Köszönet mindenért

Pontosan egy évvel ezelőtt, 2013. március 21-én kezdődött el minden. Eleinte azért kezdtem el írni, mert imádtam azt az 5 srácot, és magyar directioner lévén nem gondoltam volna, hogy valaha is találkozunk Ezért ezt megírtam egy történetbe, bár utána már csak írtam és írtam. De tetszett, és örülök, hogy annak ellenére, hogy kaptam negatív kritikákat, nem tántorított el az írástól. Mert mindig volt, aki tartotta bennem a lelket. Ha abbahagytam volna, akkor cserben hagytalak volna titeket és én is a 10 éves (megsúgom, sokkal több vagyok) béna tinilányok közé kerültem volna, akik elhitték, hogy tudnak írni. Amit a legjobban becsülök magamban (jujj ego) az az, hogy sose írtam nektek azt, hogy „4 megjegyzés és új rész”, mert ez szánalmas. Ha akartok, úgyis komiztok. Mindig írtam nektek, hogy írjatok megjegyzést, de sose könyörögtem! A végére már nagyot esett a színvonal, de én akárhogyan is, de befejeztem és büszke vagyok magamra...

Én azt hittem, csak elkezdek írni, és majd lesz valahogy. Azt hittem egyszerű lesz, de nem. Meg kell csinálni/csináltatni a kinézetet, és azért valahogy írni is kéne. Az első rész első három mondata még mindig a fejemben van, és egyszerűen szörnyű. Idézem: „Évzáró. Végre. Már úgy untam ezt a 11.-es évet.” Először is, amik nagyon zavaróak azok a tőmondatok, és azt hiszem, a 11 mögé nem kell pont. Tudom, hogy egy sablontörténet az egész, de mikor erre rájöttem, próbáltam egyedivé tenni. Amikor ezt írom, még nincs befejezve a blog. Valahogy úgy éreztem, hogy még mielőtt vége, akkor kell megírnom. Mert akkor még nem fogom fel, hogy mi is történik. Tudom, hogy szörnyű az eleje, de nem akartam megváltoztatni, mert így legalább látom, mennyit fejlődtem. Talán ezért se nőnek annyira az olvasóimnak a száma, mert ahogy rálel az első részre, elolvassa és inkább zárja is be. Én is ezt tenném, de talán, ha a végét olvasom, valamivel elfogathatóbb. Ennyi idősen talán jobban kéne írnom, de én kikérem magamnak reálos vagyok. A történetet már nyáron be akartam fejezni, de mindig eszembe jutott valami csavar, amit muszáj volt beleírnom. Sok mindent nem terveztem meg, csak úgy jött. Az igazi írók is ezt teszik, de hangsúlyozom, még mindig nem szeretnék író lenni.

Annak a 9 rendszeres olvasónak, a facebook csoportom tagjainak, és még néhány kedves névtelen komizónak nagyon köszönök mindent. Szeretném megköszönni a díjakat, a kritikákat. Mert a kritikák által jöttem rá, hogy mik is a hibáim, felnyitották a szemem, hogy ez nem egy tökéletes blog, tökéletes írással. És igazuk volt, de nem adom fel, addig írok, amíg el nem érem a céljaimat. Csak annyit szeretnék, hogy egyszer elismerjenek itt a blogspot világában.

A legjobban pedig köszönöm azoknak, akik írtak megjegyzést, mert higgyétek el sokat jelent. Már majdnem abbahagytam, amikor váratlanul egy kedves aranyos lánytól szép szavakat kaptam. Pedig már ott tartottam, hogy itt a vége ennyi volt. Sosem írtam ki, hogy abbahagyom az írást, ha nem írtok, pedig ekkor ott tartottam, és mintha megérezte volna írt egy életmentő komit. Ezen is látszik, hogy egy írónak/bloggernek, illetve bármilyen más „alkotónak” mennyit számít, hogy megdicsérjék, hogy elmondják a véleményüket. Tehát kérlek titeket, hogy akármilyen bloggal találjátok szembe magatokat írjatok megjegyzést, az őszinte véleményetekről lehetőleg névvel. Nagyon rosszul tud esni egy blogolónak, ha névtelenül kritizálják. De ha nem szeretnétek kódokat fejteni, akkor elég egy chat üzi is, higgyétek el sokat jelent. Mert lehet nekem is több olvasóm van, csak nem jeleznek SEHOGYAN. Ezzel nem könyörögni akarok, hogy szánalmas legyek, csak most így a végén mindent elmondok ezzel a bloggal kapcsolatos érzéseimről.

Még egyszer mindent köszönök nektek, nem tudom, mivel tudnám meghálálni, hogy itt vagytok nekem és tartottátok bennem a lelket, akkor is, amikor már majdnem leléptem. A legjobban szeretnék köszönetet mondani egy barátnőmnek, aki szintén blogot ír. Ő mindig bízott bennem és nem engedte, hogy abbahagyjam. És egy másiknak, aki nem blogol, de mégis rengetegszer felrángatott a padlóról. Ti vagytok a legjobbak, nagyon köszönök mindent.

Ők is elköszönnek  tőletek!:)♥

Egy kis számadat:

Nyitás: 2013. március 21.

Zárás: 2014. március 21.

Feliratkozók: 9

Látogatottság: 9121

Komentek: 165 (enyémmel együtt)

Díjak: 5

Köszönöm, hogy írhattam nektek, és, hogy ha csak kevesen is, de olvastátok a blogom. Nagyon örültem minden komentnek, ugráltam örömömben. Az olvasóimnak nem tudom, mivel tudnám meghálálni, mindazt, amit kaptam, talán azzal, hogy továbbra is írok nektek, de ez azt hiszem kevés.

A következő blogom már szeptember elsején megnyitott, de most újra indul, továbbra is várom az olvasókat: Álarc~  

Ez egy teljesen más történet, sokkal egyedibb, és valamivel jobb is.

Ennyit szerettem volna mondani nektek, köszönök még egyszer mindent! Imádlak titeket!<3

A blogot hivatalosan is bezárom:

2014. március 21.