63.rész: Tele izgalmakkal...

Kedves Olvasók!

Tudom késtem, de előző héten nem volt időm írni. A következő rész sokkal izgalmasabb lesz, ígérem. Hagyjatok nyomot, jó olvasást xoxo L*encii.~

~.Louis.~

A nap sugarai átsütöttek a szürke felhők között ezen a kora tavaszi reggelen. Hanyatt fekve néztem ki az ablakon és csodáltam az eget. Elgondolkoztam jelenlegi életemen: boldog vagyok? Ha teljes mértékben nem is, de azt hiszem, amíg éneklek egy részem mindig boldog lesz. Viszont nem tudok tovább abban a tudatban élni, hogy Ő nincs mellettem. Még nem voltunk együtt, de ez semmit nem jelent, szerettem tiszta szívemből. Mit is beszélek itt múlt időben, még mindig szeretem! Bármit megtennék azért, hogy csak még egyszer láthassam és magyarázatot kapjak mindenre. Mert még mindig nem értem, hogy miért ment el. Még mindig nem tudom kiverni fejemből gyönyörű tengerkék szemeit, szőke hosszú haját, harsány nevetését, és tetteit. Tetteit, amikkel elhitette velem, hogy szeret.  Hisz miért is szeretne? Akkor nem ment volna el. Fájdalmas gondolatmenetemet halk kopogás zavarta meg, ami nem is volt annyira zavaró. A gondolataim végre lecsendesedtek, és az ajtót kezdtem szuggerálni, hátha magától kinyílik. Lassan nyílt ki az ajtó, majd egy aranybarna loboncot vettem észre belógni, amihez később Alisha társult. Szégyenlősen jött be, testét csak egy leggings (Eleanortól ismerem ezt a szót, belém nevelte) és egy bő póló fedte. Nem rég kelhetett fel, még sminkmentes arccal nézett rám. Végül egy lakásba kerültünk, de azt mondta, amíg nem kell velem aludnia, addig oké. Megköszörültem a torkomat, majd szólásra bírtam magamat:
- Jó reggelt – ültem fel az ágyon. Megpaskoltam magam mellett a helyet, mire Alisha hosszú lábaival két lépésben átszelte a köztünk lévő teret és óvatosan leült.
- Neked is – fürkészte arcomat, majd aggódva nézett szemeimbe. – Ugye nem én keltetelek? – kérdezte meg.
- Ennyire látszik, hogy alig aludtam? – próbáltam viccesre venni a formát. – Amúgy nem, már egy ideje fent vagyok – A telefonom képernyőjére lestem, és fájdalmasan állapítottam meg, hogy még csak 8 óra.
- Reggeliztél már? – kérdeztem meg, mire csak megcsóválta a fejét és felpattant. Én is követtem a példáját, majd szégyenlősen felhúztam egy bő nadrágot. Alsót vettem fel éjjelre, tanulva a „Dorothy hirtelen lerántja rólam a takarót” esetből. Ahogy ez eszembe jutott, akaratlanul is elnevettem magam, mire Alisha kérdőn nézett rám, ezért elmeséltem neki a sztorit. Nevetve ültünk le a konyhába, mire Alisha csúnyán megjegyezte:
- Akkor nem én vagyok az első, akinek van barátja és egy lakásban alszol – mondta gúnyos mosollyal az arcán, mire leesett mit mondott, ezért elkezdtem magyarázkodni. – Persze-persze – mondogatta nevetve, de én már nem törődtem vele, mert pincért hívtam valami bőséges reggeliért. Hát így telt az első reggelem Párizsban Alisha Dickens társaságában.

***

A hallban gyülekeztünk, ahonnan már csak Harry és Dorothy hiányzott. Biztos valami rosszat csinálnak khm majd az orruk alá dörgölöm. A délelőttöt a városban, míg a délutánt összegyűlve a mi lakásunkba töltöttük. Hamarosan kezdődik a divathét, ahol semmi más nem lesz csak ruhák és nők. Azt hiszem ez együtt nem igazán jó párosítás, ha azt vesszük, hogy 5 csajjal jöttünk. Biztos ujjongani fognak, hogy ’nézzétek, de jó ruha!’. Az agyunkra fognak menni, de nem baj. Én egy barátommal jöttem tehát bármikor megmondhatom neki, hogy fogja be. Kézen fogva (hát, hogy máshogy?) érkezett meg a szerelmes pár, mire fájdalmasan felsóhajtottam, és körbenéztem a társaságunkon: ölelkeznek, puszilkodnak, csókolóznak, én meg még Alisha derekát se foghatom meg anélkül, hogy ne kombináljanak az emberek. Paul elkezdett valamiről magyarázni, de nem igazán figyeltem. Lehet kellett volna, de jobban lekötött a hotelból való kibámulás: riporterek, újságírók, testőrök, és nem utolsó sorban rajongók várakoztak ránk. A végszóra már én is odafigyeltem és végre indultunk. Alisha-t rábíztam a testőrömre, én pedig mögöttük siettem. Nehezen jutottunk át, de mikor ilyen nagyszabású eseményen veszünk részt, akkor még több testőr vesz minket körül. Sikeresen beszálltunk a limuzinba és Alisha megszólalt:
- húú azt tudtam, hogy sokan szeretnek titeket, de hogy ennyien. Ezt nem gondoltam volna –fejezte be majd szusszant egyet és hátradőlt a kényelmes ülésen.
- Hidd el, akik itt vannak, a fele nem szeret minket. Csak gondolj az újságírókra, riporterekre. Ez a munkájuk nem hiszem, hogy örömmel kergetnek minket – szólalt fel Liam, mire helyeslően bólintottam. Hamar odaértünk és nem igazán lepődtünk meg, hogy rengetegen vannak. Egyedül talán Alisha nézett ki tátott szájjal az ablakon. Elmentünk a hátsó bejárathoz, majd sietve bementünk. Bejelentkeztünk páronként, majd elfoglaltuk a helyünket az első sorba és beszélgettünk. Már rengetegen voltak bent, és hamarosan el is kezdődött. Minden nap más-más divatcégek ruháit mutatják be, hátha valaki vesz tőlük ruhát. Próbáltam normális fejet vágni, miközben legbelül untam magam, és ez még csak az első nap volt.

***

Az utolsó nap reggelén unottan keltem ki az ágyból, semmi kedvem nem volt, még egy napot végigülni. Édesanyám most azt mondaná, hogy ne legyek ilyen negatív, már csak egy nap, de én nem igazán rá ütöttem. Pedig ő olyan jó ember.
Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd elmentem reggelizni, és Alisha-t is megleptem egy reggelivel. Leraktam az asztalra, majd a nappaliba mentem, és mivel még semmi dolgom nem volt, bekapcsoltam a tv-t. Váltogattam a csatornák között, végül a sportnál maradtam, amin éppen valami focimeccs ment. Közben előhalásztam a telefonom és írtam a fiúknak WhatsAppon, hátha fent vannak már. A csoportba visszaírt Liam és Harry, ezért áthívtam őket, hátha van kedvük focit nézni. Kopogás nélkül törték rám az ajtót, mire lehurrogtam őket, hogy Alisha még aludna. A konyhába siettem és valami nassolni való után kutattam, majd mivel nem találtam, ezért inkább valami gonosz tervet eszeltem ki. A többieknek jeleztem, hogy kövessenek, majd besurrantunk Niall lakásába és a bőröndje után kutattunk. Tudtam, hogy mindig hoz magával dugikaját, ezért mindent átkutattunk, és végül mikor megtaláltuk, mindenből vettünk egy kicsit, majd nevetésünket visszafojtva mentünk vissza. Továbbnéztük a focit, ami nem volt valami nagy szám, de addig se unatkoztunk. Lehet, hogy kicsit hangosak voltunk, mert Alisha jött ki ’most keltem fel’ arccal, majd meglepődve vette észre a többieket, és miután intett egyet, a konyhába ment, valószínűleg reggelizni.
- Rá kéne hajtanod a csajra – suttogta Harry, mire Liam rosszalló pillantásokat küldött felé.
- Dehogy! – tiltakoztam, mert semmi értelme nem lenne, főleg, hogy semmi érzelem nem köt hozzá, csak barátunk vagyunk. Legalább a barátaim ne boronáljanak össze, ha már a média azt csinálja. – Nekem ott van Jessi! – mondtam egy kicsit hangosabban a kelleténél. Hagyjanak már engem békén a lányokkal, ott van az a sok modell is, Paul meg közben nyaggat Eleanor-ral, hogy az mekkora pont kavarna, ha újra összejönnénk, és ez kell a bandának most, de én ezt nem akarom. Tenyerembe temettem arcomat, és sóhajtottam egy mélyet. Hátradőltem a kanapén és egy mosolyt eresztettem az arcomra, majd figyelmemet a meccsre szenteltem, és a következő gólnál jó hangosan elkiáltottam magamat. Nem tudom mikor, de Alisha is becsatlakozott hozzánk, amin jót mosolyogtam. A délelőttöt tv-zéssel töltöttük, majd este végre utoljára mentünk el a divathétre. Elegánsan kiöltöztünk és párokban foglaltuk el a megszokott helyünket az első sorban. Elhangzott a köszöntő, majd hamarosan elkezdtek vonulni a modellek, amire nem is igazán figyeltem. De aztán hirtelen valami ismerőset véltem felfedezni, sokkot kaptam, a barátaim engem kezdtek bámulni, míg én csak az előttem vonulóra figyeltem. Ő a mellettem ülőt figyelte, én pedig legszívesebben fejbe csaptam volna magam. Most vette igazán kezdetét a divathét, tele izgalmakkal…