42.rész: Minden megváltozott

Kedves Olvasók!
Igyekeztem minél előbb új részt írni, hát mostanra sikerült. Nézzétek el nekem a helyesírási hibákat, majd holnap mihamarabb kijavítom. Jó olvasást!

Miután Stephanie szinte az összes Taylor Swift dalt meg tanulta gitározni és énekelni, beesteledett. Egész nap alig ettem, és ittam, de nem is hiányzott egyik se. Csak a szobámba voltunk és zenét hallgattunk. De nevetni azt nem tudtam, csak mosolyogni, azt is csak akkor, ha apa bejött. Stephanie megette a reggelimet, nem akart lemenni ebédelni, miközben engem itt hagy. Nála jobb barátot nem is kívánhatnék. 

 Minden megváltozott. Nem vagyok igazán boldog, mert nélküle kell tovább élnem, túl kell lennem rajta. Persze nem fogom sose elfelejteni. Nekem már nem lesz igaz szerelmem, tehát csak vele lennék teljesen boldog. Ez pedig a számomra egyik legfontosabb ember miatt. Az ominózus nap óta nem beszélgettünk, de néhányszor futottunk össze a lakásban. Az a baj, hogy apa a legtöbbször dolgozik, tehát egész nap magamra vagyok utalva, mert anyámtól nem akarok segítséget kérni. Talán még Stephanie tud segíteni. De ő nem tud nekem ebédet főzni, meg ilyenek, tehát azóta mindent magamnak csinálok. Érettségi után szerintem kiveszek egy albérletet, mint a nyáron.

Másnap reggel Stephanie szobájában ébredtem. Együtt aludtunk az éjjel, mert marathóni filmnézést tartottunk. Taylor Swift után romantikusabb dolgot aligha találtunk. De azért pár film még akadt. A könnycsatornáim már elapadtak, sírni nem tudok, csak folyton szomorkodni. Az az egyhangú érzés, amit folyton érzek, kikészít, de fel kell állnom a padlóról, mert ez így nem mehet tovább. Hamarosan pedig a szünetnek is vége és vissza kell mennem, emberek közé. Talán még nem tudják, hogy szakítottunk, hisz ez szinte távkapcsolat (volt) és akkor se találkoztunk folyton. Be kell valljam még magamnak is, hogy félek, félek, hogy akik utálnak mit fognak hozzám szólni. De ezen is túl leszek, mint minden máson…

~Harry szemszöge~

2 nap, ennyi ideje vagyunk külön. Azóta már folytatódott a turné, de most nem tudom teljes szívvel élvezni. Halk lépteket hallok az ajtó felől, de ügyet sem vetve rá, tovább bámulom a plafont, az ágyon fekve.
- Harry ez így nem mehet tovább – szólalt meg Louis, legjobb barátom. Most még ő sem tudott felvidítani, üresség járja át egész testemet. – Most pedig jössz és élsz egy kis társadalmi életet is, nem fogom hagyni, hogy bezárkózz – mondta majd karomnál fogva kezdett felrángatni. Nem hagytam magamat, de ő – meglepetésemre – erősebb volt nálam. Kivánszorogtam a többiekhez, akik mosolyogva üdvözöltek. Leültem közéjük a nappali bőr ülésére, és felvettem a mosolyomat, amit a kamerák előtt is szoktam. Bár ismernek, de nem érdekelt, nem akartam, hogy az én béna szánalmas fejem kelljen nézniük. Ma is lesz egy koncertünk, amihez semmi kedvem sincs, de itt nem csak rólam van szó, nem hagyhatom cserbe őket.

- Harry? – kérdezte meg Liam, mire feleszméltem. – Szerinted?
- Bocsi, nem figyeltem, miről maradtam le? – kérdeztem vissza.
- Szerinted milyen legyen az új album borítója? – ismételte meg kérdését türelmesen Liam.
- Ezen még nem gondolkodtam, de mindenképpen valami sokkal komolyabb legyen – feleltem őszintén, majd tovább bámultam az asztalt, ahol különböző képek voltak, amik az albumra kerülhetnének. Mindegyiken megcsillant a gyűrű, amit sosem vettem még le. Nem is szándékozom! A mi szerelmünket az igazi szóval tudnám jellemezni. Félek, hogy a rajongók mit fognak szólni, amikor megtudják, hogy vége, ennyi volt. Nem szeretném, hogy megtudják. Ha kérdezni fognak Dorothy-ról, akkor hazudni fogok, hogy az imént beszéltünk és szurkol nekem, mint mindig. Lehet ez már beteges, de nem érdekel. Ameddig tudom, el fogom játszani, hogy együtt vagyunk. Mert ez igazi és örök. Ezt még egy álnok anyuka sem tudja megváltoztatni. Figyeltem a fiúk beszélgetését, és arra lettem figyelmes, hogy épp rólam beszélnek, hátha észreveszem.

- Elmegyek edzeni, majd jövök – mondtam és sietve távoztam. Sapkával a fejemen szeltem az ismeretlen

New Yorki utcákat, amikor rengeteg tinilányra bukkantam. Gyorsan kerestem egy taxit, nehogy észrevegyenek, majd miután leparkolt előttem egy, be is szálltam és bediktáltam a címet. Betértem az edzőterembe és fizettem egy két órás edzést, edzővel. Kis idő múlva egy nő jött oda hozzám, edző kinézete volt, eléggé ki volt gyúrva. De valahogy ez sem hatott meg. Bemutatkozott, amit viszonoztam, majd az öltözőbe gyorsan felkaptam a ruháimat és visszasiettem hozzá. A terembe lépve meglepettség járt át, nagyon jól kinéző helyet ajánlott nekem Paul. Talán még pár hírességgel is összefutok. Először bemelegítettünk, majd a karizom erősítő gépekhez igyekeztünk. Rengeteg súlyt felpakolt, amiket vagy százszor fel kell emelnem. Segített hogyan tartsam a kezem, és közben eléggé megfogdosott. Igyekeztem nem ráfigyelni, és kibírni ezt a két órát. Amikor tudott hozzámért, erotikusan mozgott, ami már kezdett az agyamra menni. Nagyon lassan és fárasztóan telt az a két óra, de utána megköszöntem és gyorsan az ötözőbe mentem. Lezuhanyoztam, majd felvettem a ruhámat és kiléptem a folyosóra. Egy ajtó kinyílt, majd berántottak rajta és vadul csókolni kezdtek. Szememet kinyitottam és az edzővel találtam szembe magam. Fejemet elhúztam, de újra megcsókolt. Pólóját kezdte levenni, de én, mint párkapcsolatban lévő ember leállítottam.
- Barátnőm van – mondtam, majd letörölve számat kiléptem az ajtón. Szinte futva léptem ki az utcára, fogtam egy taxit és visszamentem a szállodába. Lehet, hogy nem vagyok párkapcsolatban, de ezt még nem tudtam felfogni. Bűntudattal a lelkemen tértem be a lakásba, szó nélkül a szobámba mentem, és az ágyra dőltem...