19.rész: Út a siker felé...

Sziasztok Olvasóim!
Kissé lecsökkent az oldalmegjelenítések száma, de ezt annak tudom be, hogy már rég hoztam részt. Na nem baj most végre megírtam. Oldalt megtaláljátok az elérhetőségeim. Írjatok megjegyzéseket és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak. Köszönöm, hogy olvassátok a blogom.
Jó olvasást: Encix :*

~Dorothy~

Reggel egész korán ébredtem. Harry viszont már nem volt otthon. Korán kellett menniük Paulhoz átbeszélni az útitervet, költségeket stb. Ma elég sokáig lesznek bent tudtommal, ezért úgy gondoltam felmegyek kicsit twitterre. Megnéztem Harry oldalát és volt egy közös kép kitéve ezzel a szöveggel: @dorothy_white Nagyon jó minden nap melletted ébredni. Szeretlek.♥ Írtam is neki vissza, mégpedig ezt: @Harry_Styles Veled a legjobb aludni. Szeretlek♥ Az üzenet után bekövettem pár embert és kérdésekre válaszolgattam. Interneten kerestem nyelvvizsga központokat. Elhatároztam, hogyha úgyis Londonba élek, akkor leteszem a felsőfokot is. Találtam is egy megfelelő céget. Anyával megbeszéltem és valamelyik nap el is megyek megcsinálni. Harry tegnap azt mondta, hogy beiratkozhatnák  önvédelmi tanfolyamra a történtek miatt: Alex és még az idegen is. Ma délután szerintem el is megyünk körbenézni a városban, hátha akad valamerre egy tanfolyam. Lementem a konyhába reggelizni, ahol Stephanie-val találtam szembe magamat. 
-Jó reggelt. Nincs kedved neked is letenni az angol felsőfokút?-kérdeztem.

-Neked is. Szívesen letenném, de lehet nem sok értelme van.-mondta.

-Miért?-kérdezte meglepetten.

-Anyát felhívtam, hogy maradhatok-e Londonba és nem nagyon díjazta az ötletet. Ki kell valamit találnom, hogy itt maradhassak. Te is itt laksz, Niall is és én nem akarlak titeket itt hagyni.-mondta és megölelt.

-Én sem akarom, hogy elmenj. Valamit kitalálunk.-mondtam biztatóan. Csináltunk magunknak reggelit, majd kiültünk a kertbe. Gondolkoztam, mit lehetne kitalálni Dorothy érdekében, de semmi nem jutott eszembe. Ez a pár nap még az indulásig töprengéssel fog telni. Nem adjuk fel, úgyis eljön. Gondolkodásomat a telefon zavarta meg. Stephanie-t hívták. Ha jól hallottam az édesanyjával beszélt. Nem túl életvidáman de letette. 
-Mi volt?-kérdeztem.
-Hogy még nem döntötte el, mert ez így neki nehéz nem akarja, hogy elmenjek.-mondta.
-Úgyis mindig meglátogatnánk őket.-mondtam érvelésül. 
-Igen de az mégis csak más vele élni vagy néha meglátogatni.-mondta. 
-Kitalálunk valamit, nem választhat el titeket Niall-lel.-mondtam. A napunk a srácok érkezéséig unalmasan telt, végig ötleteltünk. Majd megérkeztek a fiúk. Harry már nagyon hiányzott, mert reggel se volt már mellettem. Odamentem hozzá és hosszasan megcsókoltam. A többiek csak fütyülni kezdtek, de minket nem zavart. Egy kis idő múlva elváltunk egymástól.
-Hiányoztál.-mondtam.
-Te is nekem.-mondta.-Hogy telt a napod?
-Elég unalmasan. Stephanie szülei nem nagyon engedik, hogy Londonba költözzön, a turnéról meg még nem is tudnak. Ezért próbáltunk valami ésszerűt kitalálni, de semmire sem jutottunk, Neked hogy telt?-kérdeztem.
-Megbeszéltük az állomásokat, a költségeket, a fizetésünket, a szabadnapjainkat. Kissé untam már a végére. -válaszolt. Ezután még beszélgettem a többiekkel, majd Niall-nek eszébe jutott valami.
-Stephanie, ugye te meg akarsz tanulni gitározni?-kérdezte.
-Igen szívesen megtanulnék.-mondta.
-Rendben, csak mert azt találtam ki, hogy elkezdenélek megtanítani gitározni és a turnéra meg jöhetnél úgy, mint a leendő gitárosunk.-mondta Niall és mindenki szemében felcsillant a remény.
-Ezt komolyan mondod?-kérdezte Stephanie aki már majd kiugrott a bőréből. 
-Igen, ha a fiúk és Paul is beleegyezik akkor lehet róla szó. A szüleidnek azt mondjuk, hogy mióta találkoztunk azóta gitározol és Paul figyelt fel rád, mert olyan tehetséges vagy.-mondta Niall és Stephanie meg örömében ugrálni kezdett. Majd Niallt puszilgatta és folyton azt mondogatta, hogy köszönöm, köszönöm. Nagyon aranyos volt. Elmentek a szobájukba gitározni. Remélem összejön és jön velünk a turnéra. Most ez a legfontosabb. Mivel már elmúlt ebédidő ezért gyorsan megebédeltünk és pihentünk. Harry-vel felmentünk a szobájába és kicsit beszélgettünk. Harry gyakorolta a gitározást és ráadásul még dalt is kérhettem. Nagyon ügyes, nem is értem miért nem játszott a koncerteken. 

Úgy döntöttünk, hogy ma elmegyünk keresni önvédelmi tanfolyamot nekem. El is indultunk és jött velünk Harry testőre. Megismerkedtem vele és nagyon kedves. Bár nem tudom minek ilyenkor testőr, de mindegy. Engem zavar, hogy minden lépésemet figyeli nehogy valami bajom legyen. 
-Harry mindig van veled testőr?-kérdeztem.
-Hát nem mindig, de a legtöbbször igen. El kell mondanom, hogy neked is lesz testőröd.-mondta.
-De nekem nem kell, elég ez a tanfolyam.-mondtam válaszul. Nem akarom, hogy soha ne mehessek sehova egyedül. 
-Muszáj, a biztonságod a legfontosabb.-mondta. Válaszul csak megöleltem. Már egy ideje keresgéltünk, de eddig még egy tanfolyamot se találtunk.
-Mi lenne, ha a tanfolyam helyett velem járnál edzeni?-kérdezte Harry és szemében láttam az őszinte örömöt. Olyan édes volt.
-Nem is tudom, nem rossz ötlet legalább addig is veled leszek.-mondtam.-De azért taníts meg nekem pár ütést meg rúgást.-mondtam kiskutya szemekkel.
-Rendben.-nevetett fel.-Ez az edzőterem ahova én járok.-mutatott az előttünk lévő épületre. Egyszintes volt, nagyon egyszerű, olyan edzőtermes. Bementünk és természetesen ide is jött velünk a testőr -nevén Bob- szorosan mögöttünk. Amúgy jófej. Igaz, hogy nagyon magas és mindig felfelé kell néznem, hogy beszélni tudjunk de mindegy. Harry a bejárattal szemben lévő pulthoz ment és bejelentkezett. Bementünk egy ajtón, ahol egy folyosó volt, azon pedig három ajtó. Két öltöző és a másik az edzőterem. Én nem öltöztem át, csak Harry. Bementünk és körbevezetett. Volt ott minden, ami kell. Futópad,fekvőpad és még sok más aminek a nevét se tudom és inkább csak a férfiak használják. Harry egy órát szándékozott itt lenni, addig én Bob-bal beszélgettem és nézelődtem. Néha ránéztem Harry-re is és általában nem volt ott rajongó. Arra gondoltam, hogy ez sokkal jobb mint az önvédelmi tanfolyam. Eldöntöttem, hogy inkább ide fogok járni, ráadásul Harry-vel lehetek. Mivel Bob nem engedte, hogy lefényképezzem, elmondom, hogy néz ki. Először is egy kigyúrt magas ember, aki kopasz. Elég fiatal. A munkaruhája fekete és pisztoly is van nála. Emellett szinte mindig telefonál, a füléhez van nőve a telefon. Ránézésre inkább mogorva, mintsem vicces. Harry egy órája hamarosan letelik, ezért csinálok róla egy lesifotót. Íme:

Harry abbahagyta az edzést és kicsit nyújtott. Majd kifújta magát, elment tusolni és átöltözni. Majd frissen és üdén, de fáradtan lépett ki az öltözőből.

-Nem unatkoztál?-kérdezte.

-Nem egyáltalán, nézelődtem, és elhatároztam, hogy én is fogok járni. Te pedig nagyon kitartó voltál.-mondtam és csókkal jutalmaztam. Bob kicsit krákogott ezért inkább pirulva elváltunk egymástól. Elindultunk hazafelé Bob társaságában. Elvileg nekem is lesz testőröm és majd Bob megkéri a munkatársát, hátha elvállalja. Mondjuk Bob-nak jobban örülnék, de ő Harry testőre és csak akkor találkozok vele, ha Harry-vel vagyok. Na de mindegy. A ház előtt elköszöntünk Bob-tól és bementünk. Stephanie épp a Moments-t próbálta elgitározni és elég jól ment neki. Gyorsan tanul, az biztos. Niall épp Paul-lal telefonált, gondolom Stephanie-val kapcsolatban. Letette és azt mondta:
-Paul azt mondta, hogy holnap meghallgat és eldönti,  hogy jöhetsz-e velünk, mint kezdő gitáros és talán leendő gitáros.-mondta és megölelte Stephanie-t. Stephanie-ék elmentek gyakorolni, mi pedig uzsonnához készülődtünk. Az ebéd ma kimaradt, de nem bántunk, mert Harry sütött egy kevéske bacont, tojással. Nagyon finom volt, az illatra még Niall is előjött a szobájából. Nem mondok újat, de egy darab se maradt. Ezután meghallgattuk Stephanie gitározását ami egyre jobb lesz. Ma már 28-a van és augusztus 1-jén kezdődik a turné Londonban. Azt még nem mondtam, hogy a koncert neve: Take me Home. Ami a második album neve is egyben. Egy koncert legalább három órás lesz, amiből két óra éneklés. A maradék időben a fiúk szórakoztatják a rajongókat. Az augusztusi fellépéseken én is ott leszek, de utána vár a suli. Amikor elkezdem az utolsó évem az iskolában, akkor csak hétvégén tudunk találkozni, vagy Harry szabadnapjain. Nehéz lesz nélküle, de hiszem, hogy ezt kibírja a kapcsolatunk és ettől csak erősödni fog. Hiányozni fog, de akkor is kibírom és élem az életet. Minden nap beszélünk, videokamerázunk. Na de ezt hagyjuk augusztus végére.

~Stephanie~

Már elkezdtem tanulni gitározni és a Moments egyre jobban megy. Majd Paul holnap meghallgat, addig pedig gyakorlom. Ha ő is beleegyezik, akkor felhívom anyut, hogy velük megyek, mert Paul szerint nagyon tehetséges vagyok és később lehet, hogy a gitárosuk leszek. Ha kell még el is játszom neki, amit tudok. Már nagyon izgulok a holnaptól, mert szinte ezen áll, vagy bukik az itteni életem. Inkább ezt abbahagyom és gyakorlok. Niall rengeteget segít, aminek nagyon örülök. A többiek szerint egyszer híres gitáros leszek. A délutánt a kertben gitározással fogom tölteni. Közben énekeltem is és a többiek szerint jó volt. Dorothy és Harry a szobájukba van, Zayn Perrie-vel elment valahova, Louis és Liam a nappaliban tv-znek, drága Niall pedig engem figyel és néha segít. Istenem úgy imádom. Az idő hamar elrepült, mert már azt vettem észre, hogy sötétedik. Bementem Niall szobájába, leraktam a gitárt a helyére, kimentem a konyhába összedobni egy kis vacsorát, amit Niall-lel fogunk elfogyasztani. Megvacsoráztunk kettesben és épp elcsattant volna egy romantikus csók, de Louis mindezt megzavarta.
-Kaja!!-kiáltott és a konyhába ment, hogy felfalja a maradék vacsorát ami maradt. Persze Niall nem hagyta ezért mielőtt elérte volna Lou a pultot, Niall vetődött egyet és éppen az éhes Lou-n landolt. Filmbe illő jelenet volt.
-Áu.-mondta az áldozat és lelökte magáról támadóját. Csak röhögtem rajtuk és bepótoltam ami félbemaradt. Louis azzal fejezte ki nemtetszését, hogy egyszerűen annyit mondott, hogy elég. Mi inkább a szobánk felé vettük az irányt. Elvégeztük a dolgainkat és egymás ölelésében aludtunk el...

Korán reggel volt és boldogan ébredtem. Aztán eszembe jutott a mai programunk és már féltem. Féltem, hogy elrontom a gitározást és vele együtt akár az életem is. Paul délután 2-re jön, addig még van 7 órám. Tik-tak-tik-tak. Fogy az időm. Végül nagy nehezen felkeltem és hagytam, hogy Niall még aludjon. Kimentem a konyhába csinálni reggelit, Niall-nek és magamnak. Hamar kész is lettem vele, ezért felkeltettem Niallt és együtt megreggeliztünk. Majd felöltöztünk és én a délelőttre csakis a gyakorolást terveztem be. A többiek is nemsokára felkeltek és köszöntöttem őket énekléssel és gitározással. Kora reggel még nem nagyon örültek ennek, ezért inkább kimentem a kertbe, hogy ne hallják annyira. Niall jött velem és nagyon aranyos, hogy ennyire figyel rám. Már lassan egy hónapja vagyunk együtt és egyre jobban szeretem. Ránéztem az órára és már 11 óra volt. Úristen, jó hamar telik az idő. Még három óra és jön Paul. Komolyan ez rosszabb, mintha az X-faktorba jelentkeznék. Elmentem ittam egy kicsit, nehogy itt ájuljak el. A nappaliban ismét bemutattam amit tudok, és a többiek szerint nagyon jól megy.  Megebédeltünk és kicsit kimentünk a kertbe pihenni. Én is próbáltam lenyugodni. Nem tudom miért de most le kellett hűlnöm ezért mártóztam egyet a medencében, ruhástul. Utána sokkal jobban éreztem magamat. Mire kijöttem, megtörölköztem  és átöltöztem már dél volt. A maradék két órában gyakoroltam.
Eljött a pillanat. Csengettek. Niall ajtót nyitott és meghallottam Paul hangját. Majd bejött a nappaliba és helyet foglalt. Halálra izgultam magam. Lehet, hogy kicsit túlreagálom.
-Gondolom te vagy Stephanie. Szia! Akkor mutasd be, hogy mit tudsz.-mondta és rám figyelt.
-Rendben.-mondtam idegesen és elkezdtem.

*Ahogy énekeltem és gitároztam*

Paul arcáról semmit nem tudtam leolvasni, ezért idegesen vártam a válaszát. Végül megszólalt:

-Ez remek volt. Néhol a hangod kicsit remegett, de ezt betudom az idegességednek. A döntésem pedig....JÖSSZ VELÜNK A TURNÉRA!-mondta ünnepélyesen és én örömömben sikítottam egyet. Aztán pedig azt kiáltottam párszor, hogy úristen köszönöm. Kicsit megőrültem. Na inkább befejeztem, mert a végén még őrültnek titulálnak (ha eddig nem tették meg). Megöleltem Pault, aki kissé meglepődött, de viszonozta. Majd mindenkit megöleltem. 

-Stephanie ezt meg kell ünnepelnünk, elviszlek valahová-mondta Niall.

-Rendben köszönöm. De előbb hívjuk fel anyut.-mondtam. 

-Majd én felhívom, megadod a telefonszámát?-kérdezte Paul. Odaadtam neki a telefonom, hagy használja azt. Fel is hívta és elmondta amit kell, hogy a lánya nagyon jól gitározik és velünk jönne mint leendő gitárosunk stb, majd megvárta míg anyu elmondja a mondandóját. Ezután átadta a telefont. 

-Szia anya.

-Szia Drágám.-köszönt.-Hallom gitározol.

-Igen, Niall már egy ideje tanít. 

-Remek, gratulálok, úgy döntöttem, hogy nem fosztalak meg az álmodtól, hogy gitáros legyél, ezért Londonba költözhetsz és elmehetsz a turnéra. Remélem tényleg gitáros leszel, de azért az iskolát fejezd be Dorothy-val.

-Köszönöm és persze, hogy befejezem. Majd még hazamegyek hozzátok, csak még nem tudom mikor. Lehet, hogy a turné előtt, ha lesz még járat ami addigra visszahoz. Na de leraklak, mert gyakorolnom kell, szia anya, szeretlek puszi.

-Rendben szia kincsem.-mondta és leraktam. Még jobban örültem mint eddig, arcomon száz wattos mosoly volt. Elindultam az úton ami a siker felé visz. Niall elvisz valahová és azt mondta, hogy kényelmes, mégis elegáns öltözetbe legyek. Elkészültünk és el is indultunk kocsival. Nem tudtam merre megyünk, de egy kis erdőnél megálltunk. Kivett a csomagtartóból egy táskát és egy hűtőtáskát is. Nagyon kíváncsi voltam de nem kérdezősködtem. Az erdőbe még egy ideig barangoltunk, majd egy barlangba bementünk.

-Hát itt vagyunk.-mondta és leterített egy pokrócot.-Rakok tüzet és sütögethetünk.-mondta.  Gondoltam arra, hogy nem lakik-e itt valamilyen állat, de Niall-lel biztonságban éreztem magam. Elővett a hűtőtáskából szalonnát, kolbászt és még sok más sütnivalót. Elment fáért és hamarosan vissza is ért. Az idő kellemes volt. Megrakta a tüzet és elő akart venni egy öngyújtót, de nem talált. Mindenhol kereste, de sehol se volt.

-Francba, otthon hagytam az öngyújtót.-mondta szomorúan.

-Nem baj, voltam cserkésztáborba tudok tüzet csiholni.-mondtam és mindketten nevettünk. Két követ összeütöttem hátha szikrázni fog. Niall is próbálkozott fával és kővel, és végül nagy nehezen sikerült tüzet raknunk. Még vártunk egy kicsit, majd elkezdtük sütni az ételeket. Közben jókat beszélgettünk. Minden egyes beszélgetésünknél egyre jobban megismerem. Már úgy érzem rengeteg mindent tudok róla. Hamarosan meg is sült az első adag, ezért feltettük a következőket. Közben ami kihűlt azt megkóstoltuk és nagyon jól sikerült. Rengeteg idő telt el mire mind kisült, de megérte. Mire megvacsoráztunk már sötétedett, ezért elpakoltunk. A kocsi felé vettük az irányt, majd autóval továbbmentünk. A Temze partján voltunk, a pokrócot leterítettük a földre és hanyatt feküdtünk. Az egész égboltot a csillagok lepték el. Nagyon gyönyörű volt és romantikus. Ahogy így nézelődtünk Niall meglátott valamit.
-Nézd egy hullócsillag!-mondta és a hullócsillag felé mutatott.-Kívánj valamit.
-Rendben.-mondtam és kívántam. Majd Niall megcsókolt.-Teljesült a kívánságom.-mondtam, ő pedig újra megcsókolt.

Még egy darabig maradtunk, majd elég késő lett ezért hazamentünk. Lepakoltunk, elvégeztük a teendőinket és elmentünk Niall szobájába.
-Köszönöm ezt a szép napot, nagyon jól éreztem magam. Szeretlek.-mondtam és megcsókoltam. Csókunk szenvedélyesebb és vadabb lett. Végül az ágyban kötöttünk ki...