62.rész: Hogyan szerezzünk párt 9 óra alatt?

Kedves Olvasók!

Elég régen hoztam új részt, de nekem is újra volt suli, ami nem jelentett mást, mint, hogy felelések, dolgozatok, házik- De mindegy nem panaszkodom, hisz mindenki így van ezzel. Remélem elnyeri a tetszéseteket az új rész, igyekszem hamar befejezni a blogot, de próbálom nem összecsapni a részeket. Jó olvasást! xoxo L*encii.~

~.Louis.~

Holnaptól kezdődik a divathét Párizsban, ahol kötelező megjelennünk. Még egy hülye esemény, amin vigyorogva kéne a kamerába játszanom magamat. Semmi kedvem az egészhez, főleg, hogy párt is kéne találnom magamnak, mielőtt Paul beszervezi nekem Eleanor-t. Múltkor se jártam valami jól vele.
Valentin nap után nagyon le lettem szidva, mert a többiek meglátták, hogy cigiztem és bepiáltam. Azóta Zayn jobban elrakta a cigiét, és a piakészletet is mindig ellenőrzik. Eszméletlenül idegesít, de meg kell őket értenem. Ma este indulunk Párizsba, tehát maradt még néhány órám. Megnézem a telefonomat, délelőtt 11 óra, tehát pontosan 9 órám maradt összeszedni valakit. Kimentem a szobámból és a nappaliba rohantam.
- Srácok, segítsetek valami párt keresni! – kiáltottam el magam, ahogy leértem, mire mindenki összerezzent. Leültem közéjük a kanapéra, majd vártam a többiek válaszát.
- Harry, nem tudod beszervezni Gemmát? – kérdeztem meg, mert senki nem mondott semmit.
- Sajnálom Louis, de ő szerintem nem fog ráérni, de felhívom neked – mondta, majd elvonult telefonálni. Nézzük, kik jöhetnek még szóba… Waliyha!
- Zayn – néztem rá kiskutyaszemekkel, tudom, hogy nagyon félti a húgát tőlünk. Pedig semmit nem ártanánk neki, főleg, hogy mindenkinek van barátnője. Vagyis, pontosabban mindenkinek foglalt a szíve. De talán nem is tőlünk félti, inkább a médiától. Zayn családja szerepel benne a legkevesebbet. Jó igen, a Story of my life klipünkben és a This is us-ban benne vannak, még a premierre is eljöttek, de amúgy ha el is jönnek meglátogatni Zayn-t, inkább csak elvonulnak valahova. Bár meg tudom őket érteni, Bradfordban is sokan zaklathatják őket. – A húgod, Waliyha nem érne rá? – kérdeztem ártatlan mosolyommal.
- Louis, tudod, hogy nem szeretem, ha a családom a média részévé válik – mondta komolyan, mire lehervadt a mosolyom. Akkor maradt Gemma, vagy a húgaim. Jézus, de gáz, hogy ha a húgom lenne a párom. De inkább, mint, hogy Eleanor. Akkor egyből el kezdenének pletykálni, hogy újra együtt vagyunk.
- Liam, tudod, hogy szeretlek – kezdtem bele, mire egyből félbeszakított:
- Lou, Ruth és Nicola nem túl idősek hozzád? Amúgy is Ruth-nak vizsgaidőszaka van, Nicola pedig… róla nem tudok semmit – fejezte be.
- Ajj, de nem akarok az egyik húgommal menni, az milyen ciki már – nyafogtam, mire mindenki rajtam nevetett. Egy szemforgatással elintéztem az egészet, majd gondolkodóba estem. Elővettem a telefonom, és az összes lehetséges párt felhívtam. A legtöbben nem értek rá, vagy hírességek és már van párjuk. Nevetséges vagyok, és reménytelen szerelmes. Bizonytalanul tekertem vissza a telefonkönyv elejére, majd pár másodpercig gondolkodva néztem Alisha nevére. Egy hónap ismertség után eljönne velem egy hétre Párizsba, csak, mint barát? Nem tehetem kockára az életét, azzal, hogy bevonom az én kis világomba. Már eddig is találkoztunk párszor, és egyből pletykálgattak, hogy együtt vagyunk. Talán a barátja, vagy nem is tudom kije, nem igazán örülne, ha Alisha egy híresség mellett villogna Párizsban, a szerelem városában. De talán egy próbát megér. Hirtelen mozdulattal nyomtam a nevére, majd vártam, míg felveszi.
- Szia Alisha, itt Louis – köszöntöttem vidáman. Kimentem a nappaliból és az emelet felé vettem az irányt, hogy a szobámba tudjak vele beszélgetni.
- Szia Louis – köszöntött, miközben hallottam a hangján, hogy mosolyog. Befészkeltem magamat a fotelomba, majd a kezem közé vettem a divathét programfüzetét és azt lapozgattam.
- Mik a terveid a jövő hétre? – kérdeztem meg hirtelen.
- Hát… - elkezdett kutakodni, majd valószínűleg elővette a naptárját és azt lapozta fel. – Egész héten dolgozom, megbeszélésről megbeszélésre fogok menni, aztán hétvégén pihenek – hadarta el.
- Mi lenne – kezdtem bele, de ő közbevágott.
- Ez rosszul kezdődik Tomlinson! – teremtett le, mire felsóhajtottam.
- Csak hallgass végig – kértem, mire ő is felsóhajtott – szóval, mi lenne, ha a jövő héten nem mennél be dolgozni, hanem – emeltem fel a mutatóujjam, bár úgy sem látta – velem jönnél Párizsba, mint a párom a divathétre – mondtam ki egy szuszra. Idegesen doboltam a combomon, miközben vártam a válaszát.
- Louis – kezdte lágy hangon, na, most biztosan megpróbál óvatosan visszautasítani! – Biztos vagyok benne, hogy egyből ránk akaszkodnának, és te sem és én sem úsznánk meg épp bőrrel. Valószínűleg a menedzsered se örülne neki, ha egy újabb lány kerülne képbe, annak ellenére, hogy csak barátok vagyunk. Az én főnököm, pedig kirúgna. Mindennek a tetejébe még ott van Jack is, akivel most egészen jól alakul a kapcsolatom, és nem akarom, hogy féltékenykedjen – fejezte be mondandóját. Elgondolkodtam rajta, és teljesen igazat adtam neki, de kell nekem egy pár!
- Ha kell, lefizetem a főnököd, és mindenkinek kijelentjük, hogy csak barátok vagyunk – próbáltam viccesre venni a dolgot, de legbelül én is tudtam, hogy nagyon nagy hülyeséget fogunk csinálni.
- Talán veled megyek, de mielőtt örülni kezdenél, leszögezek néhány dolgot: először is én fizetem a repjegyemet, nem fogok rajtad élősködni. Másodszor nem alszok veled egy hotelszobába. Harmadszor ne hozz félreérthető helyzetbe, és még csak poénból se mondd, hogy együtt vagyunk!
- Ilyet sose tennék! – szóltam közbe felháborodva.
- Ismerlek annyira, hogy tudjam, csinálnál ilyet. Negyedszer pedig lehetőleg ne kerüljek kamerák elé. Aztán valahogy el kell intéznem a munkahelyemen is a dolgot, meg te is beszéld meg a menedzsereddel, hogy mi legyen. Jack lesz a legnehezebb feladat, mert meg kell róla győznöm, hogy csak barátok vagyunk – fejezte be határozottan. Az első pillanattól azért kedveltem meg, mert annyira határozott volt, simán lerázott volna engem is a buliban.
- Rendben, megesküszöm mindenre, és ha már itt tartunk, a mai napot nem töltenéd velem? Úgyis este indul a gépünk. Akár Jack is átjöhet megismerni minket, hogy lássa a dolgokat – kérdeztem meg.
- Rendben, csak előbb el kell intézni ezt az egészet, de délután találkozhatunk – mondta kedvesen.
- Oké, intézkedem is! Szia – raktam le, és ugrándozva mentem le a lépcsőn. A nappaliba ráugrottam a kanapéra és elterültem rajta. Ez jó is lett volna, ha valaki alólam fel nem nyög fájdalmában. Nevetve feltápászkodtam és ujjongva újságoltam el nekik az új hírt:
- Lesz párom! Lesz párom! Lesz párom! – kántáltam, miközben a többiek furcsán méregettek, majd Zayn megszólalt:
- Lányokat meghazudtolva tudsz örülni valaminek. Most olyan voltál, mintha életed szerelme elhívott volna keringőzni a szalagavatóra – mondta, mire a többiek felnevettek, én pedig durcásan vettem tudomásul, hogy lesz párom! Tárcsáztam gyorsan Pault, aki hamar fel is vette.
- Szia Paul! Van egy barátom, aki el tudna velem jönni Párizsba. Még csak egy hónapja ismertem meg, és gondoltam szólok, hogy lett párom – mondtam neki, magamban pedig hozzátettem, hogy „nem kell beszervezned Eleanor-t”.
- Ez mind szép és jó Louis, de ne akarj még egy embert belerángatni a kis világodba! Csak jönni fognak a tippek, hogy együtt vagytok. Nem lesz ennek jó vége – magyarázott nekem, mire csak fájdalmasan felsóhajtottam.
- Tudom-tudom, de ő belement, és igyekszem normálisan viselkedni majd. Te pedig próbáld meg elérni, hogy ne kerüljenek rólunk ki képek és cikkek, légyszi – kérleltem. 
- Rendben, de én figyelmeztettelek, hogy ennek rossz vége lesz – mondta és lecsapta a kagylót. Megint elkezdett apáskodni felettem és magyarázni a nagy tudásával! Jó igen ő a menedzserünk, de mit tud egy menedzser, amit én nem? Mindegy is. Írtam egy üzenetet Alisha-nak, hogy megoldottam. Már csak minden rajta, a főnökén, és Jack-en múlik. A konyhába mentem és ittam egy pohár narancslevet, majd a szobámba mentem és elkezdtem összepakolni a dolgaimat. Nem sok ruhát viszek, mert ott úgyis adnak rám valamit. Röpke fél óra alatt bedobáltam a dolgaimat egy bőröndbe, de mivel nem sikerült behúznom, ezért újra megpróbáltam ezúttal szépen bepakolni. Miután végeztem betoltam a sarokba a bőröndömet és lementem a többiekhez. A nappaliba ültek és valami műsort néztek, ezért én is csatlakoztam hozzájuk. Közben vártam Alisha hívását.

***

Egy óra múlva hívott is, miszerint a főnöke elengedte szabadságra, és már csak Jack-et kell meggyőznie.

Ezért meghívtam őket hozzánk, és hamarosan ide is érnek. Stephanie és Dorothy is itt van nálunk, ezért rájuk bíztam az ebédet, mivel ha én állnék be szakácsnak abból jó nem sülne ki. Hamarosan csöngettek, ezért az ajtóhoz siettem és beengedtem vendégeinket. Alisha-t puszival köszöntöttem, majd bemutatott Jack-nek, akivel kezet fogtam. Jack magasabb nálam, a haja sötétebb, majdnem fekete, de a szeme rikító kék. Nincs annyira kigyúrva, Zayn-hez tudnám hasonlítani. Beinvitáltam őket a nappaliba, ahol mindenki bemutatkozott, majd letelepedtünk a kanapéra és vártunk még, mert nem teljesen készült el az ebéd. A hangulat egyre oldódott, Jack nagyon jófej, semmi kétség, hogy bízni fog Alisha-ban és elengedi. Hamarosan asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk a finom ebédet. Ezután az egész délutánt együtt töltöttük, ruhástul fürödtünk a medencébe, filmet néztünk, és tiniket meghazudtolva bohóckodtunk. Alisha és Jack is összemelegedtek, aranyosak voltak együtt. Eljött aztán a vacsoraidő, amit sajnos már nem velünk töltöttek, mert haza kellett menniük. Jack szerintem jól érezte magát velünk, és bízik bennem annyira, hogy elengedi a leendő barátnőjét velem egy hétre Párizsba. Idegesen doboltam az asztalon, miközben vártam, hogy Alisha írjon a fejleményekről. Ránéztem az órámra, még két órám van indulásig.
- Haver befejeznéd? – kérdezte meg hirtelen Zayn, mire észbe kaptam és abbahagytam a dobolást.
- Csak izgulok, hogy Alisha lesz-e a párom, mert nem akarok még egyszer Eleanorral tölteni egy napot! Nem hogy még egy hetet. El kell felejtenem őt – mondtam megkönnyebbülve.
- Figyelj, meg tudlak érteni. Csak meg kell találnunk Jessi-t és minden jóra fordul – mondta határozottan, majd felment a szobájába pakolni. Bár olyan könnyű lenne megtalálni. Ezután kaptam egy megváltó üzenetet Alisha-tól: „Jack simán belement, veled megyek. Mikor és hol találkozzunk? A.” Visszaírtam neki a repteret és az időpontot, majd boldogan baktattam fel a szobámba. Ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni. Az elkövetkezendő hét napban meg kell magamat játszanom, ami nem lesz könnyű, de már megszoktam. Nem érdekelnek a modellek! Se a ruhák! Csak újra magam mellett szeretném tudni Jessi-t!