21.rész: Első koncert...

Kedves Olvasóim!
Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket amit estig írtam :D Remélem azért ez nem látszik meg rajta. A megjegyzések jöhetnek, szívesen fogadom őket. Köszönöm az 1400 oldalmegjelenítést :$ Iratkozzatok fel rendszeres olvasónak :)Remélem nem baj, hogy most kicsit több kép van benne. Az elérhetőségeknél a csoportom linkjét is megtaláljátok, nyugodtan beléphettek. 
Jó olvasást: Encix :* 

Elvégeztük teendőinket és elmentünk aludni Harry-vel. Nagyon izgulok, mert holnap kezdődik a turné!!!Na inkább alszok...

-Jó reggelt! -keltett fel Harry egy pohár gőzölgő kakaóval. Adtam neki egy csókot.
-Neked is. Mikor kezdődik a koncert?-kérdeztem. Már teljesen elfelejtettem.
-Este nyolckor, de előtte próba és elvileg tizenegyig fog tartani. Az O2 arénában lesz.
-Oké, akkor előtte elmegyek Stephanie-val beiratkozni.-mondtam.
-Már nem vagytok haragba?-kérdezte Harry meglepetten.
-De csak megígértem neki és nem szeretném cserbenhagyni. -mondtam és miután megittam a kakaóm, kimentünk a konyhába reggelit készíteni. Majd helyet foglaltunk az asztalnál és reggeliztünk. A többiek lassacskán mind felkeltek és elkészültek. Liam az USA zászlós pizsamájában jött le. Egy fotót megért:

Liam drága :) 

Már reggel ilyen boldog. Én reggelente még álmos vagyok és aludnék, ő pedig már így kezdi a napját. Na mindegy. Felöltöztem egy iskolába illő ruhába és megkerestem Stephanie-t.
-Szia. Akkor elmenjek veled beiratkozni?-kérdeztem semmitmondó hangsúllyal.
-Szia. Tényleg eljönnél velem?-kérdezte Stephanie kissé meglepetten.
-Megígértem, nem?-kérdeztem vissza.
-De csak tudod a múltkori....incidens miatt gondoltam, hogy nem fogsz eljönni. Figyelj én nem direkt mondtam és szerintem annyira nem is volt durva.-szabadkozott.
-Erre most csak annyit mondanék, hogy amit mondtál nem volt durva, csak az ahogyan mondtad. De hagyjuk is ezt, még átgondolom a dolgokat. Most pedig menjünk.-mondtam és elindultunk a suliba. A gimnázium közel volt, ezért gyalog mentünk. Egy nagyon gyönyörű környéken van. Íme egy kép:

Nekem nagyon tetszik. Bementünk és a portán bejelentkeztünk, majd felmentünk az igazgatóhoz, Mr. Smith-hez. Egy idősebb úr az igazgató, aki nagyon kedves. Stephanie aláírt pár papírt és még kicsit beszélgettünk.
-A diákok meg fognak lepődni, hogy tévésztárokkal járnak egy iskolába.-jegyezte meg az igazgató.
-Á, mi nem vagyunk azok, csak egyszerűen a barátaink tévésztárok.-mondtuk.
-Nem baj, jól választottatok, sok boldogságot..-mondta.
-Köszönjük.-mondtuk nagy mosollyal az arcunkon. Még beszélgettünk vele egy kicsit, majd hazamentünk. A fiúk még otthon voltak és pihentek, mert a turné elkezdődött. Ma és holnap még csak Londonban lesz a turné, de utána a következő állomás Glasgow, Skócia. Csak a Londoni turné után kezdünk el összecsomagolni, addig még kiélvezik a napok minden percét, hogy legalább akkor pihenhessenek. Ma átmegyek a szüleimhez egy kicsit, ha már úgyis egy hónapig nem látom őket.  Utána pedig Harryvel alig fogok találkozni. Minden nap együtt alszunk és már úgy megszoktam. Addig majd a párnájával alszok, mert Harry illata van. Ezt most kicsit hülyén hangzik, de így sokkal könnyebb lesz. Megebédeltünk a többiekkel és én elmentem anyuékhoz...

~Stephanie~

Dorothy a történtek után is beszél velem ami azért jó. Bár még nem olyan mint régen, de hangsúlyozom, hogy MÉG. Vagyis hát remélem, hogy ez megváltozik. Niall még mindig szarul érzi magát, amiért elvette a szüzességem és én ezt megbántam. Pedig nekem kéne szarul éreznem magam amiért nem mondtam el neki, vagy amiért nem álltam le. Istenem de szerencsétlen vagyok. Niall most is a szobájában ül és gitározik valami szomorú dalt, ami gondolom a hangulatához pont passzol. Szerintem még a koncert előtt kibékülök vele, mert szomorúan nem lehet énekelni. Be is mentem hozzá.
-Figyelj Niall, én nagyon sajnálom amit történt és engem nem bánt, hogy te voltál az első, csak korainak tartottam, de mivel a mi kapcsolatunk reményeim szerint örökké fog tartani ezért úgy is mindegy, hogy mikor történt meg. Ne legyél emiatt ilyen szomorú, mert rossz azt gondolni, hogy ez miattam van.-mondtam és megöleltem.
-Én megértem, de az nagyon rossz, hogy megtörtént és megbántad. Tudod milyen szarul esett? Pedig én nem erőltettem, de voltál bezsongva.-mondta a végét nevetve.
-Akkor nem haragszol?-kérdeztem kiskutyaszemekkel.
-Nem dehogy.-mondta és szenvedélyesen megcsókolt. A csókja őszinte volt, már ha ilyen létezik. Na legalább a barátommal jóba vagyok. Dorothy meg majd eldönti, hogy eldob egy régi barátságot egy hülyeség miatt, vagy megbocsát. Nagyon sajnálom ha nem, de szerintem el tudom majd viselni. Azt hiszem. Na de most inkább élvezem a barátom mellett töltött minden percet, mert egy hónap és utána alig tudunk találkozni. Úristen én nem fogom bírni. Ma szerintem még elmegyünk Niall-lel valahova utána elkísérem a hangpróbára és a koncertet meg végignézem. Nem tudom Dorothy jön-e, de ahogy ismerem ki nem hagyná.
-Niall ma nem megyünk ki valahova?-kérdeztem.
-De kimehetünk. Park?-kérdezett vissza.
-Oké nekem jó.-mondtam és elmentem átöltözni. Majd Niall-lel kézen fogva mentünk ki az utcára. Gyalog mentünk a parkba, mert így sokkal jobb. Fotósokat még nem láttam, de most nem is zavartak volna. Hagy lássa a világ, hogy boldogok vagyunk. A parkban leültünk egy padra és beszélgettünk. Nagyon sokan voltak kint. Egy kisfiú odarúgta Niall-nek a labdát és Niall beállt hozzá focizni. Istenem de édesek. Milyen jó apa lesz. Niall aláírta a kisfiú labdáját és aztán jöttek a kis focistáért a szülei. Niall leült mellém a padra.
-Nagyon ügyesen bánsz a gyerekekkel. -mondtam és elképzeltem Niallt a gyerekünkkel.
-Köszi, próbálkozok, hogy mire gyerekünk lesz már valamit tudjak. -mondta én pedig megcsókoltam. Idő volt, ezért visszamentünk a házba és a fiúk készülődni kezdtek. Dorothy is itthon volt már, ezért kicsit beszéltem vele.
-Te is jössz a koncertre?-kérdeztem.
-Persze ki nem hagynám. Te mit veszel fel?-kérdezett vissza.
-Még nem tudom, valami jó kis ruhát.-mondtam. Majd elmentünk együtt ruhát keresni.

Dorothy ruhája

Én ruhám

Dorothy egy elegáns, mégis erre az alkalomra való ruhát választott. Még elég meleg van ezért ez pont jó. Én is hasonló ruhát választottam. Szerintem mind kettő nagyon szép. Megcsináltuk a hajunkat és a sminkünket, majd a nappaliba mentünk és megvártuk a fiúkat. Hamarosan ők is elkészültek, ezért el is indultunk. Egy limuzin várt ránk a ház előtt. Egy limuzinban fogok ülni a világ legnépszerűbb bandájával, amelyiknek egyik tagjával együtt vagyok. Én ezt még mindig nem hiszem el. Olyan mint egy álomvilág. Remélem sosem ébredek fel. A limuzinba beszálltunk és még nagyobb luxus fogadott. Bőrülések, hűtő, hifi. Zayn már nyúlt a hűtőbe pezsgőért, de Liam megállította.

-Majd a koncert után koccintunk a sikerre. -Az autó elindult, mi pedig kényelembe helyeztük magunkat. Az arénát megkerültük és hátul mentünk be. Már itt is sikítottak és az üvegen keresztül integettek akik tudtak a testőrök ellenére is.

Az aréna kívülről

Istenem mekkora felhajtás. Sohasem gondoltam volna, hogy valaha egy arénába  fogok tartani "híresen". De én igazából nem érdemlem meg a hírnevet. Mert én semmit nem tettem érte, csak összejöttem a nagy Ő-vel. Arról nem tehetek hogy a nagy Ő híres. Na de mindegy. Bementünk az arénába, ahol rengeteg ember volt. Sminkesek, fodrászok, Paul, testőrök és még nagyon sokan akik segítenek a szervezésben. A fiúk elmentek próbálni egy kicsit, mi pedig leültünk és vártuk, hogy a fiúk visszajöjjenek...

~Dorothy~

A fiúk hangpróbán vannak, mi pedig őket várjuk. Ide hallom ahogy énekelnek és remek. Odajött hozzánk Lou, a stylist.

-Sziasztok. Nagyon csinosak vagytok. Mi újság veletek?-kérdezte.

-Szia, köszi, semmi várjuk a koncertet. Veled mi újság, Lux jól van?-kérdeztem vissza.

-Mi is jól vagyunk, Lux is itt van.-mondta és idehívta Lux-ot.-Rátok bízhatom egy kicsit amíg a fiúknak előveszek ruhát?

-Persze, akár tovább is.-mondta Stephanie. Én már a bulin nagyon jóba lettem a drágasággal és ő emlékezett rám. Játszottunk vele, meg beszélgettünk. Sok idő telhetett el, mert a fiúk az öltöző felé mentek.  Én utánuk mentem és benyitottam. Hát rosszkor épp öltöztek.

-Jajj bocsi.-mondtam és visszacsuktam. Pár perc múlva magától kinyílt az ajtó. Harry állt velem szembe.

-Nem baj, hogy ránk nyitottál.-mondta huncutul és megcsókolt.Csókunkba mindketten belemosolyogtunk.  A ruhájuk amibe fellépnek nagyon jó, Lou remekül választott. Kimentek a folyosóra és a sminkes elrángatta őket. Kicsit rendbe tette az amúgy is tökéletes arcukat, majd a fodrász igazított a hajukon és kész is voltak kezdés előtt fél órával. Odajött a fiúkhoz Lux és megölelgette őket.

-Sok szerencsét fiúk.-mondta bájosan. Istenem, hogy lehet valaki ennyire cuki. Harry ölébe vette és ketten elvoltak együtt. Többi fiút biztattuk, hogy sikerülni fog. Niall és Stephanie együtt voltak, kéz a kézben. Úgy látszik kibékültek. Öt perc kezdésig. A rajongók már sikítoznak és a fiúkat akarják. Nem csoda, hogy a directionerek a legőrültebb rajongók. A fiúk már tűkön ültek és várták a kezdést. Egy perc volt hátra. A "bevezető" zene elindult, ami a Torn volt. 3...2...1...A fiúk bementek, hangos sikítás és tapsvihar fogadta őket. 

-Hallo London!-kiáltotta Harry. A rajongók még nagyobb lázba jöttek. A koncert elkezdődött és a Take me Home album összes dalát elkezdték énekelni. A Moments előtt Niall felhívta Stephanie-t a színpadra és Niall gitárján gitározott, amíg a fiúk énekeltek. Biztos nagy volt benne az adrenalin, de végül sikerült neki. Én Lux és a dolgozók társaságában a színfalak mögül néztük végig. Nagyon jól nyomták, teljes beleéléssel. Volt pár ráadás dal is. Már majdnem két órája énekeltek, amikor befejezték és  már csak a közönséggel beszélgettek. Kérdéseket tehettek fel interneten és a fiúk válaszoltak. Csináltam egy nagyon jó képet a koncertről: 

A fiúk szinte a rajongók felett voltak és ez csodás.

-Directionerek! Szeretnék valakit bemutatni nektek.-mondta Harry és közben az emelvény egyre lejjebb ereszkedett.-Majdnem egy hónapja ismerem és nagyon kedves. A legutóbbi londoni koncerten ismerkedtünk meg. Azóta is együtt vagyunk. Kérlek gyere fel a színpadra Dorothy.-mondta Harry és nekem földbe gyökerezett a lábam. Menjek ki a közönség elé?! Úristen. Végül a többiek biztatására elindultam a nézők közötti kis folyosón. A rajongók a kezüket nyújtogatták és én bizonytalanul, de pacsiztam velük. Felértem a színpadra és Harry megölelt. A rajongók azt kántálták: Csókot, csókot! Eleget tettünk kérésüknek. A fiúk már a koncert végénél jártak.

-Köszönjük, hogy eljöttetek!-mondta Zayn.

-Ti vagytok a legjobb rajongók!-mondta Liam.

-Szeretünk titeket!-kiáltotta Louis.

-I love London!-mondta Niall. -A holnapi koncerten is legyenek legalább ennyien.Sziasztok!-Azzal az emelvényt leengedték és kisétáltunk a backstage-be. A VIP-sokat még fogadták a fiúk, majd éjfél előtt a limuzinba ültünk. Pezsgőt bontottunk.

-Igyunk a remek koncertre, a rajongókra és ránk.-mondta Liam pontban éjfélkor és mi koccintottunk is. Harry-től kaptam egy éjféli csókot, majd a házba mentünk és teendőink elvégzése után eltettük magunkat holnapra...