

- Nem baj és rendben elmondom. Pontosan négy évvel ezelőtt történt, még amikor 15 voltam. Az akkori barátommal Ben-el már féléve együtt voltam. Nagyon jól megvoltunk, nagyon szerettem őt, addig a napig. Elhívott magához, hogy töltsük együtt a napot. Elmentem, hát rosszul tettem. Megnéztünk egy filmet a szobájában az ágyon. A családja otthon volt, vagyis nekem azt mondta. Elkezdett nagyon nyomulni és csókolgatta a nyakam – Itt már könnyezett. - Nem hagytam magamat, de ő egy kigyúrt állat volt, szó szerint. Segítségért kiáltottam, de kiderült a családja nincs otthon. Olyanokat kért tőlem, amit én nem akartam. Undorodva, de meg kellett tennem. Ha nem tettem, akkor megvert. Majd megerőszakolt. Megerőszakolt az akit szerettem. Nem tudtam, hogy ő egy ilyen mocskos ember. Nem is ember, csak egy féreg. Hagyott elmenni, azzal a feltétellel, ha kussolok. Sírva rohantam haza. Szüleimnek sem mondhattam el, csak annyit, hogy összevesztünk. Én már lélekben szakítottam vele, de nem mondhattam ezt. Még ezek után is találkoztunk és szerinte együtt voltunk. Féltem, hogy megismétlődnek a történtek, ezért a cuccaimat bőröndbe raktam és könnyes búcsút véve szüleimtől örökre eltűntem abból a városból. Szüleim nem értették mi történt köztem és Ben között, de hittek nekem, hogy egy mocskos rohadék és jobb, ha soha többet nem látom. Kisöcsémmel azóta nem találkoztam. Több mint 3 éve vagyok London lakosa, de még mindig hiányzik Newcastle és a családom. Csak az a mocsok Ben ne lenne ott. Felfoghatatlan, hogy majd’ 16 évesen kellett új életet kezdenem. Még fel se nőttem. Szörnyű volt. Barátaimmal azóta nem találkoztam, és úgy gondolom nem is voltak igaz barátok. Amikor megismertelek titeket nagyon megörültem. Új barátokra leltem, és azt hiszem ez hiányzott a szürke hétköznapjaimból. Az volt életem legszörnyűbb napja, és éppen négy éve volt fel sem tudom fogni – fejezte be a mesélést könnyekkel küszködve.

- Nagyon sajnálom ami történt veled ez borzasztó. Az a Ben meg remélem a börtönben fogja letölteni az élete további részét. Köszönöm, hogy elmondtad, remélem így már könnyebb lesz megemészteni.

- Én köszönöm, te vagy az egyetlen akinek eddig elmondtam. Soha senki nem került olyan közel hozzám, hogy elmondjam neki – mondta és én magamhoz húztam...

Egy tetszik, egy megjegyzés, vagy +1 rendszeres olvasó igazolná nekem, hogy hogyan is írok :) <3
Ui: Remélem nem baj, hogy nem mindig hozok képet :)

30.rész: Jótékonysági bál

Sziasztok!!
Most elég hamar kész az új rész, remélem örültök neki. A számláló egyre nagyobb számokat mutat, legutóbb 3169 volt. Nagyon köszönöm nektek. Köszönöm a komikat, az új olvasókat és úgy mindent.
Jó olvasást :) 

~Louis~

Tegnap Niall helyén kellett aludnom, mert ők befoglalták a szobánkat hónapfordulójuk alkalmával. Szívesen átadtam a szobámat, mert szerintem szép pár és nem szeretném, ha miattam nem tudnának ünnepelni. Miután lezártuk a kapcsolatunkat Eleanor-ral most Jessi elé kell állnom, és megbeszélni az érzéseinket. A gond az, hogy nem tudom mit érzek iránta. Ezen kell még gondolkodnom. A tegnapi napot végig lustálkodtam, ezért ma elmegyek futni. Felvettem egy sportos ruhát és  fülhallgatóval a fülemben kezdtem neki  futásnak. Még korán volt, az emberek most indultak el dolgozni, most nyitottak ki a közeli boltok. Rajongó se volt annyi az utcán, ezért nem nagyon zavartak. A zenétől ki tudtam kapcsolni és nem gondolni az élet nagy gondjaira. Ahogy körbenéztem az utcán, láttam, hogy ez a hely valamivel nyugodtabb, mint London. Valamikor már belefáradok abba, hogy Londonban élek. Sok a rajongó, néha még a boltba se lehet úgy elmenni, hogy ne vegyenek észre. De mi ezt az életet választottuk, bár sosem gondoltam volna, hogy sikerülhet. Már régóta kint voltam, ezért inkább visszamentem a hotelba. A többieket sehol sem találtam, ezért miután lefürödtem kimentem az udvarra. A medence felől hangzavar jött, ezért odamentem és nem ért meglepetés, mert ott volt a csapat.

- Sziasztok! - köszöntöttem őket és leültem egy napozóágyra. Köszöntek, majd odajöttek mellém és hívtak, hogy menjek fürdeni. Nem volt kedvem, de őket nem zavarta, ruhástul beledobtak a vízbe. Nem is lett volna belőle nagy gond, ha az úszómester és Paul nem jön oda. Csak én kaptam a fejemre, a többieket nem akartam beócsárolni. Kicsit égő volt, főleg a rajongók miatt, akik az utcáról nézték végig és természetesen vették videóra.

- Gyertek ki a vízből, úgyis meg kell beszélnünk valamit - mondta Paul és a bejáratnál várakozott. Mindenki kimászott a medencéből és miután kissé megszáradtunk mentünk is be, majd a liftbe szálltunk.

- Készüljetek el, 10 perc múlva legyetek nálam - mondta jó apánk és miután kinyílt az ajtó ment is a szobájába. Siettem a lakásunkba, hogy befoglalhassam a fürdőt és sikerült is. Megtörölköztem, átöltöztem, megszárítottam a hajamat és készen is voltam. Kíváncsi vagyok mit kell megbeszélnünk. Bevártam Harry-t és együtt mentünk át. Még vártunk egy kicsit a lányokra - köztudott nekik mindig tovább tart a készülődés, kivéve Zayn-t, ő  még náluk is tovább állítja be a haját - majd Paul ismertette velünk a programokat.

- Tegnap este kaptam a meghívást ma estére egy jótékonysági bálra. Mindenkinek kísérővel kell megjelennie. Fél hétre legyetek lent a hallban kiöltözve - Zárta le a témát. - Csak ennyit akartam, most pedig csináljatok amit akartok.

Kit hívjak el? Niall-nek és Harry-nek könnyű, nekik itt vannak a lányok. Liam- nek és Zayn-nek nincsenek itt, de akár idejöhetnek. Én pedig a magányos farkas kivel jelenjek meg? Legszívesebben Jessi-vel mennék, de nem hiszem, hogy meg tudnánk oldani. Legalább egy jót szórakoznék vele és talán rájönnék az érzéseimre. Miért ilyen nehéz a szerelem? Mért nem lehet egyszerűbb? Két ember szereti egymást, összejönnek, majd összeházasodnak és boldogan élnek míg meg nem halnak...De persze ez nem lehetne, ez túl könnyű lenne, és az élet nem ilyen. Eleanor-t is elhívhatnám, de akkor megint kombinálnának és azt nem szeretném. Jessi-t illetően pedig nem tudom, biztos kitalálják majd, hogy együtt vagyunk, de majd meglátjuk. Mindenesetre felhívom Jessi-t. A telefonom névjegyzékében kerestem a neveket és meg is találtam. Még ő adta meg, azért, hogy majd felhívjam. Akkor nem hívtam, mert túlságosan el voltam foglalva Eleanor-ral. Már bánom, félek, hogy nem veszi fel. Legyűrtem a kételyeimet és tárcsáztam. Kicsengett és örökkévalóságnak tűnt, de végül felvette.

- Hallo - szólt bele komoran.

- Szia Jessi, Louis vagyok. Lenne egy kérdésem - kezdtem bele nagy nehezen.

- Micsoda? - kérdezte kissé vidámabban.

- Ma este lesz egy jótékonysági bál, ahová nincsen kísérőm, eljönnél velem? - kérdeztem izgulva.

- Hol vagytok, hogy jutnék oda? - kérdezett vissza.

- Glasgowba, de érted menne egy kocsi. A ruhát pedig a stylist fogja intézni.

- Rendben benne vagyok, majd találkozunk szia - mondta és letette. Ez az! Nagyon örültem, hogy a történtek után szívesen el jön még velem. Lebeszéltem a fuvart és győzelemittasan mehettem ebédelni. Most nem volt kedvem a hotel éttermi ebédéhez, ezért inkább taxiba ültem és egy gyorsétterembe mentem. Igaz ez egészségtelenebb, de néha ilyet is kell enni. Nem ültem be enni, hanem elvitelre kértem. Gyorsan visszamentem a szobámba és egymagamban megettem egy jó kis film mellett az óriás hamburger menümet. Siettem vele, mert ha a srácok visszaérnek nekem nem marad belőle. Kicsit most önző vagyok, de ők már ettek. A film őrjítően ismerős volt, de nem tudom miért. Aztán megvilágosodtam és ha mesébe lettem volna, akkor a fejemnél a villanykörte díszelegne. A történet alapja teljesen olyan volt, mint az én "szerelmi" életem - már ha nevezhetjük annak. Igen egy romantikus filmet néztem, de ez titok. A lényeg, hogy az ex-barátnőt még mindig szereti, de ott egy másik lány is és nem tud dönteni. Végül a másik lányt választja, aki az én esetemben Jessi. Eleanor amúgy is kizárva, mert barátok vagyunk. Tehát most már csak biztosra kell mennem, hogy ez tényleg szerelem-e. Ma este talán fény derül erre. Kissé féltem a médiától, de ha kell megvédem. A ruhával kapcsolatban még fel kell hívnom az imádott stylist-ot Lou-t. Nem akarom senkinek elmondani, hogy ki lesz a kísérőm, majd megtudják később. A többiek visszajöttek az étteremből és kérdőre vontak hollétemről.

- Csak elmentem megebédelni, most nem volt kedvem étteremben enni - adtam a megfelelő választ, le is szálltak rólam. - Liam ki lesz a kísérőd?

- Danielle szerencsére be tud ugrani, mert a közelbe vannak - válaszolt. - Neked ki?

- Az maradjon egyenlőre titok - mondtam sejtelmesen. Elkezdtek huhogni, pedig ebbe nincs semmi. Dorothy gyanúsan méregetett. - Zayn neked van partnered?

- Perrie nem tud eljönni, de Gemma szerencsére ráér - felelt - Unatkozok - tette hozzá. Én is de most valahogy nincs kedvem semmihez.

- Menjünk el valahova! - vetette fel az ötletet Harry.

- Buliról szó sem lehet - apáskodott Liam. Harry lebiggyesztette a száját tetetett szomorúsággal. Bár tényleg nem örült neki, azért még meg is játszotta, de Liam akkor sem engedett. Ez a jó ebben a csapatban: Liam aki mindig jó felé terel minket, Niall aki nevetésével mindig feldobja a társaságot, Zayn akit lehet szívatni, de emellett nagyon sok jó tulajdonsága van, például nagyon őszinte, Harry a pörgős, bulizós, kinek mindig van valami jó programja, és én aki mindenkit belevisz a hülyeségbe. Ezért ilyen összekovácsolódott a banda, mert nem vagyunk egyformák.  Na jó elég a ebből, nem nyáladzok itt magamban.

- Harry te ötleted volt, találj ki valami programot! - mondtam. Harry elgondolkodott, majd egy "áhhá"-t hallatva eszébe is jutott valami. Elrohant a szobájába és egy kamerával tért vissza. Bekapcsolta és elindította a felvételt:

-Hello! A mai napon az az ötletem támadt, hogy vegyünk fel egy videót. Mivel van még pár óránk a bálig, ezért kezdjünk is neki - mondta a kamerába nézve majd megállította, kiment és mikor bejött már ment is újra - Jelenleg Glasgow-ban vagyunk és ez Louis és az én lakásom. Most mindenki összegyűlt nálunk a videó kedvéért. Dorothy és Stephanie jöttek velünk a turnéra, de ezt szerintem már tudjátok. Körbevezetlek titeket - mondta és elindult a lakás különböző helységeibe. - A nappalit már láttátok, ez lenne a konyha, amit nem nagyon vettünk még igénybe. A fürdőszoba, ahol fürdőnadrágok száradnak mert medencéztünk. A szobám ahol aludtam és ez itt Lou alvóhelye. Este ellátogatunk egy jótékonysági bálra, majd holnap reggel indulunk tovább. Ez lenne a mai videó, remélhetőleg holnap is csinálunk - Majd felénk fordította a kamerát és egy kisebb hülyéskedés után elköszöntünk. -Sziasztok, remélem találkozunk a koncerten - Végül kikapcsolta.

- Nézzük vissza, aztán pedig mehet is a világhálóra - mondta és közénk ült, majd elindította a videót. Remek videó lett, bár nem sokszor vagyunk benne, inkább csak a lakás látható. Ez egy ilyen beszámoló szerű videó.

- Hallod haver neked aztán jó a beszélőkéd - mondtam és oldalba böktem.

- Ha te mondod - válaszolt. Milyen kis szerény valaki, nevettem magamban.

- Ez a videó nem tartott sokáig, máskor hülyüljünk is - tanácsoltam a többieknek. - Most megint nincs mit csinálni.

- Együnk - mondta Niall és hívta is a pincért.

- Niall nemrég ettél - mondta rosszallóan Liam.

- Éhes vagyok és már amúgy is felvette. Jó napot kívánok! 10 adag tachot szeretnék kérni a 109-es szobába, köszönöm, viszlát - majd letette a kagylót. - Hahahaha most már senki sem akadályozhat meg az evésben - mondta sátánian Niall. Akkorát nevettem, hogy a földön végeztem.

- Niall...te...nem...vagy...nor...má..lis - ziháltam nevetésem közepette.

- Nyugi rátok is gondoltam - tette hozzá nagylelkűen. Niall szerint elég sokat kellett várni a tacho-ra, bár szerintem nem. Azért érdemes volt várni, nagyon finom volt. A tízből Niall legalább hármat evett. Én eggyel is megteltem, főleg, hogy nemrég ebédeltem. Már négy óra körül járhatott az idő, a lányok pedig elmentek készülődni. Minek két és fél órát készülni? Ezt sose fogom megérteni. Mindegy mi még bohóckodtunk egy darabig. Már nagyon várom a bált, de legjobban a partneremet. Lassan, de eltelt még egy jó óra, ezért már én is nekiálltam, hogy hamarabb végezzek és elmenjek Jess-el Lou-hoz. Lefürödtem, majd beállítottam a hajamat, fogat mostam. Ezután pedig felvettem a ruhámat, ami egy fekete nadrágból és egy csíkos ingből állt. A cipőm kissé sportos, de még elfogadható egy bálra. Már csak Jessi kell és tökéletesen fogunk egymás mellett festeni. Még rengeteg időm maradt, csipogott a telefonom és a sofőr volt az. Jessi már itt van, beszálltam mellé és egyenesen Lou szállodájába mentünk. Ott míg Jessi elkészült, én beszélgettem Lou-val. Kicsit sokat vártam Jessi-re, de meglett az eredménye: tökéletesen nézett ki. Haja fel volt kontyolva, piros ruhája pedig csodálatosan illett alakjához.

- Gyönyörű vagy - mondtam, ahogy kilépett az ajtón. Csak elpirult, majd mellém állt és visszamentünk a kocsiba. Érdekelt már mit fognak szólni a többiek, de legjobban Harry és Dorothy véleményére vagyok kíváncsi. Már mindenki a hallban volt és engem kerestek.

- Itt vagyok, pontosabban vagyunk - mondtam. - Paul bemutatom a partneremet Jessica Simpson-t. Jessica

ő itt Paul a menedzserünk - üdvözölték egymást. Majd bemutattam Danielle-nek és Gemmá-nak is. Dorothy és Harry nagyon örültek és szerintem büszkék voltak rám, amiért elhívtam. Paul kissé furán viselkedett.

- Louis valamit elfelejtettem említeni - Majd Eleanor jött oda hozzánk. Csinos volt, mint mindig. Louis állítsd le magadat, csak barátok vagytok. Nem értettem a helyzetet, kérdőn néztem menedzseremre. - Eleanort szerveztem be neked partnernek.

- Mi? - kérdeztem kissé idegesebben mint kellett volna. - Nem ellenzem, mert barátok vagyunk, de én már lebeszéltem Jessi-vel. 

- Louis azért is szóltam neki, mert ti már együtt voltatok és El nem kap annyi fenyegetést, mint Jessica. Mert ő még új - mondta. 

- De...én nem fogok választani - feleltem makacsul.

- Rendben akkor választok helyetted, sajnálom Jessica, de Eleanor - mondta és ezzel le is zárta. Jessi sírva rohant el. Én utánarohantam, de Paul visszatartott:

- El fogunk késni - mondta, én kirántottam kezemet és rohantam, ahogy csak tudtam. Nem hagyhatom, hogy egy kialakuló szerelmet csak így eldobjak. A medence szélénél ült és sírdogált. Odamentem hozzá és megöleltem, ő pedig vállamba fúrta arcát. Nem érdekelt ha vizes lesz, most csak az számított, hogy megnyugodjon.
- Figyelj - emeltem fel fejét, hogy szemébe tudjak nézni - nagyon sajnálom, én nem tudtam, hogy Eleanor-t elhívta. Ezek után már nem csodálom, ha nem jössz el velem - mondtam szomorúan.
- Eljönnék, de hogy nézek ki? Mint egy ázott kutya - Letöröltem arcáról a könnyeket.
- Nekem így is gyönyörű vagy, gyere akkor addig maradj a szobámba és utána mindent megbeszélünk - Majd a kezénél fogva húzni kezdtem. Liftbe szálltunk és a szobámba mentünk. - Nyugodtan helyezd magad kényelembe, rendelek neked valamit enni - Azzal felhívtam a konyhát és már le is beszéltem a rendelést.
- Remélem meg tudjuk beszélni, sajnálom de mennem kell - mondtam és adtam a homlokára egy puszit, majd távoztam. Rájöttem, hogy szeretem, már csak meg kell beszélnünk a dolgokat, de most nincs időm  ezen gondolkodni, oda kell érnem a bálra. Futólépésben mentem a hallba és a többiek persze már nem voltak ott. Fogtam egy taxit és közben felhívtam El-t, aki útban volt hazafelé. Szerencsére visszafordul és még ezek után is eljön velem. Nagyon béna vagyok, egyszerre két lányt cseszek át. De azért Paul is közrejátszott. A bál bejáratánál  vártam partneremre, ami egyenlőre még nem kezdődött el. Félpercenként néztem az órámra, és már csak percek voltak hátra, hogy végleg elkéssek. Bár én itt vagyok, de partner nélkül ez nem ilyen egyszerű. Egy taxi megállt a járdaszegélyen, és El sietve szállt ki.
- Mindent megbeszélünk, csak előbb menjünk be, mert elkésünk - Gyorsan átvettük a nyakba akasztható névjegykártyánkat, majd beléptünk a terembe és megkerestük az asztalunkat. A műsorvezető épp elkezdte szövegét, mikor nagy nehezen helyet foglaltunk. A srácok idegesen ültek és valamit kerestek. Pontosabban valakit, vagyis engem. Paul diadalittasan ült, és szerintem örült, hogy végül az általa szervezett partnerrel jelenek meg. A műsor unalmas volt, nem nagyon hallgattam, a lényeg, hogy itt voltunk, és mi is adakoztunk. Ezáltal pedig sok rajongónak példát mutattunk. A pincér pezsgőt vitt körbe, és én jó néhányszor ittam is. Ha most Jessi megharagudott rám, akkor mindent elrontottam. Remélem még a szobában találom, és nem ment el. Bár nem lennék meglepve, de azért örülnék ha ott találnám. Egész este ezen őrlődtem, és valamikor észre se vettem, hogy hozzám beszélnek. A terem gyönyörű volt, a falak bordó színben pompáztak. A bejárat boltíves, a mennyezet pedig kupolás volt. Zenét kapcsoltak és én felkértem Eleanor-t egy táncra. Örömmel elfogadta, és kimentünk a parkettre. Lassú dallam ment, és mi, mint két barát ügyesen táncoltunk.
- Emlékszem, amikor egy parkban ugyanígy táncoltunk? - kérdezte El. Visszagondolva mosolyt csalt az arcomra, szép emlékek kötöttek hozzá.
- Igen az csodálatos volt - feleltem.  Még beszéltünk pár szót, de nem tudtam megmagyarázni a történteket. Erre nem volt semmi kifogásom, nem tehetek róla, hogy Paul intézkedett helyettem. Az, hogy én Jessi-t hívtam, az már más dolog, az magánügy. A bál legalább két órás volt, elég sokáig tartott, remélem Jessi nem unta magát halálra. Végre vége volt és ahogy kiléptünk le is támadtak az újságírók a hülye kérdéseikkel. Szó volt persze kettőnkről is, de ezeket a kérdéseket kikerültük. Nagy nehezen egy kocsiba ülve mentünk vissza a hotelbe, ahol én szóltam Harry-nek, hogy hagy beszéljek Jessi-vel, majd siettem fel a lépcsőn. Halkan benyitottam a lakásba és körbenéztem mindenhol. Az ágyamon feküdt és aludt. Nagyon édes volt, órákig tudtam volna nézni. Kimentem a szobából, behívtam Harry-t és tanácsot kértem tőle, hogy befeküdjek Jessi mellé, vagy ne. Egyértelműen arra szavazott, hogy igen, ezért Dorothy-t is megkérdeztem. Szerintük nem gond, ezért miután elmentem fürdeni és felöltöztem, befeküdtem mellé, adtam neki egy puszit.
- Szeretlek, jó éjszakát - suttogtam és elnyomott az álom...

29.rész: A hónapforduló

Sziasztok :) 
Kész az új rész, ami remélem elnyeri tetszéseteket. Az új profilomról írok mostantól, a régi csakis barátnőmé lesz. Már kész az új blogom, de még titkosítva van. Majd ha ennek a blognak vége, és a kinézet tökéletes lesz, akkor majd megnyitom azt is. Remélem akkor is velem maradtok. Az egy kicsit más lesz, de ezeket majd elmondom később. Visszatérve erre a történetre: nem tudom hány rész lesz még, de a nyár folyamán szeretném befejezni, ami szerintem nehézkes lesz ,de majd valahogy megoldom. Nagyjából tudom már, hogy mi fog történni benne, de még gondolkodok rajta. Tehát itt a rész, jó olvasást, pipáljatok, komizzatok, iratkozzatok fel...ÉS szavazzatok :) 

Reggel felébredtem és alig bírtam kikászálódni az ágyból. Korán volt még, és fáradt is voltam, ezért visszaaludtam. De nem tudtam mert kopogtak az ajtómon és Harry jött be. 

- Jó reggelt! Elraboltam a hölgyet erre a napra? - kérdezte meg. Nagyon aranyos volt.

- Jó reggelt! Természetesen el, várjon kint míg elkészülök - közöltem vele. Kissé szomorúan kiment és én elkezdtem készülni. Felvettem a tegnap vásárolt fehérneműt és elgondolkodtam mit is vegyek fel.

- Hova megyünk, milyen ruhát vegyek fel? - kérdeztem meg az ajtón keresztül.

- Egy szép kényelmes ruhát - mondta. Ezzel sokat segített, na mindegy keresek egy olyan ruhát, ami csinos, de azért kényelmes is. A magassarkút kizártnak tartom, mivel nem is kényelmes, és még mindig gipsz van a lábamon, sajnos. Találtam egy megfelelő szettet. Egy topánkával veszem fel, mert abba még menni is tudok. Nagyon tetszik ez a kék virágos ruha, szerintem csinos. Mielőtt felöltözök elmegyek fogat mosni. Utána felvettem és a fekete csipkés pánt szerencsére nem lógott ki alóla, úgyhogy jól választottam. Egy táskába próbáltam belerakni a párnát és nagyjából sikerült is. Még elraktam pár fontosabb cuccot, megcsináltam a hajam, felraktam egy szolid sminket és fél óra alatt kész is voltam. Kiléptem a szobából és Harry-hez mentem aki már a kanapén ült.

- Remélem nem várattam meg az urat - mondtam komolyan, nem elnevetve. - Még nem is reggeliztem - mondtam.

- Nem váratott meg, és majd együtt megreggelizünk - mondta és odanyújtotta a kezét. Én beleraktam kezem és így mentünk ki a lakásból.

- Stephanie nem tudja hol van? - kérdeztem még mindig magázva. Tetszett ez a kialakult helyzet.

- Az én szobámba van Niall-lel, Louis pedig Niall helyén alszik - mondta. Még alig kelt fel a nap, és mi próbáltunk észrevétlenül távozni. Nagyjából sikerült is és egy taxiba szálltunk be. Harry bediktálta a címet, ami számomra ismeretlen volt, ami nem meglepő. Kirakott minket egy parknál, ahol tovább sétáltunk. Először egy elegáns reggelizőhelyre mentünk, ahol az ablak mellett ülve csodás volt az utca látképe. Miután megreggeliztünk, sétára indultunk. Ilyenkor már odajött pár rajongó, de Harry gyorsan lerendezte őket. Féltem, hogy ma is megjelenik a titokzatos lány, de egyenlőre nem tette. Harry látta rajtam, hogy gond van, ezért szorosan megölelt. Nagyon jól esett törődése, valamennyire meg is nyugodtam. Ezután letértünk egy kihalt útra, ahol csak pár fa és egy mező volt mellettünk. Nem tudtam miért jövünk ide, de nem érdekelt vakon követtem Harry-t. Egy fához értünk amin hinta volt. Én ráültem és Harry lökött, nagyon jó érzés volt szárnyalni. Majd ő is hintázott, de egyedül. A végén már annyira magasan volt, hogy valahogyan leesett. A szívem kihagyott egy ütést, annyira megijedtem. Összekuporodva ült a földön és rázkódott a teste. Odamentem hozzá és - nem érdekelt, hogy koszos - megöleltem.

- Jól vagy? - kérdeztem aggódva. Felemelte a fejét és láttam, hogy sír. Sír a nevetéstől, valamennyire megkönnyebbültem.

- Jól vagyok - mondta nevetve.

- Te bolond vagy, tudod, hogy megijedtem? - kérdeztem már én is nevetve.

- Sajnálom - mondta és felállt. A térdén a fekete nadrág majdnem kilyukadt. Továbbmentünk és az út végén újra egy forgalmasabb környékre jutottunk. Néhány fotó készült rólunk, de nem zavart minket. Elmentünk egy számomra ismeretlen parkba, ahol egy piknikkosár volt. Leterítettük a rajt lévő pokrócot és ebédelni kezdtünk. Nagyon finom volt, jól éreztem magam Harry társaságában. Fura, hogy még csak egy hónapja vagyunk együtt, pedig már többnek tűnik. Ha vele vagyok mindig boldogság tölt el. Hamarosan szeptember és én már visszamegyek Londonba tanulni, ő pedig turnén lesz továbbra is. Miután megebédeltünk lefeküdtünk a pokrócra és a felhőket néztük. Közben megkerestem Harry kezét és rákulcsoltam ujjaimat az övéire. Szótlanul feküdtünk, de mégis megértettük a másikat. Léptekre, majd vakuvillanásokra lettünk figyelmesek. Megláttam azt  lányt, akitől tartok. Aki tegnap odajött hozzánk. Most itt van és fotóz minket.

- Sziasztok! Előlem nem menekülhettek. Megkeserítem az életeteket és bebizonyítom, hogy Harry megcsal téged - nézett rám. Gyorsan összecuccoltunk és futásnak eredtünk. Nem volt könnyű nekem szökdécselni, mert még mindig mankó volt a lábamon. A lány utolért minket, továbbra is fotózott és hablatyolt a hülyeségéről. 

- Gyere viszlek - mondta Harry és felkapott. Én a mankót fogtam a kezemben és próbáltam szorosan Harry-hez bújni, hogy védelmet adjon.

- Nem vagyok nehéz? - kérdeztem tőle.

- Á nem vagy az csak majd meg szakad és folyik róla a víz - mondta a lány. Meg kell tudnom a nevét, hogy ki ő.

- Ne higgy ennek a lánynak, nem vagy nehéz - mondta Harry édes hangján. 

- Ki vagy te, és mit akarsz? - kérdeztem.

- Egy rajongó, és azt akarom, hogy megtudd milyen Harry igazából - mondta a szemembe nézve. Szeme izzott a dühtől, amiért Harry velem van.

- Még ezek után nevezed magad rajongónak? - kérdeztem vissza nevetve. 

- Ne merészeld ezt kétségbe vonni, mert velem gyűlik meg a bajod - mondta fenyegetve és egyre közelebb futott hozzánk. Harry tartotta a tempóját és szerintem mindjárt a hotelhez érünk. Próbálom nem kimutatni, de megrémiszt ez  lány. Képes magát ezek után is rajongónak nevezni, ez nem fér a fejembe.

- Úgysem tudtok előlem elfutni, hisz országos futóversenyeken veszek részt, eredményesen - mondta dicsekedve.

- De ide már úgyse jöhetsz be - mondta Harry és bementünk a hotelbe. Az utolsó pillanatban kikapta a kezemből a táskám és elmenekült.

- Kérem kapják el, ő egy tolvaj - mondta Harry és a biztonsági őrök a nyomába eredtek. Mi felbaktattunk a szobámba és bedőltünk az ágyba.

- Ez a csaj ijesztő és én megőrülök, hogy figyel minket - mondtam.

- Ne félj, én megvédelek - mondta Harry és megölelt. - Mi ez a csipkés pánt rajtad? - kérdezte.

- Ez lett volna az én ajándékom és még más is - keresgéltem - aj, az a csaj elvette a táskám és abba volt az ajándék - mondtam szomorúan.

- Nem baj, visszahozzák nekünk, és azért megmutathatod ezt az ajándékod - mondta huncutul. Az ölébe ültem és megcsókoltam. Ő visszacsókolt és közben lassan lehúzta rólam a ruhát. Végigmért, majd egy mosoly után megszólalt:

- Tetszik - Majd újra megcsókolt és én hátralökve az ágyon visszacsókoltam...

~Stephanie~

Kora reggel Niall üzenetére ébredtem, miszerint menjek át Harry szobájába. Felöltöztem, elkészültem és értetlenül átmentem. Harry és Niall volt bent, ahogy bementem Harry már a mi szobánkba sietett. Niall odajött hozzám és szorosan megölelt.

- Jó reggelt - mondta majd eltolva magától megcsókolt.

- Neked is - nyögtem ki két csók között. Leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a tv-t. Valami romantikus film ment, ami pont passzolt a hangulatunkhoz. Niall hirtelen felállt és ahogy a filmben a férfi, úgy ő is felkért egy táncra. Megfogtam a kezét és felálltam. Magához húzott és úgy táncoltunk a zenére. Nem tudom milyen tánc volt, mert a lépéseket a szívünk diktálta. Teljesen kizártuk a külvilágot, csak mi léteztünk. Egymás szemébe feledkezve pörögtünk a nappaliban és ez mesébe illő volt. Majd hirtelen csengettek.

- Francba - mondta Niall és kiment az ajtóhoz, én is szomorú voltam amiért ezt a csodás pillanatot megzavarták, nem tudtam ki lehet az. Egy pincér volt, és gondolom reggelit hozott.  Niall megköszönte, adott egy kis borravalót, majd letette az asztalra. Kibontotta és egy doboz eper és nutella volt benne. A szemem felcsillant, mert mindkettőt nagyon imádom. Visszaültünk a kanapéra és nutellás eperrel etettük egymást. Gyönyörű percek voltak ezek, csak etettük egymást, de mégis annyira különleges volt. Niall arca csupa nutella lett, és ezért megcsókoltam. Csókunk mocskos volt, csak úgy faltuk egymás ajkait. Elterülve a kanapén folytattuk tevékenységünket, bele sem gondolva, hogy ez nem a saját szobánk. De nem érdekelt, most akartuk egymást.

~később~

Niall-ön feküdve pihentem ki magamat egy szál semmibe. Csak egy takarót húztunk magunkra és vártuk,
hogy szívverésünk visszaálljon a normális tempójába. Majd felültem és a fürdő felé vettem az irányt. Kicsit furán éreztem magamat, amiért ez Louis és Harry lakása de mindegy. 

- Várj jövök veled - mondta és sietett utánam. Teleengedtük vízzel  kádat és miután megtelt habbal beleültünk. Azt hiszem ez életem egyik legjobb napja. A végén hátradőltem mellkasára és ott pihentettem a fejem. Már egy ideje ott feküdhettünk, ezért inkább kiszálltunk, megtörölköztünk, felöltöztünk és a nappaliba mentünk. Átadtam az ajándékot, aminek nagyon örült.

- Köszönöm, ez nagyon aranyos - mondta és megcsókolt.

- Én köszönöm, hogy vagy nekem, nagyon szeretlek - majd ajkaink ismét egymásra találtak. Átvettük a pólókat. Szegény Lou-t kizavartuk a szobájából, ezért inkább már mentünk is. A hotel udvarára mentünk, ahol most nem medencéztük, csak pihentünk a nyugágyakon. Furán éreztem magamat, olyan volt mintha valaki figyelne.
- Niall te nem érzed, hogy valaki figyel? - kérdeztem suttogva.
- Csak pár rajongó - mondta nyugodtan és ezáltal én is megnyugodtam.  Már rég elmúlt dél, ezért visszamentünk most már az én szobámba és ebédeltünk. Mivel most nem akartunk rendelni, ezért közös főzőcskézésnek kezdtünk. Felvettünk két kötényt és nekiláttunk a pizza sütésnek. Amellett, hogy finom lett, nagyon jól szórakoztam, bár elég lisztesek lettünk. Leporoltuk  magunkat és levettük a kötényt. Dorothy és Harry a szobában lehettek, mert furcsa hangok jöttek onnan ki. De nem törődtünk vele, inkább a hangos televízióval jeleztük, hogy mi is itt vagyunk. Valami horror ment éppen, ezért azt néztük. Elég ijesztő volt, ezért szorosan Niall-höz bújtam. Igaz a film, csak kitaláció, de akkor is. A film közepén egy halk ajtónyikorgásra lettünk figyelmesek, ami eléggé igazinak tűnt. Majd Dorothy sietett be a fürdőbe egy köntösben. Akkor jól hallottuk azokat a hangokat. Elment lefürdeni, addig pedig Harry kijött hozzánk.
- Na hogy telik a nap? - kérdezte Niall.
- Perverzül - kacsintott nevetve Harry - amúgy a parkba odajött hozzánk az a tegnapi csaj, és idáig követett, majd elvette Dorothy táskáját.
- Úristen, hogy mire képes ez a lány - mondtam. Hamarosan kijött Dorothy is és immáron négyesbe néztük a filmet. A film legizgalmasabb részénél Dorothy berohant a szobába, amit nem nagyon értettünk.
- Harry hagyd majd megyek én - mondtam és siettem barátnőm után. Bekopogtam és választ se várva mentem be és ültem le mellé az ágyra. Dorothy zokogott.
- Mi a baj? - kérdeztem aggódva. Nagy nehezen lenyugodott és tudott válaszolni a kérdésemre.
- Nem bírom, ez  film teljesen olyan volt, mint az a lány, aki figyel minket, és meg akarja keseríteni az életünket. Én félek tőle, és ez a film most kihozta belőlem, amit eddig próbáltam álarc alá rejteni - nyögte ki végre. Megöleltem és próbáltam megnyugtatni. Megtörölt arcát, majd kimentünk a nappaliba.
- Minden rendben? - kérdezte Harry aggódva.
- Igen - válaszolt Dorothy mosolyogva ismét az álarca mögé bújva...

28. rész: A rajongó

Sziasztok!

Már vagy egy hete nem volt új rész, de közben sok minden történt a bloggal kapcsolatban, amit megosztanék veletek. Először is a kinézet megváltozott, ahogy ezt már írtam az előző bejegyzésben. A névváltoztatás is megesett, azért mert nem napló és nem is őrült. Nem jutott eszembe jobb név, de azt hiszem, ez a cím illik hozzá a legjobban. De ez majd kiderül a sztori végén. ;) Fejlécet már rendeltem, és remélem hamarosan kész lesz. Itt egy rövidebb rész, valahogy most ehhez a naphoz nem volt mit írnom. De azt hiszem azért elég hosszú lett. Most nem tettem hozzá képet, valahogy most így jobban tetszik. Ha sikerül a következő részeket már új profilról fogom írni, de nem mondhatom biztosra. Ennek a körülményeit majd később elmondom. Ennyi lennék mára, jó olvasást.

Komizni, szavazni, lájkolni és feliratkozni ér :) 

~Dorothy~

Reggel egyből kipattant a szemem és már keltem is fel. Rosszul tettem, mert kissé megszédültem, ezért inkább visszadőltem. Nagyon finom illatok jöttek a konyhából, és én persze - amennyire a lábam engedte -siettem a konyhába. Stephanie a tűzhely előtt állt és omlettet készített. Köszöntem neki, majd a pultnál ülve vártam meg, hogy elkészüljön. Miután kész lett, asztalhoz ültünk és megreggeliztünk. Nagyon finom volt, Stephanie jó szakács. Evés után siettem át a mellettünk lévő szobába. Nem vettem át a pizsamám mert annyira kíváncsi voltam.  Csöngettem, és Harry nyitott ajtót. Ő már felébredt, de Louist én keltettem fel. Harry-nek adtam egy csókot, majd Louis elé álltam.

- Mesélj Louis mi volt tegnap? - kérdeztem. Szegény még fel se ébredt, de már faggatom.

- Várjál már, még fel se keltem - mondta dörmögő, goromba hangon. Egyáltalán nem sértett meg, mert én se örülök ha felriasztanak. Lehúztam róla a takarót és gyorsan vissza is tettem, mert Louis meztelenül alszik.

- Ő...hát...szóval...most inkább megyek, ha felöltöztél visszajövök - mondtam kínosan és kimentem a folyosóra. Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsétlen, ez nagyon égő. Vajon Harry-t nem zavarja? Bementem a szobámba és elmeséltem Stephanie-nak mi is történt az imént. Ő csak egy jót nevetett rajtam. Még mindig kínosan éreztem magam, ez irtó ciki. Kopogtak az ajtón, Stephanie ment ki ajtót nyitni. Niall állt az ajtóban egy vörös rózsával a kezében. Stephanie az ölébe ugrott és megcsókolta, majd elvette a rózsát. Nagyon aranyosak voltak együtt. Niall szólt, hogy Harry hív. Lassan sétáltam ki és álltam az ajtó elé, majd bekopogtam és csak miután szóltak akkor nyitottam be óvatosan. Szemem elé tettem a kezem és úgy kérdeztem meg:

- Van rajtatok ruha? - kérdeztem, ők pedig kiröhögtek. Valaki felém közeledett, lehámozta kezeimet arcomról, majd megölelt, Harry ölelése a legjobb. Persze mindkettejükön volt ruha, ezért el is kezdtem faggatni Louis-t.

- Nyugi, tisztáztuk és utána csak beszélgettünk - mondta hadarva. - Csak közbe Paul felhívott és lecseszett.

- Az nem gond - mondtam hanyagul és hanyatt dőltem az ágyukon. -Kényelmes. Most pedig gondolkodj Jessi-n - mondtam és ő kissé elkomorodott. Nem tudtam mire vélni ezt, de nem foglalkoztam vele.

Mai napon még itt maradunk, és csak a harmadik nap reggelén indulunk. Mára városnézést terveztünk, meg egy kis medencézést.

- Mikor indulunk várost nézni? - kérdeztem a fiúktól.

- Elvileg kilenckor - mondta Harry és megnéztem a telefonom, még fél órám van. Minden szobába bementem és szóltam, hogy siessenek. Bementem a mi lakásunkba, ahol Stephanie és Niall enyelegtek a nappaliban. Niall már ment is, ezért mi is elkészültünk. Egy zöld rövidnadrágot vettem fel, egy fehér ujjatlannal és egy topánkával. A hajam felkontyoltam, mert ebbe a melegbe úgyis csak melegítene. Felvettem a napszemüvegem, a táskám és már készen is voltam. Kimentem a folyosóra és bevártam a többieket. Zayn-re kicsit várni kellett, de elkészült és a haja is tökéletesen állt. Paul és a testőrök most nem jönnek, ezért azt csináltunk amit akartunk. Kimentünk a szállodából és egy turistabuszra szálltunk fel. Már innen is mesésen nézett ki Glasgow. Azok a tipikus angol házak és telefonfülkék mindenhol. Körbevitt minket az egész városon és közben mesélt a látnivalókról az idegenvezető. Ezután megebédeltünk egy helyi étteremben, imádom Anglia konyháját, egyszerűen mesés. Ebéd után a szállásra mentünk és medencéztünk. Felvettem az új fürdőruhám és Stephanie társaságában lementem az udvarra. A fiúk már ott voltak és fürödtek. Holnap lesz a hónapfordulónk és ki kell valamit találnom. De ezt majd később este felé. Bementünk mi is a medencébe és szórakoztunk. A szálloda kerítésén kívül állt pár rajongó és lesifotós, de nem törődtünk velük. Estére már teli lesz az internet a fiúk félmeztelen fotóikkal. Annak idején mi is azt nézegettük és elolvadtunk. De most itt vagyunk velük, és bármikor megcsodálhatjuk kidolgozott felsőtestüket. Bármelyik rajongónak lehet esélye a fiúknál, de azért nem adom ilyen könnyen Harry-t. Louis pedig hagy gondolkodjon az érzésein. Tehát mindenkinek foglalt a szíve, de mindegy. Négy óra körül járhatott az idő amikor kijöttem a vízből. Kicsit kiültem az árnyékba és vártam a többieket. Eszembe jutott egy nagyon jó ötlet a holnappal kapcsolatban, de ahhoz el kell mennem vásárolni. Stephanie-t kihívtam a vízből és megkértem jöjjön el velem shoppingolni. Nekik is holnap lesz a hónapfordulójuk ezért ő is bevásárol. Felmentünk a lakásunkba és felöltöztünk. Elmentünk a legközelebbi üzlethez és elkezdtünk nézelődni. Bementünk egy fehérnemű boltba és vettem egy szexi fekete csipkés fehérneműt. Stephanie itt nem vett semmit, ezért tovább is mentünk. Csak úgy vettünk magunknak pár ruhát, de utána tényleg kerestük amiért jöttünk. Egyik polcon megláttam egy párnát és egyből tudtam, hogy azt meg kell vennem. Szív alakú volt és rá volt írva, hogy I love you. Be is tettem a kosárba és mehettünk tovább.  Stephanie pólót csináltatott, az egyikre az volt írva, hogy: I love Stephanie, a másikra pedig: My Boyfriend is Niall Horan, i love you. Nagyon aranyos pólók voltak. Miután végeztünk visszamentünk a hotelhez, ahol a fiúk a bejáratnál autogramot  osztottak. Mi elrejtve az ajándékokat siettünk a lakásunkra és elraktuk amit vettünk. Lementünk a hallba és nem akartunk zavarni, de végül egy rajongó kihívott minket. Nagyon kedves volt, azt mondta mi vagyunk a példaképe. Adtunk neki autogramot és csináltunk vele fényképet. Ezután már többen odamertek jönni és hasonlóan cselekedtek. Egy lány kivételével, ő odajött hozzánk és kérdéseket tett fel nekünk.

- Tudtad, hogy Harry megcsal? - kérdezte az állítólagos rajongó.

- Miért csalna meg? Meg szerintem én jobban ismerem őt, és többet vagyok vele mint te - mondtam. Próbáltam higgadtnak látszani, de ez elég nehéz volt.

- Jó bunkó vagy - mondta és azzal Stephanie-hoz ment.

- Nem akartam bunkó lenni, csak ismertettem a tényeket, nem tehetek róla, ha neked ez már bunkóság. Én próbálok a rajongókkal kedves lenni, hogy legalább fogadják el, hogy együtt vagyunk, de nehogy azt hidd, hogy ez könnyű - mondtam. Rám se hederítve kérdezte tovább Stephanie-t.

- Tudod lehet, hogy megszerezted Niall-t, de meg is kell tartanod és én nem fogom megkönnyíteni a dolgodat - közölte Stephanie-val aki totál ledermedten állt és nem tudott megszólalni. Ekkor betelt a pohár a fiúknál is és próbálták kedvesen elküldeni a lányt.

- Figyelj tudom, hogy rajongó vagy, de kérlek menj el, ne akarj balhét, szeretnénk kedvesek lenni a rajongókkal, de őket - mutatott ránk - senki sem bánthatja - közölte Harry ridegen.

- Majd meglátjuk - mondta a lány fenyegetve és elviharzott.

- Szép kis rajongó - mondtuk egyszerre. Mindenki elment és mi végre bemehettünk a szobánkba. A fiúk most hozzánk jöttek át és a nappaliban telepedtünk le. Kicsit megviselt amit a lány mondott, de próbáltam mosolyt csalni az arcomra. Harry ölébe ültem és úgy hallgattam a fiúk hülyeségét. Louis most nem volt formában, helyette inkább Niall szórakoztatott minket. Ahogy nevetett, valahogy én is sokkal jobban éreztem magamat, nagyjából elfelejtettem a történteket. Már későre járt amikor kopogtak az ajtón, majd Paul jött be pizsamában. Majdnem elnevettem magamat, de sikerült uralkodnom magamon.

- Gyerekek, ideje aludni, már így is késő van, a szomszédok alszanak, és én is próbálok - mondta és kiment. Harry adott egy csókot és távoztak is. Lefürödtem, megmostam a fogam, felvettem a pizsamám és szinte az ágyra estem olyan fáradt voltam. Nem volt időm átgondolni a napot, rögvest elnyomott az álom.

Hírek

Sziasztok :)

Úgy gondoltam most leírom a blog sorsát, meg hasonlóakat.
A blog kapott egy kritikát, ami egész jó, vagyis hát tűrhető. Változtattam a kinézeten és már csak új fejléc kell és kész is. Nem akarok egoista lenni, de most jobban néz ki mint eddig. A blog neve megváltozott, az új név: ~True love. Lehet van már ilyen blog, de most nem jutott eszembe jobb. Úgyis ez még a legelső blogom. Bár kissé félek, hogy ha már nem ugyanaz a blog neve, akkor valaki nem fogja megtalálni, de bízok benne. Nem tudom hány részes lesz a blog, és a történet folytatását se tudom, de vannak ötleteim. Már a fejemben összeállt a következő blogom története, a prológust már meg is írtam, remélem érdekel majd titeket. De azt majd csak ennek a befejeztével rakom ki. A csoportban elemeztem a kritikám, ha valakit érdekel, vagy csak be akar lépni, akkor a modulsávon megtalálja a linket. Ha ennek a blognak vége, szerintem lesz új csoport, ami a profilom neve lesz. De még gondolkozom. Ennyi lenne az ismertető, hamarosan jön a következő rész, addig kitartás :)