15.rész: Köszönöm, hogy megmentettél...

Kedves Olvasóim!
Köszönöm, hogy olvassátok a blogom. Már több mint 800-an láttátok és ennek nagyon örülök. Meghoztam az új részt, írjatok megjegyzést és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. Az első rendszeres olvasómnak pedig köszönöm, hogy feliratkozott.
Jó olvasást: Encix :*

Arra keltem, hogy valaki a nevemet mondogatja...

Kinyitottam a szemem és Stephanie-t láttam magam előtt. Felkeltem és akkor vettem észre, hogy Harry-n feküdtem. Ő még alszik. Milyen édesen szuszog.

- Dorothy figyelsz te rám?-kérdezte Stephanie. Megráztam a fejem és ráemeltem tekintetem.

-Igen, persze.-mondtam.

-Aha, persze. Szóval a lényeg, hogy azért keltettelek fel, mert ti is napon voltatok és gondoltam szólok nehogy leégj.-mondta. Megnéztem, és örömmel vettem észre, hogy még időben szólt Stephanie. Egyszer nagyon leégtem és azóta mindig vigyázok nehogy megismétlődjön. Harryt is felkeltettem.

-Harry. -mondtam és leguggoltam hozzá, haját megigazítottam.- Harry.-ismételtem meg. Erre már mocorgott, végül kinyitotta szemét. Mikor észrevett rám mosolygott, én pedig adtam neki egy puszit. Felállt és elindultunk megkeresni a törölközőinket. Hosszas keresés után meg is találtuk. Visszamentünk a szállodába. Felnéztem az órára és már 3 óra volt. Rengeteget aludhattunk. Átöltöztünk és késői ebédhez készülődtünk. Mikor jól laktunk kicsit lepihentünk a kanapén. Harry mellé feküdtem és csak némán figyeltük egymást. Nem kellett beszéd, így is remekül megértettük a másikat. Végül felültem és hosszasan megcsókoltam. Ő visszacsókolt és egyre szenvedélyesebb lett. Elváltam tőle és ujjam szájára tapasztottam. Nehezen, de rávettem Harry-t, hogy most nem kéne. Inkább átmentünk Stephanie-hoz, hogy kitaláljunk valami programot. Stephanie holnap délben megy vissza Londonba és addig vele is szeretnék lenni, mert így is rosszul érzi magát amiért szerinte megzavart minket. Végül arra jutottunk, hogy beülünk a szaunába. Visszavettük a fürdőruhánkat és elindultunk az információs pulthoz, megkérdezni, merre van a szauna. Miután útba igazítottak minket, beültünk és élveztük a forróságot legalább negyed órán keresztül. Majd a hideg vízbe lehűltünk. Ezt csináltuk egy órán keresztül, felváltva. Nagyon jó hatása volt. Mire végeztünk már teljesen frissek voltunk. Visszamentünk szobáinkba és hozattunk szőlőt. Nagyon jól esett most. Kimentünk a partra és körbenéztünk. Olyan jó, hogy itt nem esik az eső, nem úgy mint Londonba.

Koktél :)

Rátaláltunk egy bárra és megittunk egy koktélt. Majd még egyet. Utána már olyan jól éreztük magunkat, hogy a kialakított táncparkettre mentünk és táncoltunk. A hangulat egyre jobb lett. Stephanie is velünk volt és közben próbálta lerázni a pasikat. Szegénynek elég nehéz dolga volt. Rengeteget táncoltam Harry-vel, aki szerintem nagyon jól érezte magát. Még egyikünk se volt részeg, ezért még megittunk pár koktélt. Már esteledett, amikor valaki elrántott Harry mellől és -szorosan hozzám tapadva- táncolni kezdett velem. Próbáltam kibújni szorításából, de nem tudtam. Még pár pillanatig láttam Harry-t, de a nagy tömeg miatt eltűnt a szemem elől. Ránéztem a férfire, akinek arcán kaján mosoly ült. Undorodtam a látványától.
-Harry segíts!-kiabáltam, de partnerem számra tapasztotta száját és vadul csókolni kezdett. Nagy nehezen elváltam tőle és arcon köptem. Ezt nem hagyta szó nélkül és megütött. Újra Harry nevét kiabáltam. Esélytelen. Itt vagyok a táncparketten egy vadidegen emberrel, akivel nem akarok táncolni, de nem tudok ellenkezni. A férfi gyenge pillanatában lefejtettem magamról kezeit és ahogy csak tudtam futásnak eredtem a szálloda felé, Harry-t keresve. Kiabáltam, hátha meghall, de nem tette. Mire feleszméltem, már egy ismeretlen partszakaszon voltam. Körülöttem csak a kék tenger volt. Egyre sötétebb lett és én csak barangoltam. Végül egy fatövébe ültem és vártam. Vártam Harry-re, hátha megtalál és kiment ebből a borzalomból. Sajnos nem ő jött, hanem a férfi, a férfi aki elrángatott Harry-től, akivel akaratom ellenére táncoltam, a férfi aki megütött. Az aki a szememben nem ember, akitől undorodok. Most újra előttem állt és felrángatott ültömből. Elindult és kezemnél fogva magával húzott Erős szorításába belesajdult a kezem.
-Harry!Harry! -kiáltottam, utolsó reményemben. Egy másik hotelbe vitt, én pedig követtem. Követtem, mert nem tehettem mást...

~Harry~

Dorothyt elrángatták mellőlem tánc közben, én pedig keresem. Keresem de nem találom. Nem fogom feladni. Megtalálom az életem árán is. Stephanie felment a szobába, hátha visszamegy Dorothy. A segítségért kiáltó hangját nem tudom elfelejteni: Harry segíts! Ha valami történik, az az én hibám lesz. Már az egész partot körbejártam és sehol sincs.
-Dorothy!-kiáltom. Semmi. Reményem fogytán van, de nem adom fel. A hotelba bemegyek és körbekérdezem nem látták-e őt. Senki sem találkozott vele. A másik hotel felé tartva, egy lány azt mondta, látta őt egy férfival a hotelbe menni. Rohanásnak indultam és a recepción kérdezősködtem melyik szobába lehetnek.

~Dorothy~

Miután felmentünk a szobába, letámadott. Kétségbeesetten  Harry nevét kiáltom, de az esély, arra hogy ez a férfi ne tegye meg, azt amit akar, már kevés. Ahogy az ágy felé közeledünk az esélyeim még jobban csökkenek. A félelem, az undor és a harag amit érzek egyre nő. Valaki a folyosón a nevemet kiáltja, én pedig Harry nevét. A következő dolgok nagyon gyorsan történtek: az ajtó betört, Harry berohant a szobába, a férfit a falhoz szorította és ütni kezdte. Próbáltam Harryt leállítani, de nem ment.
-Harry megölöd!-kiáltottam és kezét lefogtam. Elengedte a férfit, aki félholtan terült el a padlón. Miután Harry lehiggadt szorosan megölelt. Fejem mellkasába fúrtam és eleredtek a könnyeim. Harry ölébe vett és a szobánkba vitt. Stephanie a szobánkban volt és ahogy meglátott szorosan megölelt. A könnyeim nem apadtak el. Most már  azért sírok, mert örülök. Örülök, hogy az a vadállat már nincs itt. Harry itt van. Akit szeretek, és aki eljött értem. Még egy ideig némán ültünk a kanapén, majd Stephanie végül átment a szobájába aludni. Harry ölébe húzott és védelmezően megölelt.
-Bántott?-kérdezte óvatosan. Válaszolni, nem tudtam, ezért csak megráztam fejem.
-Szerencsére nem erőszakolt meg.-mondtam ki nagy nehezen. Éreztem, hogy Harry kifújja a levegőt. Mostmár én is megnyugodtam, ezért lefürödtem és befeküdtem az ágyba. Harry követte a példám.
-Köszönöm, hogy megmentettél....Ami történt, megtörtént, felejtsük el és ne mondjuk el a többieknek. -mondtam, ő pedig válaszul megcsókolt. Nagy nehezen elaludtam.

Hirtelen felébredtem. Az óra hajnali négyet mutatott. Az álmomban, amiből felriadtam benne volt a férfi is. Egy könnycsepp folyt le az arcomon. Fejben újra átéltem a történteket és védelmet keresve Harry-hez bújtam. A kapcsolatunk Harry-vel egy újabb szintre lépett.  Újra álom jött szememre.
Reggel Harry keltett fel, mert már Stephanie nem sokára megy a reptérre. Gyorsan összeszedtem magam és el is indultunk. Az út csendesen telt, mindenki a gondolataiba merült. Végül kiszáltunk a taxiból és bementünk. Eljött a búcsú ideje.
-Köszönöm, hogy idejöttél, nagyon jól éreztem magam. Mondd meg a többieknek, hogy jól vagyunk és ne mond el nekik a történteket.-mondtam és szorosan megöleltem. -Tegnap elérted Niallt?
-Igen, szerencsére sikerült vele beszélnem.
-Akkor jó. Jó utat, hívj ha leszálltál.
-Rendben. Sziasztok.-mondta és elment...