26.rész: Glasgow

Kedves Olvasóim!
Kisebb késés után itt az új rész. Elég hosszú lett, de így is ketté kellett bontanom. Bloglovinon kövessetek be, mert ahogy az előző bejegyzés írta, itt már nem lesznek rendszeres olvasók. Ekkora hülyeséget.  Na de nem körítem a szót. Remélem tetszeni fog nektek a rész, jó olvasást. A betűtípus nem tudom miért változik meg a résznél, szóval azt nézzétek el nekem.
Tetszik+ megjegyzés+szavazás+bloglovin!!!
 
-Hát igazából nem nagyon tudok tanácsot adni, csak annyit tudok mondani, hogy gondolt át mindkét lány felé az érzéseidet és csak utána lépj.-mondtam és ő bólintott majd kiment. Harry bejött és mivel már neki is elmesélte, ezért nem kellett beszámolnom a dolgokról. A gipsz miatt Harry segített fürdeni, bár kissé szégyellős vagyok, de nem maradhattam koszosan. Utána ő is megfürdött majd egymás karjaiban elaludtunk...

 A telefonom dallamára ébredtem. Ha egy óra lett volna, már lecsaptam volna, de annyit nem ér meg az idegességem. Igazából nem vagyok ideges, de szerintem senki sem örül annak, ha reggel fél ötkor felkeltik. Igen sajnos reggel fél ötkor. Harry már nem volt mellettem. Mivel még a szigeten maradunk, ezért a turnébusszal megyünk Glasgow-ba. 7 órakor indulunk, mert az út hosszú lesz. A koncert előtt még lesz egy főpróba, szóval a fiúk biztos nagyon fáradtak lesznek. Abbahagytam az elmélkedést és inkább kikeltem az ágyból. Elvégeztem a fürdőben a napi teendőimet -amelyek kissé nehezen mentek gipszelt lábbal-, majd felöltöztem. Egy kényelmes szettet választottam a 6 órás útra tekintve. A nyár miatt egy farmer rövidnadrágot és egy lila ujjatlan felsőt vettem fel. A lila karórámat és a vékony sálamat kiegészítőként magamra raktam. A lábamra való tekintettel mivel úgy is csak szökdelni fogok egy lila tornacipőt választottam.

 Kibattyogtam a nappaliba. Ez persze nem ment olyan könnyen, főleg a lépcsőn. Egy lábon próbáltam boldogulni, de olyan hangos voltam, hogy Harry az ebédlőből meghallotta. Feljött a lépcsőn és segített. Leültem az ebédlőasztalhoz és Harry minden kívánságomat teljesítette. De én csak egy egyszerű reggelit kértem. Hamar kész is lett és miután megreggeliztem, Harry a szobánkból lehozta a bőröndöket és az előszobába tette. Még csak a mi bőröndünk volt itt, de már alig lehetett megközelíteni az ajtót. Szerencsére még reggel meghozzák a rendelt mankót, ezért már a helyzethez képest normálisan tudok majd menni. Még mindig a nappaliban ültem és próbáltam feltűnésmentesen kinézni a függöny mögül. Pár fekete autó állt kint az út mellett és vártak. A járdán fotósok leselkedtek.Tudják, hogy ma indulunk és persze ez nagyon fontos hír. Lesz pár kérdésük a lábammal kapcsolatban is. Jut eszembe felhívom anyut, mert este már nem akartam zavarni. Előkerestem a telefonom és tárcsáztam. Kicsöngött és anya hamarosan fel is vette.
-Igen?-szólt bele.
-Szia anya. Csak tegnap elég hosszú nap volt, és gondoltam este már nem zavarlak. Csak annyit akartam mondani, hogy rohantam Jess után magassarkúban és kiment a bokám. De elmentünk orvoshoz és mivel eltört tettek rá gipszet. De ne aggódj nincs nem bajom.
-Szia kincsem. Ez szörnyű, biztos jól vagy?-kérdezte. Mondtam, hogy ne aggódjon...
-Igen teljesen. Még reggel meghozzák a mankót és így könnyebben megy majd a járás. Veletek mi újság?-kérdeztem és közben a falon lévő festményt néztem. A fiúkat ábrázolta és szerintem egy rajongótól volt. Nagyon szép művészi alkotás.
-Mi jól vagyunk. A kiskutya nagyon aranyos és boldog. -mondta.
-Nevet nem adtatok neki?-kérdeztem. Harry mellém ült és nézte a tv-t.
-Nem még nem. De majd értesítelek ha lesz neve. -mondta.
-Rendben de most leraklak anya szia puszi.-mondtam és letettem.Zayn is felkelt és miután mindennel végzett bement a fürdőbe megcsinálni a haját. Na ez eltart egy darabig. Én már majdnem végeztem, de még elmentem fogat mosni és felkötöttem a hajamat. A tükörbe nézve tudomásul vettem, hogy nem olyan gáz a fejem, pont megfelel ahhoz, hogy lefényképezzenek. Visszaérve a nappaliba Harry mellé bújtam. Mivel már idő volt, mindenki lejött már majdnem készen. Köszöntöttük egymást, majd ők elmentek megreggelizni. Stephanie jön még a turnéra. Perrie nem tud mivel ő is elfoglalt ember. Danielle nem jön velünk, de néhány koncerten ott tud lenni. Eleanor pedig már nem Louis barátnője -elvileg- ezért ő sem jön. Viszont jön különbusszal Lou és Lux, a zenekar és a többi dolgozó akiket nem ismerek. Lehet, hogy csak mi készültünk el ilyen korán? A többiek még mindig az utolsó teendőket végezték. Csengettek, ezért  Harry kiment az ajtóba és beengedte Paul-t.
-Jó reggelt! Készen vagytok?-kérdezte tőlünk. Már nagyjából készen voltunk, ezért mindenki bólogatott.-Rendben akkor beengedem a srácokat, hogy vigyék ki a bőröndöket. Majd bejött Bob, Brooks és a többiek testőre akiket még soha életemben nem láttam. Majd bejött egy férfi csomaggal a kezében.
-Jó napot! Harry Styles-t keresem.-mondta. Harry odament, aláírta, adott egy kis borravalót majd átvette a csomagot.
-Köszönjük, viszlát.-mondta és a férfi távozott. Kibontottuk a csomagot és a mankóm volt benne. Kipróbáltam és nagyon tetszett.  Negyedóra múlva indulunk ezért még pakoltam pár dolgot egy kis táskába és a vállamra vettem. Megkerestem a napszemüvegemet. Nem akarok megvakulni a fotósoktól. Szépen sorjában mindenki a bejárati ajtóban állt indulásra készen. Paul kinyitotta az ajtót és mi kimentünk. Közben gyorsan felvettem a műmosolyomat és a busz felé siettem. A vakuk kattogtak és kérdésekkel záporoztak el bennünket. A fiúk szinte egyikre sem válaszoltak. Amikor azt a kérdést tették fel hogy: "Louis együtt vagytok Eleanor-ral?", akkor mindannyiunknak betelt a pohár és inkább még jobban siettünk. Végre felszálltunk és mindenki bement. Csak Stephanie és én álltunk az ajtóban és tátva maradt a szánk. Valami csodálatosan nézett ki a busz. Egy szó amivel lehetne jellemezni az a luxus. Végül nagy nehezen bementünk és körülnéztünk. A fekete és a piros szín dominált. A kanapék bőrből voltak. Persze a tv-nek és hűtőnek kellett lennie . A hálószobában 6 ágy volt. A fiúknak és Paul-nak. Emellett egy fürdőszoba, konyha és ebédlőasztal is. Pontban 7 órakor a motor életre kelt és elindultunk. Louis ötletére beraktunk egy vígjátékot és a kanapén elterülve néztük azt végig. Harry-hez bújtam és úgy élveztem a filmet. Sokszor nevettünk fel, de volt hogy csendben maradtunk. Nagyon tetszett, de sajnos vége lett, és még mindig volt legalább 4 óra az útból. Míg Niall és Louis videojátékkal játszott, addig mi beszélgettünk és hülyültünk. Paul a hálószobában volt, és mi inkább nem zavartuk. Én Harry és Stephanie között ültem. Zayn és Liam pedig velünk szemben. Harry felállt és a konyhába ment.
-Ki kér kávét?-kiabált. Mindenki hangosan kiáltotta, hogy "ÉN!". Ezért inkább kijött és megnézte, hogy kik kérnek. Mindannyiunknak csinált egyet és szép sorjában kihozta.Nagyon aranyos volt, szerintem mindenkinek tudja, hogyan szereti a kávét. Én 1 cukorral, habosan fahéjjal a tetején kaptam. Belekortyoltam és mint a kisgyerekeknek nekem is lett bajszom. Harry is észrevette és mosolygott, majd megcsókolt és így ő is olyan lett. Elővette a telefonját és csinált rólunk egy képet. Majd felment twitterre és feltette. Felmentem én is twitterre és egyből RT-ztem és írtam hozzá. Kicsit fáradt voltam, ezért ledőltem Harry-re és mivel elég nagy volt a hely a gipszelt lábamat is feltettem. Hamarosan elaludtam. Egy búzamezőn futkároztam. Megnéztem és a lábam nem volt eltörve. Megpillantottam Harry-t és elkezdtem felé futni. Ő csak állt és nézett. Futottam tovább, de mire odaértem volna, már egy másik lány megelőzött és jól félre lökött. Odarohant és megölelték egymást. Harry a levegőben megforgatta.  Majd megcsókolta és kézen fogva sétáltak el.Nem hittem a szememnek. Ki ez a lány? A fájdalomtól összeroskadtam és a földön elterülve sírtam. Mielőtt álomba sírtam magam, valaki rázni kezdett és én felébredtem. Csak egy álom volt, csak egy álom volt. Próbáltam nyugtatni magam. A víz is levert és a könnyeim végigfolytak arcomon.
-Jól vagy?-kérdezte Harry aggódva. Nagy nehezen visszajöttem a valóságba és így tudtam válaszolni:
-Igen csak szörnyű álmom volt.-mondtam.-Nem szeretnék visszaaludni.-mondtam bánatosan, de még mindig fáradtan. Egy óra telt el és most körülbelül félúton lehetünk. Elmentem a fürdőszobába kicsit rendbe szedni magamat. Arcot mostam és egy kicsit vártam, hogy, már ne legyen annyira vörös a szemem. Majd az egész sminkemet újra megcsináltam. Kimentem és visszaültem Harry mellé. Miután kicsit keresgéltem az interneten rengeteg a fiúkkal kapcsolatos képet találtam. Egyik Harry-ről nagyon megtetszett, ezért beraktam háttérképnek. Nagyon jó kép szerintem. Azok a gödröcskék...akárhányszor ránézek mindig mosolyt csalnak az arcomra. Mivel unatkoztunk, ezért bekapcsoltuk a tv-t és egy zenecsatornára mentünk. A fiúk énekelték a számokat, mi Stephanie-val pedig csak élveztük a koncertet.Néha Stephanie is beszállt a fiúkhoz, ezért én maradtam az egyedüli néző. Nagyon jól éreztük magunkat és így hamarabb telt az idő. Remélem azért az esti koncert is lesz ilyen jó. Bár ez csak természetes. Paul is kijött hozzánk, ezért Niall és Stephanie elmentek gitározni. Louis-val most Zayn videojátékozott.
-Fiúk a hangotokat estére tartogassátok.-mondta Paul, vigyázva nehogy estére elmenjen a hangjuk. Néha ránéztem Louis-ra és a körülményekhez képest nem elmélkedett. Rájöttem valamire: ha a koncert Glasgowban van akkor, hogy akar éjfélkor Eleanor londoni házára menni? Odamentem hozzá és elhívtam beszélni a fürdőszobába.
-Igen?-kérdezte.
-Szóval, hogy ha mi Glasgow-ba leszünk, akkor hogyan fogsz elmenni Londonba Eleanor-hoz?-kérdeztem meg. Kicsit elgondolkodott.
-Igazából nem mondta, hogy melyik házában találkozzunk, de Glasgow-ba is van lakása.-mondta.
-Rendben és akkor odamész?-kérdeztem. Vártam mert még törte a fejét.
-Felhívom, hogy melyik lakására menjek. De nem tudom, hogy tényleg menjek-e.-mondta.
-Ez a te döntésed Louis, de én még mindig azt mondom, hogy mindkettejüket hagyd egy kicsit és gondold át az érzéseidet.-mondtam, megöleltem és kimentem a fürdőből. Louis még bent maradt és szerintem gondolkodott. Nehéz lehet a helyzete.Eleanor-ral már együtt voltak és nagyon szereti őt. De valami megváltozott köztük. Jess pedig...hát ő iránta is érez valamit, de még nem tudja, hogy ez mennyire komoly. Én nem szeretnék beleszólni, mert ez az ő élete.Inkább csak tanácsokat adok neki, hogy jól döntsön. Kicsit körbenéztem és észrevettem, hogy mindenki elég unott hangulatban van. Nem vagyok valami nagy mókamester, ezért nem tudtam most mit csináljak. Megérkezett a megmentőm. Louis lépett ki a fürdőből boldogan. Szerintem átgondolta a dolgokat. Leült közénk és egyből elkezdte nyomni a dumáját. Ő mindig mindenkit fel tud vidítani. Ez az ő szakterülete. Harry után ő és Niall áll hozzám a legközelebb. Liam-et és Zayn-t is nagyon bírom, de velük nem beszélgetek mélyebb témákról. Azt hiszem odamegyek Liam-hez egy kicsit. Mivel már a hangulatot Louis megteremtette, nekem már nem volt semmi dolgom, ezért leültem Liam mellé.
-Mi újság veled Liam? Danielle-lel megvagytok?-kérdeztem. 
-Semmi, megvagyok. Nagyon jó a kapcsolatunk, csak ne lenne ez a távolság köztünk. Ő táncol, én turnézok. Félek, hogy egyszer nem fog ez működni.-mondta szomorúan. -Ti hogy vagytok?-terelte a témát.
-Remekül. Azt hiszem most vagyok a legboldogabb az életemben.-mondtam.
-Sok boldogságot nektek.-mondta.-Remélem időben odaérünk mert nem akarom hogy csúszás legyen.-mondta. Ebbe még bele se gondoltam.
-Csak remélni tudom, hogy nem jön közbe semmi.-Ez nem volt túl biztató. Mivel már nem tudtam mit mondani hallgattam Louis hülyeségét és figyeltem az értelmes fejvágásait. Istenem ő a legidősebb közöttünk. Liam a legkomolyabb, de még ő is nevetett rajta. Szerintem ha valami tanácsra van szükségünk akkor Liam az, akire mindig számíthatunk. Gondolkodásomat a telefon csörgése zavarta meg. Elővettem zsebemből és mielőtt felvettem a képernyőre pillantottam. Anya hívott, ezért gyorsan megnyomtam a zöld gombot és a fülemhez tettem.
-Szia anya.-szóltam bele.
-Szia. Jól vagy nem fáj a lábad?-kérdezte. Csak megráztam a fejem, de persze ezt ő nem látta.
-Jól vagyok nem fáj.-mondtam.-Veletek mi újság?-kérdeztem vissza, terelve a szót.
-Mi megvagyunk, csak hiányzol nekünk.-mondta anya.
-Ti is nekem, de hamarosan találkozunk.-mondtam, hátha jobb kedvre derül.
-Most hova is mentek?-kérdezte.
-Glasgow. Még körülbelül két óra.-mondtam, de a végét nem hallhatta mert a busz egy óriásit fékezett és a telefont kiesett a kezemből. Én pedig majdnem leestem a kanapéról. Gyorsan felvettem a telefont.
-Jól vagy?Hallasz?-kérdezte anyu aggódva.
-Igen, csak fékezett egyet a busz és leesett a telefonom. Szóval körülbelül két óra múlva érünk oda.-mondtam.-Na de leteszlek. Szia szeretlek.-mondtam. Ahogy végignéztem az arcokon láttam mindenki sokkos állapotba volt. Stephanie és Niall jött ki a szobából.
-Ez meg mi a franc volt?-kérdezte Niall dühösen.
-Valami őrült elénk vágott és nekem fékeznem kellett hogy ne menjek bele.-mondta a sofőr.
-Rendben - próbált nyugodt maradni. - Csak mert eltört a gitárom - mondta szomorúan. - Pont a gitárra estem rá.
-Veszünk egy újat Niall - mondta Liam.
-De az nem ugyanez a gitár lesz.-mondta.-Ennek a gitárnak története van. Kiskorom óta ez a gitárom. Greg ezen tanított. Teleragasztottam matricákkal. Ezzel léptem fel a családom, barátaim előtt. Nekem sokat jelent. De most eltört. Emlékszem amikor a szüleim elvették tőlem, mert még este is játszottam rajta, annyira szerettem. Később a garázsban gyakoroltam. Majd az X-faktorba is vittem. Most pedig a koncerteken használom. Stephanie-t is ezen tanítom. Azt hittem ez a gitár egész életemen végigkísér. De nem most újat kell vennem.-fejezte be a mesélést. Istenem szegényt úgy sajnálom. Lehet, hogy nekünk csak egy tárgy, de neki egy nagyon fontos emlék.
-Sajnálom Niall.-mondtam őszintén és miután odamentem mankóval, megöleltem. -Nem lehet megjavítani?-kérdeztem utolsó reményemben.
-Nem már teljesen ripityára tört.-mondta.
-Akkor sajnos újat kell venni. Egy ugyanilyet veszünk. Szerzünk rá neked matricákat is ha kell.-mondtam hátha megnyugszik.
-Rendben de akkor se lesz a régi.-mondta kicsit vidámabban. Segítségkérően néztem a többiekre hogy ők is csináljanak valamit.
-Gyere Niall keressünk gitárokat.-mondta Harry. Nagyon örültem, hogy valaki tud segíteni. Én odamentem Stephanie-hoz.
-Mi történt?-kérdeztem tőle halkan.
-Az amit elmondott. A busz fékezett és ő ráesett a gitárjára. Nagyon szomorú.-mondta Stephanie.
-Valahogy fel kéne vidítani. -mondtam neki.-Ha valami eszembe jut majd megírom.-mondtam és leültem a kanapéra. Ez a röpke két óra azzal telt, hogy hülyéskedtünk és a végére már Niall is jobban érezte magát. A busz megállt és beállt parkolóba.

Tetszik+megjegyzés+szavazás+bloglovin!!!