60.rész: Igen!

Kedves Olvasók!
Megint új rész, igyekeztem vele, és remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást mindenkinek xx L*encii.~

~.Louis.~

- Bulira fel! – kiáltottam el magamat, miután mindannyian a nappaliban álltunk készen állva, hogy elinduljunk a Funky Buddha-ba. Imádom azt a szórakozóhelyet, elit, bármikor összefuthatunk egy hírességgel, és jó piák vannak. Nem vettem elegánsra az öltözékem, csak felvettem egy fekete nadrágot, egy feliratos pólóval, farmerkabáttal. Heten mentünk, ezért két kocsira lett volna szükségünk, de én beszerveztem egy limuzint, ha már szilveszter van. Kár, hogy Harryék nincsenek itt, de nekik fontos ez a mai nap. Dudálás hallatszott kintről, ezért felvettük a kabátunkat és beültünk a limóba. Köszöntöttem a testőrömet, aki egyben a sofőröm, majd elindultunk. A mini hűtőből előhalásztam egy üveg pezsgőt, majd mindenkinek töltöttem egy pohárral és koccintottunk az estére. Nem volt tőlünk annyira messze a hely, ezért röpke negyed óra alatt odaértünk. Szinte kiugrottam a kocsiból, majd a többiek is jöttek utánam, és már el is vesztem a nagy tömegben. Remélem, a testőröm nem talál meg. Hülyeség volt előre menni, mert most kereshetem meg a többieket, akik valószínűleg üres box után kutatnak. Ezért, hogy időt takarítsak meg, egyből kértem egy kör Jack Daniels-t, majd ahogy megkaptam a többiek keresésére indultam. Valahogy éreztem, hogy egy eldugottabb részre fognak menni, így hamar megtaláltam őket. Letettem eléjük a piájukat, majd lehúztam a sajátomat. Leültem Niall mellé az ülésre, majd elkezdtünk beszélgetni, ökörködni. Mindenki hozott egy-egy kört, mire már volt bennünk elég alkohol. Bevetettem magam a tömegbe és nézelődni kezdtem. Nem igazán volt a tervemben, hogy én most felszedek valakit, de azért egy táncpartner jól jönne. Hamarosan oda is jött hozzám egy plasztikcica, és elkezdett hozzám dörgölődve táncolni. Nem bírom az ilyen csajokat, sose jönnék velük össze, de azért élveztem a show-t. Nem kérdezősködött, hogy mi a nevem, meg hasonlók, mert vagy megismert, vagy egyszerűen nem érdekli. Az utóbbinak jobban örülnék. Egy ideje már táncolhattunk, mikor megfordult és megcsókolt. Nem igazán élveztem, ezért inkább nem csókoltam vissza, hanem helyette faképnél hagytam. Ezt most nem akarom! Nem lehetne csak táncolni? Leültem egy kicsit a bárpulthoz, és kértem egy whiskey-t, miközben azon elmélkedtem, hogy a lányoknak miért nem elég, ha csak táncolunk, miért akarják egyből, hogy felvigyem őket magamhoz? Ezt sosem értettem, bár egy kanos pasas biztosan nem gondolkodik ezen, sőt inkább örül neki. De nekem ott van Jessica, akit szeretek, csak nem tudom, hol van. Szép is ez a szerelem. Körbenéztem a bárpult környékén, és pont most ült le egy lány a mellettem lévő székre. Rendelt egy erőset, majd a tömeget kezdte pásztázni. Barna haja lágy hullámokban omlott a vállára, szemei zölden csillogtak, ruhája nem volt túl rövid. Szelídnek tűnt, ezért hát megszólítottam.
- Hello, nem lenne kedved egyet táncolni? – kérdeztem meg. Istenem ennél bénább megszólítást. Rám emelte tekintetét, ami azt sugallta: itt van még egy seggfej, akit le kéne pattintani.
- Ha a tánc alatt azt érted, hogy smárolni, majd felmenni a lakásodra, akkor köszönöm nem – mondta határozottan. Ő az én emberem!
- Azt hiszem, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, én is épp most pattintottam le egy csajt, aki lesmárolt tánc közbe – fintorodtam el, mire kíváncsian nézett rám.
- Miért üldögélsz egyedül? – kérdezte meg, mire én elkezdtem magyarázni.
- Igazából, a barátaim az egyik boxban ülnek, csak mindenki hozta a barátnőjét – mondtam lecsüggedve.
- Neked nincs barátnőd? – kérdezte meg, mire egy kis gombóc keletkezett a torkomban.
- Hát a barátnőm, vagyis nem a barátnőm, de szeretjük egymást, ő mikor nem voltam vele, lelépett a kórházból – mondtam ki, amit már régóta magamba fojtottam. Sokkal könnyebb volt egy idegennek mesélni, előítéletek nélkül. 
- Jézusom, ki tesz ilyet? – kérdezte meglepve.
- Neked van barátod? – kérdeztem vissza. Egy kicsit gondolkodott, hogy mit válaszoljon, majd szólásra nyitotta száját:
- Bonyolult, de hosszú sztori lenne elmesélnem – mondta titkolózva, mire engem kezdett felcsigázni. Nagyon aranyos lány, nem tudnám elképzelni barátnőmként, de jó barátnak tűnik.
- Előttünk az egész éjszaka – mondtam neki. Sóhajtott egyet, majd mesélni kezdett valami pasiról, de nem igazán emlékszem a nevére. Figyeltem, bólogattam, helyeseltem, vagy éppen közbeszóltam, hogy „az a szemét!”. Miután elmondta baját, kicsit nyomottnak éreztem a hangulatot, ezért újra felkértem, hogy táncoljon velem. Örömmel karolt belém, majd a táncparkettre húztam és egymással szemben álltunk meg. Valami pörgős zene szólt, ezért arra próbáltunk táncolni, de utálom az ilyet, ezért bevetettem Harry szokását, miszerint a fülesemet bedugva kezdtünk el hallgatni egy lassú számot. Megölelt és úgy kezdtünk el lépkedni, csak mi ketten léteztünk. Ha ennek a bulinak vége, elkérem a számát és bemutatom a fiúknak. Hamarosan véget ért a szám, ezért elváltunk egymástól, és ő csillogó szemekkel nézett rám.
- Baj van? – szinte üvöltöttem fülébe, de a hangos zene még így is elnyomta a hangom.
- Csak rég táncoltam normális pasival – mondta, mire mindketten nevetni kezdtünk.
- Tényleg, még be sem mutatkoztam, Louis vagyok – mondtam.
- Alisha – mondta el nevét. Magammal húztam a többiekhez és bemutattam nekik. Elmondtuk nekik, hogy csak barátok vagyunk, meg hasonlók, és végre én se egyedül ültem a szerelmes párok között…

~.Dorothy.~

Egy fél órás út után, nagy nehezen találtunk parkolóhelyet, majd felmutatva a jegyünket, már el is foglalhattuk a helyünket. A VIP részlegen néhány sztár volt, és tehetősebb családok. Harry nem ismert senkit, amit nem is bántam, mert így kettesbe lehettünk. A VIP részleg, a színpad bal oldalán lévő páholyban volt, ahonnan remek rálátásunk lesz Bruno Marsra. Még szerencse, hogy hoztam fényképezőt, így rengeteg képet tudok majd róla csinálni. Számomra Bruno Mars nagyon nagy ember, imádom a dalait. Még körülbelül 5 perc volt kezdésig, ezért leültem a székre. Harry is helyet foglalt mellettem, majd összekulcsolta ujjainkat és nézte a gyűrűmet. Ideges volt, nem is tudom miért.
- Minden rendben? – kérdeztem meg kíváncsian, mire ellágyult, és kedvesen nézett rám.
- Igen, csak, izgulok, mert fogunk találkozni Bruno-val is – mondta nevetve. Lesz Bruno-val közös képem és aláírásom tőle. Ez volt életem egyik álma. Harry adott egy puszit a homlokomra, majd átölelte a vállamat. Ezt a pillanatot a fények kigyulladása zavarta meg, ami jelezte, hogy mindjárt kezdődik a koncert. Egy hatalmas sikítás hagyta el a számat, ahogy a többieknek is, mire Harry ijedten kapott a füléhez.
- Bocsi, azt hiszem nem készítettelek fel – mondtam pirulva.
- Nem baj – adott egy puszit – csak máskor szólj – mondta nevetve, mire megcsókoltam.
- Hello London! – húzta el a végét Bruno Mars, mire Harry füleit betapasztottam, majd sikítottam egyet. – Kezdődhet a koncert? – kérdezte, mire nagy hangzavar keletkezett. – Nem hallottam jól – viccelődött velünk, mire még hangosabban kezdtünk el kiabálni. Közelebb mentem a korláthoz, hogy jobban lássak. Az elengedhetetlen kalap a fején volt, farmernadrágot viselt, fehér pólóval és bőrdzsekivel. Eszméletlenül jól nézett ki, mint mindig, amikor képeken látom. Nagyon jó hangulatba kerültem, még jobban izgultam a találkozástól. Elkattintottam néhány képet a stadionról, majd ráközelítettem a színpadra és az ugráló, éneklő Bruno-ról próbáltam csinálni néhány képet. Néhány perc elteltével elkezdte énekelni az örök kedvencemet a Grenade-t, nem a jelentése miatt tetszik, hanem a klip, meg a dallam az, ami fergeteges. Igazából már három éves dal, de ennél jobbat még életemben nem hallottam.
- Easy come, easy go – kezdte el Bruno a sorokat énekelni, mire a közönség is vele együtt énekelt. A végére már Harry is énekelt, és ha jól láttam csillogott a szeme. Előkaptam a gépem és csináltam egy videót is a refrénről, meg néhány képet.
- Jól vagy? – simítottam meg Harry kezét, mire sóhajtott egyet, és rám mosolygott.
- Persze – mondta, majd átölelt. Jól esett a közelsége. Miután ez a dal is véget ért sorba következett a Marry you, When i was your man, Locked Out of Heaven, Treasure. Volt néhány Michael Jackson szám is, mert Bruno-nak ő a példaképe. Az utolsó dal éjfél előtt kezdődött és a Just the way you are volt. Számomra ez egy nagyon aranyos szerelmes dal. Harry felém fordult, majd elkezdett nekem énekelni, miközben megfogta a kezem.
- Oh, her eyes, her eyes, Make the stars look like they’re not shining – kezdte el mire nekem könnybe lábadt a szemem. Mire a dal végére értünk már szinte sírtam. Éjfélig egy perc volt hátra, mikor Harry újra beszédre nyitotta száját:
- Egy percem van, hú, szóval – kezdett bele idegesen, mire nevetnem kellett bénaságán. – Dorothy szívem, tudod, hogy nagyon szeretlek, az életemnél is jobban, ezért szeretnék tőled valamit kérdezni. Nem kell egyből válaszolnod, nem kell holnap megtörténnie, nekem az is jó, ha egy év múlva történik meg, de szeretnélek már magam mellett tudni, hivatalosan is. Édesapád mellettem áll, aminek nagyon örülök, ezért is volt bátorságom ezt megtenni. Dorothy nálad különlegesebb lányt nem is kaphattam volna, nem is értem hogyan érdemellek meg. Tudom, még csak fél éve vagyunk együtt, ezért sem erőltetem ezt az egészet, de muszáj megkérdeznem – mondta és térdre ereszkedett. Édes istenem! Annyira meg voltam hatódva, hogy eszembe sem jutott mit akar kérdezni, erre letérdel előttem. Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsés? Elővett egy kis dobozt, majd azt szorongatta idegességében. – Dorothy White, hozzám jössz feleségül? – kérdezte meg, miközben a háttérben már a visszaszámolás volt. 5…4…3…2… - Igen! – kiáltottam el magamat, és miközben Bruno azt mondta, hogy „Boldog újévet!”, én lehajoltam Harry-hez és megcsókoltam. Érzelmesen, tele szenvedéllyel, úgy ahogyan még soha. Nyelve táncra hívta az enyémet, amit szívesen fogadtam, így lassú keringőbe kezdtek. Átkaroltam a nyakát, miközben ő derekamnál fogva szorongatott. Miután levegőhiánytól elváltunk egymástól, homlokomat az övének döntöttem, és így voltunk némán, néhány percig. Majd Harry kinyitotta a dobozt, mire nekem tátva maradt a szám. Egy egyszerű gyűrű volt, gyémánttal a közepén. Boldogan felhúzta az ujjamra, majd újra megcsókolt. Végül felálltunk és egymást ölelgetve a lehető legboldogabban álltunk és néztük, ahogy Bruno elköszön a közönségtől. Folyton csak a gyűrűs ujjamat nézegettem, ahogy megcsillant a fénybe. Az óriási tapsvihar után Bruno Mars lement a színpadról és várta a rajongókat az öltözőjébe. Szólt nekünk valami fickó, majd összeszedtük a holminkat és az öltöző felé mentünk. Idegesen álltam az ajtó előtt.
- Fél éve ugyanezt éltem át a ti öltözőtöknél, és emlékszem, hogy nem volt rajtad póló – mondtam nevetve.
- Azért, hogy elcsábítsalak – mondta huncut mosolyával Harry.
- Sikerült – mondtam mosolyogva, majd kinyílt az ajtó és Bruno beengedett minket. Lefagytam, nem tudtam beszélni, ezért inkább Harry vette át a szót.

- Bruno Mars! – örült úgy, mint egy rajongó, majd kezet fogtak. – Harry Styles vagyok, ő pedig a barátnőm, vagyis már a menyasszonyom Dorothy White – mondta büszkén, mire Bruno két puszival köszöntött és megölelt.

- Gratulálok nektek, mikor volt az eljegyzés? – kérdezte meg tőlünk. Ugyanolyan kedves, mint ahogy elképzeltem, ahogy hallottam a videókban.

- 5 perce – mondta lazán Harry, mire én elpirultam. Bruno-nak tátva maradt a szája.

- Ez megtiszteltetés, hogy az én koncertemen – mondta nevetve.

- Nekünk megtiszteltetés, Dorothy a legnagyobb rajongód – mondta Harry. Nekem is meg kellene szólalnom, azt hiszem, de nem tudok. 

- Akkor azt hiszem, örülnél néhány közös képnek nem? – kérdezte meg kedvesen, mire hevesen bólogattam. Odaadtam Harry-nek a gépemet, aki rengeteg képet elkattintott, majd cseréltünk és ő is beállt. Bruno Mars aláírta a telefonom tokját! Ez elképesztő. Adott még egy autogram kártyát is, amin az ő csodás képe van, aláírva. Életem legszebb napja, és biztosan sose fogom elfelejteni. Elköszöntünk tőle, mert már gondolom más is sorra szeretett volna kerülni. Kimentünk, és nem Harry kocsijához mentünk, hanem egy régi retro kocsiba szálltunk be. Bob volt a sofőr, Harry testőre. Köszöntünk neki, majd csak száguldottunk London utcáin. Harry-vel pezsgővel koccintottunk, majd forró csókban forrtunk össze. Stephanie-nak küldtem egy rövid üzenetet, miszerint: Menyasszony vagyok!♥.
 A körút után Harry saját lakására mentünk. Fájdalmasan lerúgtam a lábamról a magassarkút, majd Harry az ölébe vett. Felvitt a lépcsőn, mire nekem eszembe jutott valami: 

- Elvesztetted mindkét fogadást szívem – mondtam nevetve, miközben szorosan kapaszkodtam belé.

- Nem baj, de a menyasszonyom vagy, és ez mindennél fontosabb – mondta. Nagyon romantikus vőlegényem van, de jó nekem.

- Ezért megérdemled a jutalmat, csak nincs itt a csoki – mondtam szomorúan. 

- Dehogynem. Én mindenre felkészültem – mondta huncut mosolyával. Lehajolt hozzám mire megcsókoltam, majd lerakott az ágyra.

- Akkor kezdődjön az este, szívem – mondtam, mire vadul megcsókolt.

59.rész: Veszíteni fogsz Styles!

Kedves Olvasók!

Meg is írtam az új részt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Sajnos az előzőhöz még nem érkezett megjegyzés, de remélem tetszett nektek. Jó olvasást, xx L*encii.~

Harry segített kiszállni az autóból, majd összekulcsoltuk ujjainkat és együtt mentünk be az étterembe. Kinyitotta nekem az ajtót, majd beengedett. Romantikus hangulatú étterem volt, nem sok emberrel – szerencsére. Harry elintézte az asztalfoglalásunkat, majd odavezettek minket egy eldugottabb asztalhoz. Szépen meg volt terítve, az asztalon rózsaszirmok voltak szétszórva. Harry kihúzta nekem a széket, majd leültem és ő beljebb tolta azt. Ő is leült velem szemben, majd kinyitotta az étlapot.
- Mit szeretnél? – kérdezte meg, miközben felnézett a lapból. Én is megnéztem, mit lehet enni, majd megkívántam a görög tálat, ezért azt kértem. Harry pedig valami kimondhatatlan nevű ételt kért, ami állítása szerint biztosan nem kagyló lesz. Megérkezett a pincér, hozott egy üveg pezsgőt, két pohárral, majd felvette a rendelésünket. Elment, ezért nyugodtan folytathattuk beszélgetésünket. Harry kinyújtotta kezét az asztalon, ezért én is így cselekedtem, mire ő kézfejemet kezdte simogatni.
- Annyira boldog vagyok, hogy veled szilveszterezhetek – mondta ki őszintén, mire én csak elmosolyodtam.
- Mondtam már, hogy ez életem legjobb része? – kérdeztem, majd beleittam a pezsgőmbe.
- Igen, de még nyugodtan hangoztathatod – mondta Harry, mire elnevettem magam.
- El ne bízd magadat szívem – mondtam, mire ő durcás képet vágott. Közel hajoltam felé, hogy megcsókoljam, de pont jött a pincér, ezért inkább visszaültem. Harry duzzogva dőlt hátra a székén, majd megköszönte az ételt, mire a pincér elment.
- Jó étvágyat – mondtam, majd nekiláttam enni. Harry pedig csak ült, és nézett. Nem a legjobb úgy enni, hogy néznek, főleg, hogy vagyok olyan béna, hogy bármelyik pillanatban leegyem magam. Felnéztem a tányéromról, mire Harry megszólalt:
- Az előbb valamit elkezdtél, azt befejezhetnénk – mondta egy huncut mosoly kíséretében, mire egy korty pezsgővel „leöblítettem” a húst, és lágyan megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba, ami engem is mosolygásra késztetett. Most már ő is nekiállt enni, de igazából ő sem tudta mit eszik, de szerinte finom volt. Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat, halkan beszélgettünk. A pincér elvitte a tányérjainkat, majd desszert után érdeklődött.
- Én nem kérek, köszönöm – mondtam, ami nem igazán tetszett Harry-nek. Beleolvasott az étlapba, és úgy rendelt:

- Egy nagy adag fondue-t kérünk – mondta mire nekem kikerekedett a szemem. Nagy adag? Hisz az rengeteg.

- Harry az kicsit sok lesz – figyelmeztettem, de csak intett egyet, és a pincér felírta a rendelését. Kíváncsian vártam, hogyan fogja mindezt megenni, és majd nevethetek, ha nem sikerül neki. 

- Fogadjunk, hogy nem sikerül mindet megenned – Kinyújtottam felé kezemet, hogy rázza meg.

- Inkább fogadjunk, hogy ma lekerül rólad ez a ruha – javított ki Harry, mielőtt kezet ráztunk volna.

- Legyen mindkettő, egymástól függetlenül – mondtam, mire csak bólintott - A tét pedig a következő: Csoki, te és én, csak ketten, éjszaka – mondtam és kacsintottam egyet, mire vette a lapot és megrázta a kezem. Veszíteni fogsz Styles! – gondoltam magamban. Megérkezett a desszert, amit letettek Harry elé, majd megköszönte. Középről kivette a gyertyát és oldalra tette, majd kettőnk közé tolta a tálat. 

- Erről nem volt szó – mondtam és magam elé raktam a kezemet. 

- Nem volt benne a fogadásban – Ó te kis…! Felszúrt egy epret, majd belemártotta nutellába, és felém nyújtotta. Csak befogtam a számat, hogy még véletlenül se nyissam ki, és próbáltam az érzékszerveimet tompítani, hogy véletlenül se érezzem meg a nutella és eper finom illatát, mert Styles pont ezt akarja elérni, hogy elcsábítson egy nutellás eper. Nem fog elcsábítani egy nutellás eper! Miközben ezen gondolkoztam, Harry szexin – nem tudom ezt, hogy lehet, de neki sikerült – beleharapott az eperbe, amitől a szája széle nutellás lett, én pedig nem tudtam ellenállni, hogy ne csókoljam le onnan. A francba! Hirtelen kaptam ajkai után, mire meglepődött, majd elmosolyodott. Harry, az eper, és a nutella íze együtt valami eszméletlen. Mondanám, hogy próbáljátok ki, de ő a pasim! Na szóval, miután felkuncogtam a magam hülye gondolatain, elváltam Harry-től és inkább az asztalt kezdtem kémlelni, kerülve pillantásommal a tálat. Nem megy, egyszerűen vágyódom a nutellás eper után. Ha eddig legalább ötször nem mondtam ki, hogy nutella, akkor egyszer se. Visszatérve a jelenbe, Harry jóízűen falatozott, én pedig csak ültem és próbáltam minél normálisabb arcot vágni hozzá. Minden pillanatban azt vizslatta, hogy meddig bírom még. A legnagyobb húzása az volt, mikor az ujjával nyúlt bele egy másik szószba és felém nyújtotta. Mivel próbáltam nem reagálni, a krémet az arcomra kente! A maradékot pedig lenyalta az ujjáról. A szememmel már rengetegszer megöltem Harry-t, fogtam egy szalvétát, és a ragacsos arcomat kezdtem el törölgetni. Nem nagyon jött le, ezért elmentem a mosdóba rendbe hozni az arcomat. A mosdóba betérve a tükör elé álltam és egy törlőkendővel szedtem le az arcomon maradt csokit. Kicsit javítottam a sminkemen, megerősítettem vörös rúzsomat, majd visszasiettem Harry-hez. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit eszelt ki ellenem, ezért félve ültem le.  Ha jól láttam elég sok fogyott a tálról, aminek nem annyira örültem, de legalább az nem az én arcomra került.
- Remélem, örülsz, hogy le tudtam szedni – mondtam mosolyogva, mire ő arcomat kezdte vizslatni, és, mint aki veszített úgy evett tovább. Biztos voltam benne, hogy nem adta fel, csak a megfelelő pillanatra vár. Szótlanul eszegetett, mire én kezdtem magamat unni, ezért megfogtam egy epret, és mindenféle szósz nélkül elkezdtem enni. Körbenéztem és mindenütt normálisan viselkedő párokat láttam, nem kentek egymásra semmit. De ez nem igazán zavart, Harry felé nyújtottam az epret.
- Na, nem kóstolod meg? – kérdeztem furcsa hanglejtéssel, mire beleharapott az eperbe, és közben ajkai hozzáértek az ujjamhoz. Úgy csináltam mintha nem venném észre, majd újra beleharaptam a gyümölcsbe. Jól szórakoztam Harry-n, aki már küszködött a tállal, én pedig, mint a győztes úgy néztem rá.
- Látom elhitted már, hogy nyertél. Legyen gyereknapod – mondta, mire ezer wattos mosoly ült ki arcomra - viszont a másik fogadást én nyerem meg – jelentette ki, majd hátradőlt a székén és a hasára tette kezét.
- Mikor kezdődik a koncert? – kérdeztem meg témát váltva. Ránézett karórájára, majd számolgatni kezdett.
- Kevesebb, mint egy óra, azt hiszem, mire odaérünk az elég sokáig fog tartani, tehát jobb lesz ha indulunk – mondta, mire Harry rendezte a számlát – elég drága volt a fondue, főleg, hogy meg se ette -, majd felálltunk és elhagytuk a helyszínt. Kezét derekamra tette, mire melegség árasztott el. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem, majd körbement és ő is helyet foglalt. Bekapcsolta a rádiót, majd elindultunk. Vigyázz Bruno Mars, jövünk!

58.rész: Játékos készülődés

Kedves Olvasók!

Megérkeztem az új résszel, kicsit hosszabb lett, mint a múltkori, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Igyekszem sietni a következővel, remélem várjátok. Hamarosan sajnos vége ennek a blognak. Jó olvasást xx L*encii.~ 

Izgatottan keltem ki az ágyból, nagyon vártam a mai napot. Először is, mert délelőtt korcsolyázni megyünk, este elvisz vacsorázni Harry és utána pedig irány a Bruno Mars koncert! Felvettem a köntösömet és miközben a zsebembe csúsztattam a telefonom, letrappoltam a lépcsőn. Facsartam magamnak egy pohár narancslevet, majd bekaptam pár falatot és a nappaliba mentem. Anyuék már kora reggel elindultak Írországba wellneselni. Leültem a kanapéra, írtam Harry-nek egy szokásosabbnál hosszabb és aranyosabb üzenetet, majd bekapcsoltam a tv-t, és mivel nem volt kedvem a híreket hallgatni, ezért valami természetfilmet néztem. Azt hiszem a cápákról szólt, bár nem nagyon figyeltem. Hirtelen csöngettek, én pedig sietve mentem ajtót nyitni. Ki lehet ilyen korán? – gondoltam magamba. Kinyitottam az ajtót, miközben összehúztam magamon a köntösömet a hirtelen jött hideg miatt. Felnéztem és a nagy csapatot láttam magam előtt, beöltözve, mindenki kezében egy pár korival. Még Stephanie s velük volt, nem is gondoltam, hogy ilyen korán felkel.

- Egy pillanat – Tartottam fel ujjamat, miközben visszahajtottam az ajtót, és felrohantam a gépemért. Lejöttem és kattintottam róluk egy képet, majd beengedtem őket.

- Komolyan egy kép miatt fagyoskodtunk? – kérdezte tetetett felháborodással Louis. 

- Olyan viccesen álltatok ott, muszáj volt lekapnom – mondtam, majd nyomtam egy gyors csókot Harry szájára és felsiettem elkészülni. Gyorsan felvettem egy bélelt farmert, kötött pulcsival, elővettem a legvastagabb sálamat és kesztyűmet, majd miután feltettem egy kis sminket, lesiettem a lépcsőn. Nem is kellett mondanom, hogy helyezzék magukat kényelembe, mindenki letelepedett a kanapéra egy pohár narancslével, szendviccsel, illetve Niall esetében kettővel. Felvettem a téli bakancsomat, kabátomat és nyakam köré tekertem a sálamat, majd előhalásztam a szekrény aljáról a korimat, még gyorsan a nyakamba vettem a fényképezőgépemet, és indulhattunk is. Két autóval mentünk. Kicsit izgultam, mivel nem igazán korcsolyáztam eddig. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy itt mennyiben különbözik egy jégpálya, attól, ami nálunk van. Idegesen kattogott az agyam, nem akartam elesni, és főleg azt nem, hogy lekapjon egy őrült rajongó. Harry láthatta rajtam, hogy ideges vagyok, ezért végigsimított combomon, ezzel megnyugtatva engem. Kedvesen rámosolyogtam, majd összekulcsoltam ujjainkat és a tájat kezdtem kémlelni. Hamarosan oda is értünk, és miután mindenki kiszállt, csapatban indultunk el a pálya felé. Kíváncsian néztem körbe, majd megpillantottam a pályát, és állam a földet verte. Óriási volt, akkora amekkorát el se tudtam volna képzelni. Mindenütt szerelmes párok siklottak kézen fogva, volt, aki viszont a gyerekét tanította korcsolyázni. Félve mentem a többiek után, akik kifizették a belépőt, majd leültünk és felvettük a korcsolyánkat. Bizonytalanul álltam lábra, majd belekaroltam Harry-be és elindultunk a placcra.

Harry egyből megállt velem szemben, majd segített megállni egy helyben. Ezután elindult háttal – igen, ő már ilyen profi - engem pedig húzott maga után. Miután egy kicsit élveztem, hogy nem kell semmit csinálnom, megpróbáltam hajtani magamat, és egészen jól ment. Ijesztő volt a sok kisgyerek, akik csak úgy suhantak mellettem, előttem, mögöttem. Kicsit fura volt nézni, hogy ők már ennyi idősen jobbak, mint én valaha is leszek. Ezután már csak Harry-re koncentráltam, aki mindenben segített. Nagyon édes volt, ahogy ha egy kicsit is megbillentem, már kapott is utánam, nehogy elessek. Miután már egészen jól ment, mellém jött, belém karolt és beszélgetve siklottunk tovább. Élveztem minden percét a napnak. Vidáman néztem körbe, és vettem tudomásul, hogy Stephanie-nak is remekül megy a korcsolyázás. Nem éppen figyeltem arra, mi is van előttem, ezért majdnem nekimentem egy kisgyereknek, de aztán valahogy kitértem előle. Viszont elvesztve az egyensúlyomat, estem rá Harry-re, ezáltal mindketten földet értünk, bár neki jobban fájhatott, mert iszonyatos erővel estem rá. Nevetve álltunk fel, majd én inkább kicsit leültem. Előkaptam a táskámból a fényképezőgépemet és mindenkit lekaptam. Harry az egyedül sikló barátjához, Louis-hoz ment oda, én pedig örültem, hogy szegénynek lesz egy kis társasága. Néhány kisgyerek a közelemben csúszkált, ezért kapva az alkalmon, lekaptam őket a gépemmel. Nagyon jó képek lettek, a kicsik pedig csak örültek, hogy lesz róluk néhány kép. Bár a szülők nem annyira nézték jó szemmel, de ez van. Mosolyogva telepedett le mellém Perrie és Zayn. Nagyon édesek együtt, és ha jól értesültem Zayn már a lánykérésen gondolkodik. 

- Dorothy, te nem mész Harry-hez? – kérdezte meg Zayn.

- Az előbb estünk egy kicsit, aztán inkább hagytam egy kis időre. De legalább tudtam képeket csinálni – mondtam büszkén és megmutattam nekik a képeket. Megígértem nekik, hogy a közös képüket átküldöm, majd én visszamentem Harry-hez. Kicsit bizonytalanul siklottam felé, majd, hogy megálljak erősen belekapaszkodtam, mire kicsit megugrott, majd felém fordult és karját átvetette vállamon. Hárman csúszkáltunk tovább a jégen. Az egész délelőttünket itt töltöttük, majd bementünk egy közeli Starbucksba és mindenki egy forrócsokival a kezében ült be a kocsiba. Harry vezetett, ezért megfogtam az ő poharát is, és elindultunk a házba. Közösen megebédeltünk, majd mivel nekünk volt röpke négy óránk a vacsoráig, ezért leültünk egy filmet nézni. Egy vígjátékot választottunk ki, majd kipattogattunk rengeteg kukoricát és elkezdtük nézni a filmet. Nagyon sokat nevettünk, eszméletlen jó film volt, remek színészekkel. Ezzel elment két óránk, majd előhalásztam a laptopomat, és felmentem az internetre. Csináltam magamnak egy oldalt, majd feltöltöttem pár eddigi képemet. Levédettem a blogot, és így megmaradnak nekem a fájlok, de más is láthatja. Volt egy külön bejegyzésem csak Budapestről, a jégkorcsolyázásról. Nagyon elégedett voltam a végeredménnyel.

- Te engem töltesz fel a netre? – jött a hátam mögül egy hang, mire hirtelen megugrottam. Hátranéztem és Harry kíváncsi szempárjaival találtam szembe magamat.

- Ne töltsem fel? Bocsi, ha kell mindjárt le is szedem őket. Csak gondoltam csinálok egy oldalt magamnak, hátha valakit érdekelnek a képeim és lesz belőle valami komoly – szabadkoztam és már nyomtam is a törlés gombra. Mielőtt megerősíthettem volna, Harry kikapta a kezemből az egeret és megnyomta a ’mégse’ gombot. Értetlenül néztem rá.

- Szívem csak poénkodtam, nyugodtan feltölthetsz rólam képeket, ha ez kell ahhoz, hogy fényképész legyél – mondta és egy puszit nyomott homlokomra, mire elpirultam. Lehuppant mellém a kanapéra és összehívta a többieket.

-- Srácok híresek leszünk – mondta Harry komolyan, mire mindenki furán nézett rá.

- Harry, már azok vagyunk – dünnyögte Niall. 

- Tudom, de híresek leszünk Dorothy képein – mondta és feléjük fordította a gépet. 

- Már ha nem gond, hogy feltöltöttem őket – szabadkoztam, de senkit nem érdekelt, mindenki a képernyőt bámulta, Zayn meg is jegyezte, hogy milyen jól néz ki a képeken. Egoista, nem is kicsit. Ezután a tv-re kivetítve néztük végig az összes képet, amit karácsony óta csináltam. Feltöltöttem mindet a laptopra, és rendszereztem őket. Ezután mivel már tudtam miben megyek a vacsorára, csak fel kellett öltöznöm. Felsiettem Harry szobájába, majd felkaptam egy fehérnemű szettet és bevonultam a fürdőbe. Letusoltam, megmostam a hajamat, majd megszárítottam azt. Fehérneműben mentem ki a szobába és az asztalról elvettem a dobozt. Kinyitottam, kivettem belőle a ruhát. Jobban megnéztem, és olyan az egész mintha vörös rózsaszirmokból állna. Elég rövid, de Harry-től kaptam, tehát ha őt nem zavarja, hogy más mennyit lát belőlem, akkor nekem mindegy. A cipőt is kivettem, ami egy egyszerű fekete magassarkú volt. A táska egy kis fekete kézitáska. Miközben ábrándoztam a ruhámon, kopogtam, és választ sem várva nyitott be valaki az ajtón. Ijedten fordultam meg, és kaptam a kezem magam elé, de csak Harry volt.

- Nem is engedtelek be – mondtam durcásan. Közelebb jött, és elvette kezemből a táskát, majd visszarakta a dobozba.

- Mentségemre szóljon, hogy kopogtam – emelte fel kezét védekezően. Elmosolyodtam, majd kitárta karjait, én pedig befészkeltem magam közéjük. 

- Elmegyek fürdeni, nem jössz velem? – kérdezte egy huncut mosoly kíséretében. Beharaptam számat, nem rossz ajánlat volt, de kicsit húzni akartam az agyát. Csak lehajtott fejjel megráztam a fejem, és felnézve vártam a reakcióját. Elszomorodott, majd erőt véve magán, felemelt, és elindult velem a fürdőbe.

- Harry, ne már én már fürödtem! – nyavalyogtam. Nem eresztett el, ezért inkább hagytam magam. Fél kézzel megnyitotta a csapot a kádban, miközben még mindig ölében tartott. Miután elég mély volt a víz, fehérneműben rakott bele a vízbe. Durcásan üldögéltem, miközben azt figyeltem, ahogyan ő is megszabadul ruhadarabjaitól. Beült velem szemben a vízbe, majd mellkasára vont. Csak hallgattam egyenletes szívverését, miközben ujjaival játszottam. 

- Nem akarod ezeket levenni? – kérdezte meg, miközben a melltartómat birizgálta.

- Te raktál be így a vízbe – mondtam, miközben ő kikapcsolta a melltartómat, és a földre dobta. Pirulva dőltem vissza mellkasára, és vártam következő lépését. Mocorogni kezdett alattam, mire felültem és kinyújtottam lábaim. Mintha csak erre várt volna, megszabadított a francia bugyimtól is. Egy szemforgatással rendeztem le az egészet, majd ügyet sem vetve rá, terültem el rajta. Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a legközelebbi kezem ügyébe kerülő tusfürdőt – lehet nem Harryé volt, mindegy – majd kinyomtam egy jó adagot felsőtestére és elkezdtem szétkenni. Csábos mosolyával méregetett, majd eszébe jutott valami:

- Nem akarjuk felhasználni a csokit, amit Zaynék-től kaptunk? – kérdezte meg, én pedig bosszankodva válaszoltam:

- Nem, és amúgy is, sietnem kell, mert nem lesz időm készülődni – Azzal felálltam és kimásztam a kádból, majd magamra tekertem egy törölközőt, és kimentem egy új fehérneműért.

- De még meg sem fürdettél! – kiáltott utánam Harry, én pedig mintha meg sem hallottam volna öltöztem tovább. Visszamentem hozzá, és belenéztem reménykedő tekintetébe, majd a tükör elé álltam és elkezdtem megszárítani a hajamat. A fésűvel ügyeskedtem, de „véletlenül” leejtettem, ezért Harry-nek háttal állva hajoltam le érte. Mikor felálltam két erős kar fonódott a derekamra, mire kicsit megugrottam. Feléfordultam és elmosolyodtam látványán. Nem igazán jött zavarba, hogy végigmértem, ezért végigtapogattam kockáin, majd csentem tőle egy csókot és készülődtem tovább. Imádtam az őrületbe kergetni, és azt hiszem ez már sikerült. Végre felvehettem a ruhámat, majd elbűvölve néztem a tükörben magamat. Nagyon tetszett a ruha. Ahogy körbe- körbeforogtam, észrevettem, hogy a hátán a kivágás szív alakú. Harry settenkedett ki a fürdőből, majd hátulról megölelt és egy puszit nyomott kulcscsontomra. Mélyen beszívta illatomat, majd megfordított és alaposan végigmért.

- Eszméletlenül jól nézel ki – mondta elbűvölve, mire én akaratlanul is pirulni kezdtem.

- Azért ne ess túlzásba – mondtam neki, mire csak megrázta fejét, és mosolyogva megcsókolt. Annyira édes ez a fiú! Jobbat nem is kaphattam volna. Nem is értem, hogyan érdemeltem őt ki. Elmélkedésemet megszakítottam és belebújtam a cipőmbe. Belepakoltam néhány dolgot a táskámba, Harry felrakta a nyakláncomat, majd miután ő is felöltözött – nagyon elegánsra vette a formát, fehér ing, fekete öltöny, fekete csokornyakkendő (!) és az elengedhetetlen  bakancsa – beültünk a kocsiba és elindultunk az étterembe. Mosolyogva néztem az elegáns Harry-t, majd leparkoltunk és kezdődhetett a romantikus este.

57.rész: Hazalátogatás

Kedves Olvasók!
Itt van az új rész, ami nem annyira tartalmas, de ilyen is kell néha. Remélem tetszeni fog nektek, várom a véleményeket. Jó olvasást, xx L*encii.~

Reggel nagyon korán kellett kelnünk ahhoz, hogy elérjük a reggel 6 órai járatot Budapestre. Fáradtan keltem ki az ágyból, tegnap elég későn értem haza, mert a szüleim már aludtak. De legalább nem látták, hogy más ruhában jövök haza, na, akkor lett volna nagy veszekedés. Lementem megreggelizni, majd visszamentem a szobámba és bepakoltam egy kis táskába két napra elegendő holmit. Majd felvettem egy egyszerű farmert kötött pulcsival, és a fürdőben próbáltam valami normális kinézetet magamra ölteni, majd késznek is nyilvánítottam magam. Lementem a nappaliba és megvártam a többieket. Mikor készen voltak, kivittük a táskákat és hívtunk egy taxit. Én hátul ültem az ablak mellett, a bal oldalamon pedig apu ült. Írtam Harry-nek egy üzenetet, majd eltettem a telefonom, és csak néztem a mellettünk elsuhanó tájat. Szerencsére magammal hoztam az új fényképezőgépemet és így lefotóztam a kocsiban ülőket, meg mikor megálltunk a pirosnál akkor Londont is. Lehet, csinálok majd egy oldalt, amin a képeimet fogom megosztani a világgal. Hátha lesz belőle valami komolyabb is. Nagyon tetszik az új fényképezőgépem, kiváló képeket készít. Míg ezen gondolkoztam, oda is értünk a reptérre. Kivettük a csomagjainkat és az ellenőrzéshez mentünk. Mindegyiken átmentünk, ezután pedig leültünk egy padra és vártunk. Hamarosan bemondták, hogy felszállhatunk a járatunkra, ezért a repülő felé mentünk és elfoglaltuk a helyünket. Stephanie mellett ültem, a mögöttünk lévő ülésekbe pedig a szüleim ültek. Elég hosszú útnak bizonyult, de könnyen el tudtam magam foglalni. Zenét hallgattam, filmet néztem, ettem, Stephanie-val beszélgettem, és már oda is értünk. Leszállhattunk a gépről, majd elmentünk a táskánkért és megtaláltuk a rokonainkat, akik ránk vártak. A szülinapom óta nem láttam őket, szinte futottam feléjük. Nagyon boldog voltam, hogy viszont láthatom őket. Nagyon sokan eljöttek: Stephanie szülei és nagymamája, unokatestvérek, keresztszülők. Először a keresztszüleim köszöntöttem, akiket nagyon imádok. Kicsit furcsa volt magyarul beszélni, mert már a családommal se úgy beszéltem. Ezért kicsit rosszul éreztem magam, de azért igyekeztem a legnormálisabban beszélni. Elfuvaroztak minket, és mivel a régi házunkat eladtuk, ezért a rokonoknál szálltunk meg. Mindannyian összegyűltünk egy helyen, és beszélgettünk. Én inkább a velem egykorú unokatestvéreimmel voltam, akiket nagyon bírok. Mindenki nagyon kedvesen fogadott minket, azt hittem, már elkönyveltek minket angoloknak és nem szívesen fogadnak bennünket. Az unokatestvéreim érdeklődve hallgatták a beszámolómat Angliáról, a fiúkról (van köztük pár rajongó), meg úgy az egész félévről. Megígértem nekik, hogy a nyáron eljöhetnek hozzánk, vagy elmehetünk közösen nyaralni valahova. Eljött az ebédidő, ezért egy ünnepi ebédet tartottunk halászlével, rántott hússal, tehát igazi itteni szokásokkal. Ez már nagyon hiányzott, és eldöntöttem, hogy a fiúknak is megmutatom, hogy nálunk milyen finom ételek vannak. Estig semmit nem csináltunk, csak beszélgettünk, pletykálgattunk. Jól éreztem magam, hogy újra a családommal lehetek, akiket nagyon szeretek. De Stephanie-nak lehet a legjobb, hisz ő a szüleivel se találkozik nap, mint nap. Este miután mindenki kezdett hazaszállingózni, anyuéknak átadtuk a vendégszobát, mi Stephanie-val pedig a kanapén tértünk nyugovóra.

Másnap reggel kipihenten, de annál inkább fájós háttal keltem fel. Nem volt valami kényelmes ágy, de elég fiatal vagyok ahhoz, hogy ezt kibírjam. Nem akartam, hogy a szüleim feküdjenek itt. Stephanie is felkelt, majd csak ültünk a kanapén és beszélgettünk. Nem akartuk magunkat kiszolgálni, inkább megvártuk, míg a többiek felkelnek. Nem akartam csak itt neki állni reggelizni, meg hasonlók. Lehet, hogy a rokonaimnál vagyunk, de mégse láttam őket fél éve. Írtam egy üzenetet Harry-nek, hogy ma este már találkozhatunk, és szeretem. Nem sokára valaki a folyosó végéről jött a nappaliba. Az unokatesóm volt, Dénes. Ő mondhatni a kedvenc rokonom, bátyámként tekintek rá.
- Dini! – húztam el a végét, miközben megölelgettem, és egy puszit nyomtam arcára.
- Szia, hugi, jó újra látni – mondta a hajamba. Igen a hajamba, mert legalább egy fejjel magasabb nálam. Ezért is olyan jó kosaras. Régebben együtt kosaraztunk, bár nekem nem éppen ment, de azért jól szórakoztam. Bele sem gondoltam, hogy mennyi mindent hagytam hátra, mikor összejöttem Harry-vel, és kint maradtam. De megérte, mert nagyon boldog vagyok. Viszont eldöntöttem, hogy gyakrabban fogok hazajárni, mert lehet, hogy itt nincs egy barátom se, de a rokonaim itt lesznek nekem mindig.
Mindhárman megreggeliztünk, majd a bőröndömből kivettem egy ruhát, amit felvehetnék, és elvonultam a fürdőbe. Kicsit rendbe szedtem magam, majd kimentem és a nappaliba mentem, ahol már csak Stephanie volt ott. Ő is elment a fürdőbe, én pedig kérdőn pillantgattam körbe, hogy hol lehet Dini. Majd a folyosó végéről halk lépteket hallottam, ezért odamentem. Felém közeledett, és valamit a háta mögé rejtett el. Ahogy közeledtem felé, megpróbáltam elvenni tőle, de nem sikerült. Végül megmutatta, nekem pedig könnybe lábadt a szemem az örömtől. A régi Michael Jordan-es mezemet tartotta a kezében. Neki is volt egy, meg nekem is.  Nem is gondoltam volna, hogy megtartotta. Felhúztam a pulcsimról, ő is így tett. Felvettem egy sportcipőt, mert azt is hoztam magammal, majd megvártuk Stephanie-t és kimentünk a kertbe. Igen kicsit havas volt az udvar, de miután elkotortuk a havat, már kirajzolódtak a kosárpálya vonalai. A garázsból kihoztunk három labdát, majd nekiálltunk palánkra dobni. Elég magasan volt a palánk, nem sikerült beletalálnom, ezért Dini a nyakába vett, és úgy dobtam be. Nagyon jól éreztem magamat, elkattintottunk pár képet. Átnéztem őket, és ami nagyon tetszett feltettem twitterre, azzal a felirattal, hogy „Home, sweet home ♥” Eljött az ebédidő is, ezért asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk a karácsonyi ebédet. Most nem voltunk kiöltözve, de így sokkal családiasabbnak éreztem. Stephanie úgy döntött, elmegy a szüleihez, ezért ketten maradtunk Dinivel. Kicsit még kosaraztunk, majd a szobájába mentünk, ahol megmutatta az új érmeit, díjait. Nagyon büszke voltam rá.

- Tényleg, ez eddig eszembe se jutott, hogy állsz a lányokkal? – kérdeztem meg kíváncsian, és lehuppantam az ágyára.
- Hát – sütötte le szemét – van egy lány, aki a mi egyesületünkben kosarazik, és vele vagyok együtt majdnem fél éve- mondta ki, majd mutatott egy képet a telefonjában róla. Nagyon szép lány, és mindketten megérdemlik a boldogságot. Örültem, hogy összejött neki, mert már régen volt barátnője, az is átverte. A nap további részében csak beszélgettünk a régi szép időkről, meg hasonlókról, és csak akkor eszméltem fel, amikor kopogtam az ajtón. Apu volt az, és közölte, hogy mennünk kéne, mert egy óra múlva megy a gépünk. Szomorúan vettem tudomásul a hírt, majd fájón elbúcsúztam Dinitől, aki nyakamba akasztott egy kosárlabdás nyakláncot. A mezemet is odaadta emlékbe, és remélte, hogy hamarosan találkozunk. Nem tudtam mit adjak neki cserébe, ezért csak megígértem neki, hogy hamarosan találkozunk. A mezemet le se véve hagytam el a házukat, és vittem magammal a táskámat. A kocsiból még visszaintegettem nekik, majd továbbhajtottunk, nekem pedig könny szökött a szemembe. Felvettük Stephanie-t a szüleinél, aki könnyes búcsút vett tőlük, majd szótlanul utaztunk tovább. A reptérre érve átestünk a rutin ellenőrzéseken, majd egy padon ülve várakoztunk, hogy felszállhassunk a gépre. Hamarosan meg is történt, és szerencsére álomba tudtam szenderülni…

56.rész: Életünk legjobb karácsonya

Kedves Olvasók!

Extra hosszú rész, több, mint 7 oldal. Nem tudom miért nem feleztem el, de nem tudtam hol tudnám. Csak viszonyításképp eddig 2 oldalas részeket hoztam. Be kell valljam nekem ez a személyes kedvencem, mert szinte minden érzelem megtalálható benne. Remélem írtok nekem véleményt chaten, vagy komentben, illetve két szavazás is van a modulsávban. Köszönöm a több mint 8000 látogatottságot, nagyon jól esik. Jó olvasást mindenkinek! xx L*encii.~

Reggel sötét karikákkal a szemem alatt ébredtem. Álmatlan éjszakán vagyok túl, nem tudtam lehunyni a szemem, csak forgolódtam. A kirohanásom után Stephanie még egy kicsit vigasztalt, majd visszamentem a szobámba, ahol szerencsére anyu már nem volt ott. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi volt a véleménye az egészről, de igazából nem is érdekel. Kíváncsi vagyok, de ahogy meg tudom nem fog érdekelni. Ma ugye a fiúkhoz megyünk, tehát még kora reggel kiválasztottam a ruhám, hogy mibe menjek. Elindultam a konyhába, de a szüleim éppen beszélgettek, ezért megálltam az ajtóban, hogy kicsit hallgatózzak. Nem beszéltek olyan halkan, biztos azt hitték, alszom.
- Hagyjad őket, hagy legyenek boldogok. Szerinted nekem milyen érzés volt, azt nézni, hogy mennyire fáj ez neki? – kelt a védelmemre apu. Megmelengette a szívemet, amit mondott, rettentően jól esett.
- Stephen, az életben meg kell tanulni túl lenni a dolgokon, ő is túl lesz rajta és talál mást – felelte anyu. Komolyan ennyire szívtelen? Nem tudom elhinni, hogy az anyám így viselkedik velem, a lányával!
- Szerinted mi az a gyűrű az ujján? Nem úgy tűnik, mint aki mással szeretne lenni – kelt ki magából apu. Akaratlanul is lepillantottam az ujjamra, amin ott díszelgett az a gyönyörű gyűrű, amit Tőle kaptam. Mosolyra húzódott a szám, sose fogom levenni, majd ha megkéri a kezem…
Úgy gondoltam véget vetek ennek az egésznek és a lehető legtermészetesebben próbáltam belépni, nulla érzelemmel az arcomon. Azonnal elhallgattak, egymással szemben álltak, mindketten a csípőjükkel támaszkodtak a pulthoz. Túl nagy köztük a távolság – gondoltam magamban. Nem tetszik ez nekem. Elmormoltam egy Jó reggelt-et, majd a hűtőhöz léptem, hogy csináljak magamnak reggelit. Elkészítettem a kakaót, és miközben melegedett megcsináltam a szendvicsemet. Kimentem az ebédlőbe és megreggeliztem. Siettem, majd visszamentem a szobámba és felvettem egy egyszerű otthoni öltözetet, ami egy kényelmes nadrágból és pulcsiból állt. Elmentem a fürdőbe, és csináltam magamnak valami normális külsőt, hogy azért nézzek ki valahogy és ne essek ugyanabba a hibába, mint a múltkor. Stephanie közben felébredt és bejött a fürdőbe készülődni. Kicsit beszélgettünk, de nem erőltettem, tekintve, hogy még félig alszik. Ő is lement reggelizni, remélem, hogy ő nem hall semennyit a szüleim beszélgetéséből. Beültem az ágyamba és bekapcsoltam a laptopom. Megnéztem a legfontosabb híreket, és elkerülhetetlen volt, hogy ne fussak bele olyanba, ami nem a fiúkról szól. A cím az volt, hogy: „Tart még a szerelem 1D Harry és barátnője között?”. Megnyitottam és kíváncsian kezdtem el olvasni a cikket.
„Keveset látni együtt az álompárt, sokakban felmerült, hogy lehet szakítottak, Harry visszatért volna régi életmódjához, a lányok csábításához, vagy egyszerűen Dorothy nem bírta tovább a hírnevet? Semmi ilyesmiről nincs szó, mert tegnap, a királynő beszéde után Harry a Hits rádiónak adott interjújában elmondta, hogy Dorothy a barátnője és mindennél jobban szereti. Mi nagyon örültünk a hírnek, kíváncsian várjuk a ti véleményeteket is.” Egy régebbi közös kép volt mellé téve. Örülök, hogy legalább igazat mondtak a végén, de az eleje nagyon nem tetszett. Mi az, hogy régi életmódjához? Mindenki követ el hibákat, de akkor is ez már túl durva feltételezés. Igen, mikor még csak rajongó voltam láttam pár képet, meg olvasgattam egy s mást, de nem érdekel, megváltozott és ez a lényeg. Az, hogy nem bírnám tovább a hírnevet, hülyeség, várhatnak, hogy emiatt fogok eltűnni.  Kicsit lejjebb tekertem, volt rólam/rólunk néhány jó, aranyos vélemény, meg persze szidtak is rendesen. Gyorsan kiléptem az oldalból és nézelődtem tovább. Megnéztem pár magyar One Direction rajongói oldalt, amiket anno három éve követtem be. Kedveltem pár posztot, bár biztosan nem hiszik el, hogy én vagyok az igazi. Twittere is hiába írnám ki, nincs a nevem mellett a kék jelecske, miszerint hivatalos, hiszen minek, nem tettem érte semmit. Ezen kell változtatnom, hogy megérdemeljem a hírnevet. De most fontosabbnak tartom, hogy örökre visszakapjam Harryt.

***

Szempilláimon még egyszer átpödörtem egy régi spirált, hogy ne álljanak össze, majd késznek nyilvánítottam magam. Végigsimítottam a ruhám gyönyörű fehér anyagán, majd birizgálni kezdtem a fekete csipkésujj végét a bal karomon. Csak az egyik felén van, a másik szabadon maradt. Ez a csipke végigfut a ruha egész bal oldalán, nagyon tetszik, direkt erre az alkalomra vettem. Próbáltam elegánsra venni a formát, a körmömet is kifestettem pirosra. Ajkaimat hívogatóan vörösre kentem, viszont szemeimre csak egy halvány barnás sminket tettem. Felvettem a fehér magassarkúmat, ami véleményem szerint még az alacsonyabb kategóriába esik, majd magamhoz vettem a fekete kézitáskámat és Stephanie-t bevárva indultunk el. A szüleim beletörődtek, hogy ott a helyünk, ezért nyugodt szívvel engedtek el, legalábbis ami aput illeti. Jó pár óriási ajándékdobozt vittünk be a kocsiba, majd elfuvaroztattuk magunkat Brook-kal, a testőrömmel. Igen, ő még mindig mellettem van, de csak ritkán. Főleg, hogy Harry-ék turnén voltak, úgy éreztem, ilyenkor biztos békén hagynak a rajongóik, ha nem vagyok a fiúkkal. És szerencsére tényleg nem történt semmi. Hamar odaértünk, Brook segített becipelni a dobozokat. Már esteledett, mikor ajtót nyitottak nekünk. Elég hideg volt odakint, mert én hülye, még egy blézert se vettem fel. Zayn jött ki, Perrie-vel az oldalán, mindkettőjük arcán ezer wattos mosoly volt. Köszöntöttük őket, majd sietve bementünk a házba. Mindenkit üdvözöltünk, majd megpillantottam Harryt, aki a konyhapultnak támaszkodva mindvégig figyelt. Ahogy közeledtem felé, szemeivel majd felfalt, szája sarkában egy huncut mosolyt próbált elrejteni. Zöld szemei csak úgy csillogtak a boldogságtól, ahogy egyre közelebb értem hozzá, karjait kitárta. Én is kitártam, majd szorosan magához láncolt. Egy percig így álltunk, majd felemeltem fejemet és ajkaira lágy puszit nyomtam. Forró csókban forrtunk össze, kezeit derekamra csúsztatta, míg én ujjaimmal, a hajával játszottam. Elváltunk egymástól, majd kézen fogva mentünk oda a többiekhez és beszélgettünk. Mindketten nagyon kivirultunk az újbóli találkozás miatt, már nagyon hiányzott a közelsége. Fél óra múlva miután meg volt a kellő hangulat, asztalhoz ültünk és kezdődhetett az este.

Nagyon finom ételek kerültek az asztalra, amit kiderült, hogy a szakács főzött. Mindegy, nem feltételeztem egyik fiúról se, hogy ilyen jól főz. Miután mindannyian belakmároztunk a pulykából, és desszertből, jöhetett az ajándékosztás. Körbeültünk a nappaliban, Zayn és Perrie kezdte az ajándékozást. Mi Harry-vel kaptunk egy Mr. és Mrs. Mickey egeres pulóver szettet, meg egy étcsokoládés testfestéket. Ahogy megláttam egyből pirulni kezdtem, majd Harry vigyorogva egy puszit nyomott a homlokomra.
- Köszönjük szépen ezt a csodás ajándékot – mondtam nevetve, majd arcomat Harry mellkasába fúrtam.
- Egy hónapotok van elhasználni a csokit, utána küldjétek vissza üresen – mondta Zayn tök komolyan, elérve a kellő hatást, hogy még vörösebb legyen az arcom. Nevetve mentek tovább és adták át a többieknek is az ajándékát. Niall és Stephanie, Liam és Danielle is hasonló ajándékokat kaptak. Louis is rengeteg ajándékot kapott, de sajnos ő egyedül volt. Annyira rossz lehet négy szerelmes párral vacsorázni.
Ezek után Louis adta át az ajándékát, aki nem páronként adta, hanem mindenkinek személyesen. Én egy arany karláncot kaptam, amin lányos dolgok voltak, de elrejtve azért ott volt egy kis répa medál is. Ami a legjobban tetszett rajta az egy ’Köszönöm’ feliratú medál volt. Sejtelmesen felnéztem és Louis mosolygó tekintetével találkoztam. Közelebb mentem hozzá és megöleltem, majd a fülébe suttogtam, miszerint: Megtaláljuk. Vette a célzást, és miután még egyszer megszorongatott, elengedett és a többieknek is odaadta az ajándékát. Így haladtunk körbe-körbe, mire már csak mi maradtunk Harry-vel. Még kaptam Liam-éktől egy Danielle által tervezett pólót és egy Batman-es egyberuhát, amit Liam direkt nekem szánt, nagyon aranyos volt. Niall-től pedig kaptam egy óriási, de tényleg nagyon nagy szakácskönyvet, legalább ezer recepttel, és azt az utasítást kaptam tőle, hogy csak akkor mehetek férjhez, ha ezeket mind elkészítettem neki. Mert, hogy ő a kóstoló. Jót nevettem rajta, és reméltem nem gondolta komolyan, bár ha Niallről és az evésről van szó, akkor az nem lehet nem komoly. Stephanie-tól ugye már kaptam ajándékot. Most mi adtuk át Harry-vel az ajándékokat, amiket a többieknek szántunk. Reméltem, hogy tetszeni fog nekik, mert nagyon igyekeztünk vele. Először a Zerrie párosnak adtuk át, akik egy teljesen megszervezett romantikus Párizsi utat kaptak. Mindent előre megterveztünk azok alapján, amiket ők meséltek el, hogy miket szeretnek. Nagyon várjuk, hogyan fogják magukat érezni, mert megérdemlik. Rettenetesen örültek, Perrie a nyakamba ugrott, míg Zayn csak férfiasan megveregette Harry párját és megköszönte. Utána Zayn szenvedélyesen megcsókolta Perrie-t, ezután pedig ismét visszatértek közénk. Louis kapott egy billiárdasztalt, mivel akárhányszor elmegyünk egy buliba mindig ott köt ki. Emellett még adtunk neki egy új snowboard deszkát, mert a régit eltörte. Liam és Dani nagyon megörült, amikor megkapták a síbérletüket két főre a közeli angliai Swinhope-ra. A Payzer páros amikor tehette mindig együtt síelt, ezért úgy gondoltuk, hogy jól esne már nekik egy kis kikapcsolódás. Niall és Stephanie pedig egy páros nyakláncot, amin a medál egy gitárpengető volt. Mindkettő egy-egy Jimi Hendrix által régen használt pengető. Nagyon nehezen jutottunk hozzá, nagyon magasat kellett érte licitálnunk, de megérte. Ahogy láttuk mindkettejük arcán azt a levakarhatatlan mosolyt, hogy az egyik nagy példaképük pengetője van a kezükben, az mindent megért. Emellett még kaptak egy két fő részére szóló masszást, amit már nagyon megérdemelnek. Annyira jó körbenézni és látni, hogy a legjobb barátaim boldogok és, hogy megérte azokért az ajándékokért a fejünket törni. Ezután egy csoportos ölelés következett, a fiúk közre fogtak minket, lányokat, ezért szinte ki se látszunk. Úgy gondoltam, hogy Harry-nek akkor adom oda az ajándékát, amikor kettesben leszünk. Egyrészt mert nem akartam, hogy Louis még jobban egyedül érezze magát, miközben mindenki a párjának adja az ajándékait, másrészt, mert úgy gondoltam, ha kettesben vagyunk, jobban kimutatja az érzéseit és el akarom raktározni azt a pillanatot, amikor kibontja a dobozt. Sokáig csak beszélgettünk a többiekkel és iszogattunk, majd szép sorjában mindenki elindult haza, vagy éppen a szobájába. Ezért úgy döntöttünk mi is elvonulunk Harry-vel, hátrahagyva Niallt és Stephanie-t. Vittem magammal az

óriási dobozt is, és szorongattam, mert annyira izgultam, hogy tetszik-e majd neki. Bementünk a szobába és leültünk az ágyára. Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Nem tudom miért, talán az izgulás miatt. Pedig már majdnem fél éve vagyunk együtt. Szorosan egymás mellett ültünk, a doboz előttem hevert a földön, de valahogy nem tudtam, hogy nekikezdeni, annak, amit mondani szeretnék. Harry hirtelen kuncogott egyet, majd mosolyát próbálta palástolni.

- Na, most mi van? – kérdeztem tetetett felháborodással.
- Semmi, csak vicces nézni, ahogy töröd a fejed – mondta ki nagy nehezen.
- Te most kinevetsz? – kérdeztem még mindig csak viccből. Kezdett oldódni a hangulat, aminek nagyon örültem.
- Nem, dehogy – mentegetőzött, és mielőtt bármit reagálhattam volna, szenvedélyesen megcsókolt. Mikor elváltunk egymástól, felemeltem a dobozt és kezébe nyomtam.
- Igazából nem tudom, mit mondjak hozzá, de azt hiszem, nem tudnám szavakba önteni, hogy mennyire szeretlek, boldog karácsonyt szívem – mondtam és vártam, hogy mit reagál. Először letépte a cuki szarvasos csomagolópapírt – nem találtam másikat az üzletbe, de szerintem aranyos -, majd kinyitotta a dobozt és az első keze ügyébe került dolgot vette ki, ami történetesen a CD volt. Kíváncsian forgatta a tokot, aminek a borítóján egy közös képünk volt rakva, amit megszerkesztettem, és ráírtam néhány dolgot, mint például ’Boldog karácsonyt’, ’Szeretlek, szívem’, ’2013 Karácsonya’ és hasonlók.  Kivette belőle a CD-t, amire sok kis közös képünk van rászerkesztve. Ezt viszont már nem én csináltam, mert ehhez nem értek. Mosolyogva tette be a lejátszóba majd indította el. Befeküdtünk egymás mellé az ágyba és kezdtük el nézni. Végig kezeit szorongattam, hogy mit fog hozzá szólni. Felcsendült az aláfestő zene, ami a fiúktól volt a ’You and I’, majd sorba jelentek meg a közös képeink, miközben a zenét lehalkítva kezdtem el beszélni. Arról beszéltem, hogy mennyire szeretem, és, hogy még a mai napig is milyen hihetetlennek tartom ezt az egészet, hogy pont én vagyok az a szerencsés rajongó, aki nap, mint nap boldoggá teheti. Az első pillanatokkal kezdve, amikor megláttam az X-faktorba, rögtön tudtam, hogy ő lesz a kedvencem. Aztán ahogy teltek az évek, egyre jobban elkeseredtem, hogy sosem fogok vele találkozni, mígnem eljött a szülinapom és az életem fenekestül felforgott. Ezután megemlítettem a találkozásunkat a backstage-ben, és itt megjelent az első közös képünk, amin még csak egy sztár és rajongója voltunk. Aztán elkövetkezett a következő nap, amit együtt töltöttünk, majd a képek, amiket a fiúk küldtek át, mint kiderült lefotóztak minket, ahogy az emeletről jövünk le kézen fogva. Itt már könnyes szemekkel néztem a monitorra, és Harry se tudta könnyen palástolni érzéseit. A videó nem volt hosszú, de mégis annyira hosszúnak, érzelmesnek és szenvedélyesnek találtam az egészet, ahogy ott ültünk és ezt néztünk, hogy örökké beleégett a memóriámba. Ezután a közös élményeink, a nyaralásunk, a közös ugrásaink a mélybe Bungee Jumping közben, a tengerparti csókok, a turnék, és minden, ami egy kicsit is fontosnak bizonyult. A videó végén megjelentem én, ahogyan ott ülök a szobámba törökülésben és csillogó szemekkel nézek a kamerába. Már csak arról tudtam beszélni, hogy mennyire szeretem. Majd a dal végleg elhallgatott és a videó véget ért. Kíváncsian vártam Harry reakcióját, aki még nem tudta feldolgozni teljesen ezt a röpke három percet, a karja libabőrös lett, és ez megmosolyogtatott. Majd hirtelen megcsókolt, olyan szenvedéllyel és beleéléssel, amivel az első csókunk óta nem találkoztam. Hosszú csókunk után levegőhiánytól küszködtünk, ezért kicsit vártam, míg újra megszólalt:
- Dorothy – kezdte, szinte elcsukló hangon – ez a videó eszméletlenül csodálatos. Újra átélhettem azt a fél évet, ami életem leges legjobb része. Köszönök neked mindent, hogy itt vagy velem, és annak ellenére is velem vagy, hogy mennyi minden állt már közénk. Csodállak a kitartásodért, a végtelen szeretetedért és azért, hogy az enyém vagy, és engem teszel boldoggá nap, mint nap. Az életemnél is jobban szeretlek, de azt hiszem a szavaknak semmi jelentősége, ha nincsenek tettek – mondta és beszédét nyugtázta egy újabb csókkal. Ezután újra nekileselkedett a doboznak és kivette az üveget. Ez egy desszertes üveg 365 csokival. De van benne egy különleges dolog: minden csokin egy-egy papír van szalaggal odakötve, és rá van írva néhány kedves üzenet, jókívánság, ’mennyire szeretlek…’ mondatok. Úgy gondoltam, hogy ezt még a turnézásra is magával viheti és mindennap ehet egyet. Akárhányszor messze leszek tőle, csak kiveszi az aznapi csokit és olvasgatja az üzeneteimet. Aztán a régieket elrakhatja és nosztalgiázhat velük. Bár fiúból van, de ki tudja. A külsején is van egy szalag, a papírra pedig a használati utasítás van írva, mégpedig: „Drága Harry, ezek üvegbe zárt üzenetek tőlem neked. Minden nap egyél meg egy csokit és olvasd el a mellékelt szöveget. Remélem, ha hiányzom, valamennyire segíteni fognak ezek. Minden napra jut egy, tehát 2014 telis-tele lesz neked boldogsággal. Szeretlek, Dorothy ♥.” Meghatódottan nézett szemeimbe, én pedig tanulmányozni kezdtem zöld íriszeit: boldogság, öröm, meglepettség, hála és legfőképpen szeretet.
- Azt hittem ez után a videó után, már nem tudsz meglepni, pedig sikerült – mondta ki boldogan. Ezután kivette az IPhone tokot és érdeklődve kezdte nézegetni a hátlapját, amin a mindkettőnk számára kedvenc közös képünk volt. Hirtelen elővette a telefonját, szinte letépte róla a régi egyszínű tokját és rárakta az újat. Szemeim könnybe lábadtak, ahogy elégedetten nézte telefonjának új külsejét, és hálát adtam az égnek, hogy rátaláltam arra az üzletre.
- Ennél jobb karácsonyban még sosem volt részem, és a legjobb, hogy veled tölthetem – mondta, és karjaiba zárt. Percekig ültünk így, egymással szembe, karjaink szinte összegabalyodtak, majd Harry elengedett és átnyújtotta az ő ajándékát. Nagyobb dobozban volt, mint az enyém, ezért előre féltem, hogy az én ajándékom kevés lesz az övéhez képest. Óvatosan bontottam ki a csomagolópapírból, amin karácsonyi díszek voltak, majd kinyitottam a dobozt és lassan kivettem az első kezem ügyébe került tárgyat. Egy hímzett takaró volt, összehajtogatva. Óvatosan kezdtem szétnyitni a vörös színű anyagot, majd megpillantottam, ami a közepére volt írva: ’Alig várom, hogy én is így ölelhesselek.’ Meghatódottan néztem rá, ez az egész annyira igaz. Mert mikor ő turnézik, én csak a takarómat tudom ölelgetni, és mindketten várjuk, hogy egymást ölelhessük ugyanígy. Hirtelen mentem közelebb hozzá és öleltem meg, amitől mindketten elterültünk az ágyon. Arcát kezdtem fürkészni, ami alig pár centire volt az enyémtől, majd nevetve közelebb hajoltam hozzá és most én csókoltam meg. Mielőtt elváltunk volna, beleharaptam ajkaiba, mire ő felmordult. Majd felült az ágyon, én pedig az ölébe maradtam. A ruhám alja körülbelül a derekamig csúszott fel, amit Harry is észrevehetett, ezért kaján vigyor ült ki arcára. Pirulva álltam volna fel öléből, de nem hagyta, hanem szorosan tartott a derekamnál fogva.
- Harry engedj, még meg akarom nézni a többi ajándékot – mondtam és kezeimmel az övéit akartam szétfeszíteni, sikertelenül.
- Ez is az ajándék része – mondta perverz hangján, majd megcsókolt és kezeit végigvezette hátamon egészen a fenekemig. Majd ruhám cipzárját kezdte piszkálni, de nem tudta lehúzni, ezért rákérdezett:
- Baj lenne, ha elszakadna? – Nézett kíváncsian szemeimbe.
- Ez a kedvenc ruhám, direkt mára vettem Harry – mondtam két csók között.
- Veszek neked cserébe több száz ruhát, csak ezt hagyj szedjem szét – mondta. Nehézkesen bólintottam, majd elkezdte lehúzni a cipzárt, miközben a ruhám hangosakat recsegett. Fájdalmasan váltam meg tőle, sosem voltam az a plázacica, aki ragaszkodik a ruháihoz, de ezt tényleg szerettem. Ezután ott álltam előtte egy szál fehérneműben, de nem hagyhattam, hogy zavarba hozzon, ezért nadrágjától kezdtem megszabadítani. Nehézkesen jött le róla, ezért fel kellett állnia, hogy le tudjam húzni. Ha már mindketten felálltunk, egymásra vetettük magunkat, majd Harry a falnak tolt és úgy csókolt tovább. Fenekemnél fogva megemelt, én pedig összekulcsoltam lábaim a derekán, miközben elegáns öltönyétől kezdtem megszabadítani. Ledobtam a földre, majd a nyakkendője és ingje is követte. Ez után már kevés választott el attól, hogy újra az övé legyek, és már siettünk is a gyönyör felé…

***

Pihegve feküdtünk egymás mellett, és az új takarómba takaróztunk. Lábaink összekulcsolódtak, kezemmel az övét szorongattam. Miután kipihentük magunkat, felálltam és felvettem a fehérneműmet, majd hosszas keresés után ráleltem egy rég itt hagyott szoknyámra, amit felvettem. Már csak egy felső kellett. A földről előkerítettem Harry most levett fehér ingét, betűrtem a szoknyámba, majd a fürdőbe mentem és kicsit megigazítottam a hajamat és a sminkemet. Harry még édesen pihent az ágyon, nem zavartam, csak leültem mellé és arcát kezdtem fixírozni. Mosolyra húzódott a szám, ahogy megpillantottam a nyakán lévő foltokat, amiket én okoztam neki. Tetoválásait kezdtem nézegetni, és nem tudtam megállni, hogy nem húzzam lejjebb a takarót, hogy a hasán lévő pillangók is megnézhessen.
- Ennyire szexi vagyok, hogy még álmomban is engem figyelsz? – kérdezte meg hirtelen, amiért kissé megugrottam, majd fülig vörösödtem. Harry kinyitotta a szemét, mire lehajtottam a fejemet, hogy véletlenül se lássa a paprika színű arcomat. De ő államnál fogva felemelte fejemet és fürkészni kezdte arcomat.
- Imádom, mikor elpirulsz – suttogta. Csuklójánál megfogtam kezét és leengedtem a testem mellé. Csak ekkor vettem észre, hogy csuklóján valami heg domborodik ki. Azonnal tudtam, hogy egy új tetoválás, ezért kicsit fájdalmasan engedtem el kezét, és tekintettem le, de amint megláttam a fektetett nyolcas alakú tetoválást, könnybe lábadt a szemem.
- Harry, ezt miért? – kérdeztem meg a tetoválásra mutatva, miközben vártam válaszát.
- Csak miattad – mondta féloldalas mosolyával, mire letepertem és újabb csókot leheltem ajkaira.
- Ennél szebb ajándékot nem is adlhattál volna, ahogy tudok én is csináltatok egy ilyet – jelentettem ki magabiztosan.
- Nem erőltetem, ha nem szeretnéd – kezdett el tiltakozni, de én elcsitítottam, és azt terveztem mikor érek rá ilyet csináltatni. 29-én miután visszajövök Budapestről meg is tudom csinálni. Miközben ezt tárgyaltuk meg, elkezdett felöltözni, és bosszúsan vette tudomásul, hogy nem tudja felvenni a fehér ingét, ezért elővette a személyes kedvencemet, a piros kockásingét.
- Harry 29-én vigyél el oda, ahol csináltattad, nekem is lesz ilyenem – jelentettem ki. Harry mosolyra húzta arcát, és mintha eszébe jutott volna valami, le is hervadt. – Mi a baj?
- Nem vagy még 18 éves, kell hozzá egy szülői beleegyezés – mondta szomorúan. Ettől tartottam. Anyám semmi pénzért nem egyezne bele, talán aput meg tudom győzni.
- Te aláírásod nem jó hozzá? – kérdeztem meg reménykedve. Csak megcsóválta a fejét, mire kissé elszomorodtam, de próbáltam a jó oldalát nézni, miszerint apámat tuti rá tudom venni valahogyan. Ha nem, akkor várok a szülinapomig, ami még 7 hónap.
- Meggyőzöm őket, sikerülni fog – mondtam magabiztosan, majd Harry odaadta a többi ajándékaimat is, ami elmaradt amiért khm… el voltunk egymással foglalva. Kivettem a kis borítékot, majd félve kinyitottam. Hirtelen felsikítottam, ahogy megláttam mi van benne. Nem hiszem el! Két VIP szilveszteri jegy Bruno Mars koncertjére. Imádom Bruno Mars-t, ahogyan a zenéit is. De ja vu érzésem volt, ugyanezt éltem át akkor is, mikor Stephanie-tól kaptam meg a One Direction koncertjegyeket. A folyosóról hangos trappolás hallatszott, majd valaki berontott a szobánkba, mire ijedten ugrottam fel.
- Minden rendben? Sikítást hallottam! – jelentette ki Niall, miközben már beállt, hogy bármelyik pillanatban leüthessen valakit. Nevetnem kellett rajta, majd nyugtatásképp megmutattam neki a jegyeket, mire elmosolyodott és kiment. Harry-vel nevetve dőltünk egymás vállára.
- Tényleg, akkor nem a Funky Buddhába fogunk szilveszterezni? – kérdeztem meg, mert ez teljesen kiment a fejemből.
- Mi nem, csak a többiek, már ha nincs ellenedre – mondta. Mosolyogva néztem rá, semmi problémám nincs azzal, hogy csak ketten megyünk koncertre. Ezután a doboz aljáról kivettem egy másik dobozt, ami piros szalaggal volt díszítve, majd kinyitottam a dobozt, és bár nem sikítottam fel, nagyon megörültem az ajándéknak. Egy gyönyörű ruha volt benne, cipővel és táskával. A közepén egy újabb dobozban, pedig aranylánc volt. Elbűvölve néztem az ékszert, majd Harry a nyakamba tette.
- Szeretném, ha ezt viselnéd szilveszterkor, mikor elviszlek vacsorázni – jelentette ki mosolyogva.
- Vacsora? Azt hiszem, túl sok ajándékkal árasztasz el – jelentettem ki.
- Megérdemled – nyomott puszit a hajamra.
- Azt hiszem, kijelenthetjük, hogy ez életünk legjobb karácsonya – mondtam neki, mire ő csak bólintott, és forró csókban forrtunk össze…

55.rész: Igen, ő a barátnőm és mindennél jobban szeretem...

Kedves  Olvasók!

Köszönöm a rengeteg látogatottságot, és hogy mindig türelmesen várjátok az új részt, nem igazán érdemellek meg titeket. Régen volt új rész, de hamarosan várható még egy, mivel a jövőhéten nekem nincs suli c: yeahh! Na szóval, addig is hétvégére ígérem az új részt, a jövő héten reményeim szerint még jön 2-3. Jó olvasást mindenkinek, várom a véleményeket!

xx L*encii.~

Reggel kipihentem ébredtem, majd átmentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Majd visszamentem a szobámba és írtam Harry-nek egy ’jó reggelt’ üzenetet. Felvettem egy egyszerű pólót nadrággal és lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami reggelit. A karácsonyfa ott állt a sarokban feldíszítve, nagyon jól mutatott. Elkészítettem a gofritésztát, majd csináltam párat magamnak, a többit pedig a hűtőbe tettem. Az egyikre nutellát tettem, a másikra gyümölcsöket, a harmadikra pedig finom dzsemet. Jóízűen elkezdtem falatozni, majd a tányért a mosogatóba tettem és visszamentem a szobámba. Felvettem egy utcán vállalható ruhaszettet, összepakoltam az edzőcuccom és kimentem az utcára, egyenes az edzőterem felé. Felmutattam a bérletemet, majd mehettem is be az öltözőbe. Felvettem a ruhámat és a terembe mentem, ahol alig voltak az ünnepekre tekintve. Csoda, hogy nyitva van az üzlet. Lefeküdtem a haspadra, majd elkezdtem felüléseket végezni. Elképzeltem, ahogyan Harry-vel edzettünk annak idején, amikor is puszit kaptam minden egyes felülésért. Most nem volt ki motiváljon, de így is ment egy darabig. Ezután átmentem a futógépre, és a fülesemet bedugva kezdtem zenét hallgatva futni. Egyre gyorsabb tempóra váltottam, így egészen hamar letekertem a számomra megfelelő utat, majd továbbálltam mást csinálni.
Már éppen befejeztem a karizom erősítést, amikor a zene lehalkult, mert valaki hívott. Meg se néztem, felvettem és úgy szóltam bele.
- Dorothy merre vagy? – kérdezte Steph aggódva. Ja, hogy elfelejtettem szólni, hogy elmegyek.
- Eljöttem az edzőterembe – mondtam nyugodtan, majd ránéztem az órámra, ami 10 órát mutatott. - Gyere haza, mert a szüleid most akarnak ajándékot osztani, na szia – mondta és meg se várva a reakciómat letette. Még lett volna egy fél órám, de most mennem kell. Először a zuhanyzóba mentem, majd megtörölköztem és az öltözőbe mentem. Felvettem a ruhám és kimentem. Elköszöntem a bent lévőktől és fogtam egy taxit, mert nem volt kedvem sétálni. Hazaértem, kipattantam a taxiból és egyenesen a szobámba mentem. Felvettem a kikészített ruhámat, ami egy fekete egyberuha volt, az egészet csipke borította. Felvettem hozzá egy fekete magas sarkút. Csináltam magamnak egy enyhe sminket, most sem vittem túlzásba. Lementem a nappaliba, ahol már vártak rám a család többi része is. Leültem közéjük és vártam, hogy elkezdjük. Először a szüleim adták át aj ajándékukat. Kaptam néhány ruhát, amik nagyon tetszettek, eltalálták az ízlésem. Megkaptam azt, amire már mióta vágyok: egy szuper csúcskategóriás fényképezőgépet. Nagyon tetszett, örömömben megölelgettem mindkettejüket. Végre beteljesült az álmom, és akár profi fotós is lehetek. Ezután Stephanie kapta meg az ajándékát, ami szintén néhány ruha volt. Ezután a következő ajándékot, ahogy kibontotta sikított egyet, annyira tetszett neki. Megkapta álmai gitárját. Elkezdte pengetni és közben néhány könnycseppet is hullatott. Megölelgette a szüleimet. Nagyon aranyos gesztus volt ez a szüleimtől, úgy érzem, ők is lányukként tekintenek Steph-re. Ezután átadtuk a szüleimnek az ajándékot, ami egy kicsi borítékban volt. Együtt bontották ki, nagyon örültek neki. Egy wellnes utalványt kaptak, amit szilveszterkor tudnak felhasználni, mégpedig Írországban.
- Ezzel arra céloztok, hogy jobb ha itthon se leszünk szilveszterkor? – kérdezte apu nevetve. Tudom, hogy nem épp a szavak ember, de nagyon örült ennek az ajándéknak.
- Nem dehogy,amúgy is terveink szerint nem is leszünk itthon – mondtam sokat sejtetően.
- A Funky Buddha-ba vagyunk hivatalosak – mondta Steph büszkén. Hát igen, nem mindennap jár az ember Liam Payne kedvenc szórakozóhelyére. Anyuék nem szóltak semmit, remélem elfogadták. Úgy se tudják, hogy kivel megyünk oda… Stephanienak odaadtam az ajándékát, ami egy óriási (tényleg nagy, 1 méteres négyzet) fénykép volt, amire összeszerkesztettem a közös képeinket. Minden emlékünk rajta van: általános iskola, táborok, együttalvások, fesztiválok, szülinapok, London, turnézás, és tényleg minden. Nem akartam kicsit csinálni, mert ez a nagy sokkal jobb és tényleg az összes kép ráfért, kicsiben és nagyban. Ezt akár kiteheti a falára is, sokkal egyedibb, mint egy kis képkeret. Emellett még csináltam neki a nagy kézügyességemmel egy karkötőt, amin medálok lógnak. Mint például violinkulcs, gitár. Szerintem nagyon örült neki, olyan hirtelen ölelt meg, hogy a földön landoltunk. Ezután én kaptam meg az ajándékom, ami egy óriási doboz volt. Kinyitottam, telis-tele volt édességgel, legszívesebben belemásztam volna, és ki nem jöttem volna, amíg el nem fogy, de a legalján egy CD volt. Kíváncsian tettem bele a lejátszóba és indítottam el. Kisvártatva Stephanie jelent meg a képernyőn és elkezdett énekelni egy dalt. Nem volt ismerős, de az igaz barátokról szólt. Nagyon megható volt, és annyira büszke vagyok rá, hogy ez a saját dala. Meghatódottan ültünk egymás mellett, kezemet vállára tettem. Legjobb karácsonyi ajándék, de komolyan. Miután kisírtam magam, elmentünk ebédelni. Ünnepies hangulatok között elfogyasztottuk a pulykát, ettünk karácsonyi pudingot és aprósüteményt. Ezután bekapcsoltuk a rádiót és meghallgattuk a királynő beszédét. Elég unalmas volt, nem is figyeltünk mindaddig, amíg egy ismerős hang nem szólalt meg: - Igen, ő a barátnőm és mindennél jobban szeretem – mondta Harry, mikor arról kérdezték, hogy még a barátnője vagyok-e. Stephanie, apu és én összemosolyogtunk, majd anyunak kezdtem magyarázkodni:
- Az igaz, hogy szeret, ahogyan én is őt – jegyeztem meg gúnyosan – de csak a média tudja úgy, hogy együtt vagyunk.
- Ennek ellenére holnap hivatalosak vagyunk a fiúkhoz – mentett ki Stephanie, mivel végülis Niall hívott meg minket. Mindeközben már teljesen elfelejtkeztem a rádióról, csak most vettem észre, hogy a ’You and I’ dallamai csendülnek fel szerelmünk jelképéül. Meghatottan töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról, miközben a szobámba mentem a telefonomért és tárcsáztam szerelmemet.
- Harry – szóltam bele meghatottam, majd kicsattantam a boldogságtól.
- Igen szívem? – kérdezte meg és biztos voltam benne, hogy felvonta a szemöldökét a furcsa üdvözlésre.
- Hallottam az interjúdat a rádióban, és hagy mondjam el még egyszer, hogy én is szeretlek és senki és semmi nem választhat el bennünket egymástól – fejeztem be mondandómat, miközben pityeregni kezdtem.
- Együtt túl leszünk ezen is, ahogy minden máson – felelte. – Nem tudunk most rögtön találkozni? – kérdezte izgatottan.
- Ha elengednek, de nem hiszem, viszont holnap mindenképp átmegyek, el se tudsz majd minket küldeni – nevettem.
- Nem is szeretnélek – mondta, elképzeltem huncut mosolyát. Anya nyitott be, azért le kellett tennem.
- Na mennem kell szia – mondtam és feltűnés nélkül küldtem neki egy ’szeretlek’ üzenetet, anya tudta nélkül.
- Mi volt az előbbi beszélgetés? – kérdezte komolyan anya.
- Te kihallgattál minket? –kérdeztem vissza felháborodottan. Barna göndör tincseibe magabiztosan beletúrt. Még mindig az ajtóban állt, fekete csipkés ujjú ruháját az én ötletem miatt vette fel, hogy egyenruhában legyünk. Posztoltam is instagrammon csak a látszat kedvéért. Édesanyám hamarosan 40 éves, de még mindig letagadhat legalább 5 évet.
- Nem, csak elég hangosan bájcsevegtetek – mondta szemrehányóan.
- Jó bevallom, szeretem őt, és szoktunk találkozgatni, mert még mindig együtt vagyunk. De ehhez az égvilágon semmi közöd, úgyse érdekel, mit csinálok! – Sírva rohantam a fürdőszobámba, hogy bezárkózzak. A mosdókagylóra támaszkodva fújtam ki magam, mikor Steph jött be a másik ajtón. Szorosan magához ölelt, és bárvalószínűleg nem tudta mi történt halkan vigasztalt. Az első barátom, akit még a régi életemben ismertem meg, és még ezek után is velem van. Mert ilyen egy igaz barát! 

54.rész: Karácsony a javából

Kedves Olvasók!

Meghoztam az új részt, várom a véleményeiteket. Sok sikert mindenkinek a félévi eredményeihez, és remélem minden nyolcadikosnak sikerül az írásbelije, nagyon szurkolok nekik.

Jó olvasást

xx L*encii.~

Eljött ez a nap is a Szenteste, vagyis ahogy itt szokás nevezni karácsony előeste. Ilyenkor Angliában még munkanap van, de este együtt fogunk fát díszíteni. A szüleimet rábeszéltem, hogy mi is angolosan ünnepeljük, pulykával és hasonlókkal, mert mikor hazamegyünk, úgyis tudunk enni magyar specialitásokat. Kikeltem az ágyamból és a szekrényemhez mentem, hogy elővegyek valami ruhát, amit felvehetek. Leraktam az ágyamra és elmentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Egyáltalán nem sminkeltem ki magam, mert úgyis egész nap itthon leszek. Felvettem a ruhámat, és lementem az konyhába, ahol a hűtőn várt az üzenet, miszerint anyu és apu is estig dolgozik. Remek. Remélem, azért feldíszítjük a fát. Előszedtem néhány hozzávalót és csináltam magamnak egy nagy szendvicset. Gonosz voltam, ezért lefotóztam a szendvicset és elküldtem Niall-nek. Leültem az ebédlőasztalhoz, bekapcsoltam a tv-t, és enni kezdtem. A házban síri csend volt, halálra untam magam. Miután megettem, a tányért a mosogatóba helyeztem és beültem a nappaliba. Ránéztem az órára és még elég korán volt. Felnéztem Twiterre, ahol bekövettem néhány embert és válaszolgattam a kérdésekre. Véleményeket olvastam magamról, és a Harry-vel való „szakításunkról”. Van, aki utál, vannak, akik szeretnek. Van, aki örült a szakításunknak, valaki azt szeretné, hogy újra együtt legyünk. Kaptam egy új üzenetet, megnéztem, hogy kitől. Niall volt az, és azt kérdezte jöhet-e át enni. Magamba felnevettem és írtam neki, hogy nyugodtan. Felmentem az emeletre és felkeltettem Stephanie-t, azzal az indokkal, hogy Niall átjön reggelire. Azonnal felébredt és sietősen kezdett készülődni. Én még mindig ott álltam a szobámba nulla sminkkel, itthoni ruhában, de addig nem zavar, amíg Harry nem lát meg így. Csöngettek, és hallottam Stephanie sietős lépteit az ajtóhoz. Lerohantam a lépcsőn, hogy üdvözöljem Niall-t. Niall sietősen ment a konyhába miden üdvözlés nélkül, amit Stephanie zokon vett, de engem nem zavart különösképpen. Viszont Niall nem egyedül érkezett. Az ajtónak támaszkodva állt, csábos mosollyal nézett rám, zöld szemeivel felfalt. Odarohantam hozzá és felugrottam ölébe, majd megcsókoltam. Kimentünk a bejárat elé, majd leszálltam a földre és kézen fogva mentünk vissza a házba. Bementünk a konyhába és akkor jutott eszembe, hogy eszméletlenül rondán festhetek smink nélkül. Sietve felrohantam a szobámba és gyorsan felkentem némi korrektort. A szememet kihúztam és szempillaspirállal emeltem ki. Valaki kopogott az ajtón, majd be is jött rajta, mire odakaptam a fejemet és Harry furcsálló tekintetével találtam szembe magam.
- Ennyire rondán festek? – kérdeztem aggódva. Felnevetett, majd közelebb jött hozzám.
- Ezerszer láttalak már smink nélkül, feleslegesen fáradozol, te úgy vagy szép – mondta halkan – szedd le gyorsan ezt magadról, mert mérges leszek – Megadóan vettem elő a sminklemosómat és elkezdtem leszedni a fejemről a festékeket. Mellesleg én magam is rühellem, de anélkül nem szeretek utcára menni. Szégyenlősen fordultam Harry felé, aki államnál fogva felemelte fejem, majd végignézett azon. Zavartan tűrtem mit csinál, majd közelebb hajolt hozzám lágy csókot lehelt ajkaimra.
- Sokkal szebb vagy így – jelentette ki, majd kéz a kézben mentünk le a konyhába, ahol Stephanie már nagyban ügyködött, Niall pedig figyelte. Harry-nek is csináltam egy szendvicset, majd asztalhoz ültünk, és míg én a tv-t néztem ők ettek. Semmi érdekes nem ment a tv-be, csak ezerszer végignézett béna karácsonyi filmek, ezért kerestem valami mást.  A többiek leszavaztak, ezért horrort kezdtünk el nézni. Leültünk a kanapéra, középen Stephanie és én, mellettünk pedig a fiúk. Szorosan Harry-hez bújtam, félek a horrortól. Már a legizgalmasabb rész következett, amikor a lány a házban sétálgat egy konyhakéssel, mert valami zajt hallott. Akkor jött a felismerés: ezt én is átéltem. Egyre jobban izgultam, kezemmel erősen markoltam Harry pólóját, míg ő szinte meg se rezzent. Ahogy a csaj benyitott a következő szobába, az ajtó mögül előjött a gyilkos és hátulról támadta le a lányt. Sokkos állapotba kerültem, elkezdtek folyni a könnyeim, és sietve a fürdőbe mentem. Csak azt hallottam, hogy a többiek utánam kiáltanak, de nem törődtem velük. Nekitámasztottam a fejem a hideg csempének, hogy lehűtsem magam. A mellkasom fel-le emelkedett, ahogy szaporán vettem a levegőt. A hajam rátapadt izzadt arcomra, ezért kisöpörtem onnan. Belenéztem a tükörbe: szétálló haj, vörös szemek, sápadt ijedt arc. Megijedtem magamtól, ez nem én vagyok. Megengedtem a vizet és lehűtöttem az arcomat. A következő pillanatban minden előrejelzés nélkül kinyílt az ajtó, mire egy erőtlen sikoly hagyta el a számat. Harry nyugtatóan megölelt, és a hátamat simogatta. Miután lenyugodtam, kimentünk a konyhába, ittunk egy kis narancslevet, majd visszamentünk a nappaliba. A film meg volt állítva, de valahogy úgy érzem, nem lennék képes tovább nézni. Éppen nagy lelkizésekbe fognánk, amikor nyílik a bejárati ajtó, majd megszólal egy hang:
- Lányok megjöttem! – kiáltotta el magát apu, majd ahogy levette a kabátját és cipőjét, bejött a szobába és döbbentem nézett körül.

***

Pár percig némán álltunk egymással szemben, egyikőnk se tudott megszólalni. Stephanie-t Niall vonta
karjaiba, de mi nem tettünk így Harry-vel, mivel „nem vagyunk együtt”. Semmi értelme nem lett volna mit megmagyarázni, anyu kijelentette, hogy nem találkozhatunk többé és ennyi. Egy lépést tettem apu felé, majd kinyitottam számat, de semmi nem jutott eszembe, ezért inkább vissza is csuktam. Zavaromban a padlót kezdtem bámulni, szégyelltem magam, de én szeretem ezt a fiút.
- Apu, én sajnálom… - kezdtem bele, de kezével intett, hogy nem kell magyarázkodni. Elsüllyedtem szégyenemben.
- Azt hiszem, nekem nem kellene itt lennem, sajnálom Mr. White – szabadkozott Harry, majd elindult kifelé.
- Szólíts csak Stephen-nek – mondta barátságosan apu, majd folytatta – nyugodtan maradhatsz, nekem semmi kifogásom ellene – Apu nyakába ugrottam, annyira örültem, hogy ő mellettem áll.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm – hajtogattam minduntalan, majd Harry mellé léptem és szorosan összekulcsoltam kezeinket. Letelepedtünk a kanapéra és beszélgetni kezdtünk. Furcsa volt, de szerintem Harry is megnyugodhatott, hogy legalább apu bírja. Erről eszembe jutott valami: - Apu, anyu mikor jön? És ő mit fog szólni ehhez az egészhez? – zúdítottam rá kétségbeesetten.
- Én fogok érte menni, és nem kell megtudnia, maradjon a mi kis titkunk – felelte, mire nekem széles mosolyra húzódott a szám. A világ legjobb apukáját kaptam meg, és ezért rettentő hálás vagyok. Anyu még nem jött meg, de későre járt, ezért elkezdtünk fát díszíteni. A fiúk behozták a garázsból, nekünk addig volt időnk visongatni Stephanie-val.
- Istenem annyira boldog vagyok – visítoztam. Egymást ölelve ugráltunk, majd bejöttek a fiúk.
- Ugye meg se kérdezzem, hogy miről maradtunk le? – kérdezte Harry, mire Niall elkezdett nevetni. Majd mi is csatlakoztunk hozzá. Elővettük a díszeket és csak pirosra díszítettük a fát. A csúcsot pedig Stephanie-val együtt szerettük volna feltenni, ezért a fiúk a nyakukba vettek. Apa le is fotózott minket, amiért nagyon hálás vagyok neki. Ezután megvacsoráztunk, majd nem sokkal utána anyu már hívta is aput, így ő elment érte kocsival. A fiúknak is menniük kellett, ezért kikísértük őket, majd beszálltak a kocsijukba és elmentek. Rettenetesen boldog voltam, amiért már csak egy ember akadályoz minket a boldogságunk elérésében, de őt is "legyőzzük"…

53.rész: Nem vigyáztam rád eléggé

Kedves Olvasók!

Ennek a résznek az eleje szerintem cuki, vagyis azt szerettem volna elérni. Szerintem kifejezi Dorothy és Harry egymás iránt érzett szerelmét, remélem sikerült ezt jól leírnom. A többi része, pedig egy ugrás a történetben mert a történetben is hamarosan bekövetkezik a karácsony, amiről a következő részben olvashattok (amit már elkezdtem írni). Ez a rész rövidebb lett, de nem akartam belevinni a karácsonyt is, mert úgy nagyon hosszú lett volna. Remélem elnyeri a tetszéseteket ez a rész, várom a visszajelzéseket bármilyen formában.

Jó olvasást

xx L*encii.~

- Nem értelek Harry – szóltam halkan, nekem mi közöm ehhez az egészhez? Felülten törökülésbe az ágyon –
- Azért mert – állt meg és sóhajtott egy mélyet – nem voltam ott, amikor kellett volna. Nem vigyáztam rád eléggé – szégyellte magát, szeme a padlót bámulta – az orvosok azt hitték őrült vagy, miattam – kelt ki magából. Elé álltam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Két kezem közé fogtam az arcát és úgy beszéltem hozzá:
- Harry ez hülyeség. Bárki hibás lehet, de itt egyedül én vagyok az. Nem kellett volna visszamennem. De ez már mindegy, vége Harry, érted vége – nyomatékosítottam a szavaimat, majd adtam neki egy puszit.
- De most meg ez a levél, ha figyelek, nem tudják behozni – folytatta önmarcangolását, mire én kis pofonokat adtam neki, hogy fejezze be. Elnevette magát és próbálta kezeimet lefogni, mire játékos harcba kezdtünk, ő rálökött az ágyra, és maga alá szorított. Mocorogtam alatta, de nem eresztett. Magamhoz húztam és hosszasan megcsókoltam, míg el nem lazult és valahogy kiszabadultam alóla. Az ajtóhoz siettem és a lehető leggyorsabban fordítottam el a kulcsot a zárban. Egy pillanatra vigyorogva visszanéztem, majd rohanni kezdtem le a lépcsőn. Nevetve értem be a nappaliba, Harryvel a nyomomba. A kanapén Zayn ült és egymagában nézte a tv-t. Nem volt időm vele foglalkozni, tovább köröztem a kanapé körül. Folyamatosan a kijárat felé pillantgattam, amit Harry is észrevehetett, mert mikor az ajtóhoz közelebbi oldalon voltam és indultam volna ki, Harry áthajolt Zayn fölött, visszarántott a karomnál fogva és miközben majdnem ráestem Zayn-re, levetődtem a puha párnák közé.
- Szia Zayn – integettem neki kifulladva, a rengeteg futástól. Ő csak visszaintegetett, ami alig láttam, mert Harry hirtelen rám mászott és szorosan magához húzva, megcsókolt.
- Menjetek inkább szobára – nézett ránk Zayn elszörnyedve, és inkább kiment a konyhába.
- Ott már voltunk – kiáltott utána Harry két csók között, mire én fülig pirulva bokszoltam vállon – imádom, mikor elpirulsz, olyan édes – suttogta fülembe, mire engem kirázott a hideg.
- Örülök, de ezt ne ilyen beszólásokkal érd el – súgtam vissza és belecsíptem arcába. Közben Zayn visszajött és lepacsizott az én perverz barátommal, mire én duzzogva vettem tudomásul, hogy rossz társaságba kerültem. Fiúk – gondoltam magamba. Megforgattam szemeimet, majd újra Harry ajkaira szenteltem a figyelmemet.

immáron lenge öltözetben – és szembefordultam vele. Mire ő felállt és elkezdett járkálni a szobában. Nem akart a szemembe nézni.

~2013. december 20.~

Mindenki karácsonyi lázban ég, én már hetekkel ezelőtt megvettem illetve elkészítettem az ajándékát mindenkinek, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen ajándék után rohangálnom.
Az utóbbi két hónapban rengeteg minden történt. Anyu a kórházban töltött idő után se fogadta el Harryt barátomnak, ezért ahogy tudtunk költöztünk is vissza a házunkba. Persze anyám nem törődött vele, hogy mekkora trauma ért az ominózus napon, de a lényeg, hogy a lánya, nehogy egy házban éljen a fiúval, akit szeret. Azóta még mindig félek egyedül aludni, ezért Stephanie mindig átjön a szobámba, és együtt töltjük az estét. Nem tudom feldolgozni, hogy ott volt abban a szobában és az ablakon keresztül ment ki. Ahogy ott álltam egy késsel a kezembe, miközben az ablak tárva nyitva volt, akár abban a pillanatban öngyilkos is lehettem volna, de nem lettem. Mert a szeretteimre gondoltam. Mindenki előtt erős vagyok, csak is Stephanie-nak nyílok meg. Nem akarom, hogy Harry emiatt is magát hibáztassa. Rátérve Harry-re, tartsuk a kapcsolatot, csak titokban. Ritkán találkozunk, de így sokkal különlegesebb az alkalom, amikor együtt vagyunk, és csókokban forrunk össze. Azóta nem kaptam fenyegető levelet, amit nem tudok mire vélni, de jobb ez így. Természetesen Harry-nek is adok ajándékot, készítettem neki egy videót, ami egészen a találkozásunktól máig tart. Telis tele van képekkel és egy gyönyörű szerelmes dal megy alatta. Remélem, személyesen tudom neki átadni és anyám nem foszt meg ettől is. Vagy ha igen, akkor kitalálok valamit. Emellett csináltattam neki egy IPhone tokot, amin a kedvenc közös képünk van. A többi viszont már meglepetés. Annyira szeretném viszont látni az interneten a tokot, csak az a baj, hogy a szüleim és az osztálytársaim is néznek híreket.  Az osztálytársaimra rátérve. Természetesen, ahogy suliba mentem, rá pár hétre már elkezdtek pletykálni, hogy az én „kicsi sztárocskám”, miért nem jön el értem suli után. Azóta, hogy letagadtam, hogy van pasim, egyből én lettem a téma, de nem érdekelt, ha nekik ez jó. Persze néhány bennfentes információ riportereknek is beszámolt, arról, amit mondtam. Remélem, jól érzik magukat, és jól esett nekik ez. Mert igazából, mi Harry-vel ezt akartuk elérni, hogy azt higgyék, szakítottunk. De már nagyon eltértem a tárgytól.  A karácsony a szeretet ünnepe és én olyanokkal szeretném tölteni, akiket igazán szeretek. Természetesen az első napot a családdal töltöm, utána két napra rá utazunk Magyarországra és ott töltünk egy kis időt. Viszont előtte, a második napra hivatalosak vagyunk a fiúkhoz, akiknek valószínűleg ilyenkor adom át az ajándékát, ahogy Harry-nek is. Ott lesz még Perrie és Danielle is. Se Eleanor, se Jessi nem lesz jelen. Louis nem lehet egyedül, meg kel találnunk Jessit. De akárhányszor hívtuk a telefonját, aki felvette mindig azt állította, hogy ez nem Jessi száma.

***

A hó nagy szemekben esett, miközben Stephanie-val épp visszafelé tartunk a bevásárlásról, mert ő még nem vette meg az összes ajándékot. Ezzel a körúttal végre letudtuk az egészet. Bár én már régen, de ez most mellékes. Beültünk még gyorsan egy kávéra a Starbucksba, hogy felmelegedjünk. Igaz, én forrócsokit rendeltem, de ez most mindegy. Kiléptünk a varázslatos Londoni utcára, kezünkben a meleg pohárral és temérdek zacskóval. Én is vettem néhány dolgot, de csak magamnak ajándékba pár göncöt, mert – most jövök a legnagyobb közhellyel – nincs mit felvennem. Fogtunk egy taxit és lendületesen beültünk a hátsó ülésre. Hazafuvaroztattuk magunkat, majd a holmikat a szobámba vittük, és miközben Steph ajándékokat csomagolt, én mindent felpróbáltam, amit vettem. Gondosan eldugtuk az ajándékokat, és ledőltünk az ágyamra pihenni.