35.rész: Ismét Londonban

Sziasztok!

Ma itt az új rész, amit kissé szerintem elkapkodtam és rövid is lett, de nem akartam egybeírni a következő nappal. Remélem így is elfogadható lett, leghamarabb 19-én jelentkezek. Visszajelzéseket várok!

Jó olvasást!

Üdv: L*encii.~

Hamarosan ismét Londonban fogunk sétálni és láthatom végre a szüleimet...

Kiszálltunk a repülőből, elköszöntünk Paul-tól és most anyuék lakására mentünk. Nem akarunk a fiúkon élősködni, akkor is, amikor nincsenek itthon. Fogtunk gyorsan egy taxit, bepakoltuk az összes bőröndünket, majd sietve beültünk és bediktáltuk a címet. 10 perc furikázás után haza is értünk. Szegény Stephanie, a szülei Magyarországon vannak és nem tudni, mikor látja őket legközelebb. Besiettünk a házba és ledobtuk a bőröndjeinket az előszobába, majd rohantunk is megkeresni anyuékat. De csak egy cetli várt minket a hűtőn.

Kincsem, sajnáljuk, hogy az érkezésetekkor nem leszünk itthon, de dolgoznunk kell. Sietünk haza.

Szeretünk: anya és apa

Igazából kicsit csalódtam, hogy nem voltak itt, de nem tehetnek róla. A bőröndöket a szobánkba vittük. Stephanie is kapott egy szobát. Kipakolni nem volt időnk, de azért gyorsan írtunk a fiúknak, hogy megérkeztünk. Visszaírtak, hogy jöjjünk fel skype-ra. Bekapcsoltam a gépet és videóhívást indítottam. A srácok képe jelent meg a képernyőn.

- Sziasztok!- köszöntek egyszerre. Mi is köszöntünk, majd kezdetét vette a beszélgetés. Már most furcsa volt, amiért nincsenek itt velünk, de nem tehettünk mást, az iskolát nem hagyhatjuk ki.

- Louis? - kérdeztem meg. Feltűnt, hogy nincs köztük. Bár szerintem a kórházban van.

- Jessi mellett a kórházban – felelte kedvesen Liam.

- Nem tudjátok, hogy van? - kérdezte Stephanie. Végignézve a fiúkon mindenki egész jól viselte a távozásunkat.

- Meghatározatlan ideig kómában van – mondta Niall. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk, de a végére már elég fáradt voltam.

- Kicsim baj van? - kérdezte Harry aggodalommal a hangjában.

- Nem semmi csak fáradt vagyok – mondtam és ásítottam egyet. A karkötőmet és a gyűrűmet néztem. Gyönyörűek voltak.

- Akkor hagyunk is titeket aludni, holnap beszélünk, sziasztok – azzal Harry dobott egy puszit, majd lerakták.

- Na, én gyorsan megfürdök és sietek aludni – mondta Stephanie és eltűnt a fürdőszobában. Én a babzsákban ültem és fülessel a fülemben hallgattam a Little Things-t. Ez a zene mindig megnyugtat és elfeledteti velem a világot...

Reggel a babzsákban keltem fel betakarva. Azt hiszem bealudtam zenehallgatás közben. Elmentem lefürdeni, majd csináltam magunknak reggelit. Későre járt, anyáék már elmentek dolgozni. Ma sem láttam még őket. Szuper. A finom illatokra Stephanie is előjött kómásan. Még pizsamában leült az asztalhoz és ledöntötte a fejét, olyan fáradt volt. Elétettem a reggelijét, remélve, hogy azt nem fejeli le, majd én is nekiláttam enni. Nagy nehezen legyűrtem azt a pár falat omlettet és elmentem készülődni. Ma fogunk bevásárolni az iskolához Stephanie-val. Anya hagyott nekünk itthon rá pénzt. Stephanie-nak pedig a szülei küldenek havonta egy borsos számlát. Miután elfogadható külsőt vettem fel, megkerestem a tanszerlistát, ami a könyveimen volt és a nappaliba mentem, hogy bevárjam Stephanie-t. Legalább fél órát vártam rá, mert még fél álomban volt. Hívtunk egy taxit és a legközelebbi bevásárlóközponthoz mentünk. Megvettük magunknak az összes füzetet, új tolltartókat, ceruzákat és iskolatáskát. Megpillantottuk a nekünk szánt táskákat: az egyik amerikás, a másik brites. Mindkettőből csak egy darab volt, ezért kicsit összevesztünk kié is legyen a brites. Végül hagytam, hogy barátnőmé legyen. Az amerikás is nagyon tetszett, szóval mindegy. Vettünk a tolltartónkra pár kitűzőt és ezzel meg is voltunk. Beújítottunk pár ruhát is, mert arra mindig szükség van. Dél körül tértünk haza szatyrokkal a kezünkbe. Finom illatok jöttek a konyhából ezért rögtön odamentem. Anya főzőcskézett. A nyakába borulva ölelgettem meg, már nagyon hiányzott. Stephanie is odajött hozzánk és üdvözölte anyut. Felcipeltük a szatyrokat és a ruhákat ismét felpróbáltuk. Nagyon tetszett mind, remélem azért jól is állnak. Lementünk ebédelni, mert anya szólt, hogy kész az ebéd. Csendben megebédeltünk, majd felmentünk a szobámba és a tanszereinket rendeztük. Holnap lesz az évnyitó, majd utána három óra, az osztályfőnökkel. Halálra fogjuk unni magunkat, de legalább megismerjük a többieket. Remélem azért nem fognak velünk máshogy bánni. Nem vagyunk különbek senkitől, egyszerűen csak megtaláltuk az igazit egy híresség személyében.

Bekötöttem a füzeteimet és a könyveket is, majd felcímkéztem és ráírtam a nevemet. Még nem az új táskámat viszem holnap, hanem egy kisebbet, mert úgyse lesz még tanítás. Délután kivittük a kutyát sétáltatni, aki azóta itt van, amióta elmentünk. Marley lett a neve. Majd még webkameráztunk egyet a fiúkkal, utána pedig alváshoz készülődtünk. Izgulva, de elaludtam…