55.rész: Igen, ő a barátnőm és mindennél jobban szeretem...

Kedves  Olvasók!

Köszönöm a rengeteg látogatottságot, és hogy mindig türelmesen várjátok az új részt, nem igazán érdemellek meg titeket. Régen volt új rész, de hamarosan várható még egy, mivel a jövőhéten nekem nincs suli c: yeahh! Na szóval, addig is hétvégére ígérem az új részt, a jövő héten reményeim szerint még jön 2-3. Jó olvasást mindenkinek, várom a véleményeket!

xx L*encii.~

Reggel kipihentem ébredtem, majd átmentem a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam. Majd visszamentem a szobámba és írtam Harry-nek egy ’jó reggelt’ üzenetet. Felvettem egy egyszerű pólót nadrággal és lementem a konyhába, hogy csináljak magamnak valami reggelit. A karácsonyfa ott állt a sarokban feldíszítve, nagyon jól mutatott. Elkészítettem a gofritésztát, majd csináltam párat magamnak, a többit pedig a hűtőbe tettem. Az egyikre nutellát tettem, a másikra gyümölcsöket, a harmadikra pedig finom dzsemet. Jóízűen elkezdtem falatozni, majd a tányért a mosogatóba tettem és visszamentem a szobámba. Felvettem egy utcán vállalható ruhaszettet, összepakoltam az edzőcuccom és kimentem az utcára, egyenes az edzőterem felé. Felmutattam a bérletemet, majd mehettem is be az öltözőbe. Felvettem a ruhámat és a terembe mentem, ahol alig voltak az ünnepekre tekintve. Csoda, hogy nyitva van az üzlet. Lefeküdtem a haspadra, majd elkezdtem felüléseket végezni. Elképzeltem, ahogyan Harry-vel edzettünk annak idején, amikor is puszit kaptam minden egyes felülésért. Most nem volt ki motiváljon, de így is ment egy darabig. Ezután átmentem a futógépre, és a fülesemet bedugva kezdtem zenét hallgatva futni. Egyre gyorsabb tempóra váltottam, így egészen hamar letekertem a számomra megfelelő utat, majd továbbálltam mást csinálni.
Már éppen befejeztem a karizom erősítést, amikor a zene lehalkult, mert valaki hívott. Meg se néztem, felvettem és úgy szóltam bele.
- Dorothy merre vagy? – kérdezte Steph aggódva. Ja, hogy elfelejtettem szólni, hogy elmegyek.
- Eljöttem az edzőterembe – mondtam nyugodtan, majd ránéztem az órámra, ami 10 órát mutatott. - Gyere haza, mert a szüleid most akarnak ajándékot osztani, na szia – mondta és meg se várva a reakciómat letette. Még lett volna egy fél órám, de most mennem kell. Először a zuhanyzóba mentem, majd megtörölköztem és az öltözőbe mentem. Felvettem a ruhám és kimentem. Elköszöntem a bent lévőktől és fogtam egy taxit, mert nem volt kedvem sétálni. Hazaértem, kipattantam a taxiból és egyenesen a szobámba mentem. Felvettem a kikészített ruhámat, ami egy fekete egyberuha volt, az egészet csipke borította. Felvettem hozzá egy fekete magas sarkút. Csináltam magamnak egy enyhe sminket, most sem vittem túlzásba. Lementem a nappaliba, ahol már vártak rám a család többi része is. Leültem közéjük és vártam, hogy elkezdjük. Először a szüleim adták át aj ajándékukat. Kaptam néhány ruhát, amik nagyon tetszettek, eltalálták az ízlésem. Megkaptam azt, amire már mióta vágyok: egy szuper csúcskategóriás fényképezőgépet. Nagyon tetszett, örömömben megölelgettem mindkettejüket. Végre beteljesült az álmom, és akár profi fotós is lehetek. Ezután Stephanie kapta meg az ajándékát, ami szintén néhány ruha volt. Ezután a következő ajándékot, ahogy kibontotta sikított egyet, annyira tetszett neki. Megkapta álmai gitárját. Elkezdte pengetni és közben néhány könnycseppet is hullatott. Megölelgette a szüleimet. Nagyon aranyos gesztus volt ez a szüleimtől, úgy érzem, ők is lányukként tekintenek Steph-re. Ezután átadtuk a szüleimnek az ajándékot, ami egy kicsi borítékban volt. Együtt bontották ki, nagyon örültek neki. Egy wellnes utalványt kaptak, amit szilveszterkor tudnak felhasználni, mégpedig Írországban.
- Ezzel arra céloztok, hogy jobb ha itthon se leszünk szilveszterkor? – kérdezte apu nevetve. Tudom, hogy nem épp a szavak ember, de nagyon örült ennek az ajándéknak.
- Nem dehogy,amúgy is terveink szerint nem is leszünk itthon – mondtam sokat sejtetően.
- A Funky Buddha-ba vagyunk hivatalosak – mondta Steph büszkén. Hát igen, nem mindennap jár az ember Liam Payne kedvenc szórakozóhelyére. Anyuék nem szóltak semmit, remélem elfogadták. Úgy se tudják, hogy kivel megyünk oda… Stephanienak odaadtam az ajándékát, ami egy óriási (tényleg nagy, 1 méteres négyzet) fénykép volt, amire összeszerkesztettem a közös képeinket. Minden emlékünk rajta van: általános iskola, táborok, együttalvások, fesztiválok, szülinapok, London, turnézás, és tényleg minden. Nem akartam kicsit csinálni, mert ez a nagy sokkal jobb és tényleg az összes kép ráfért, kicsiben és nagyban. Ezt akár kiteheti a falára is, sokkal egyedibb, mint egy kis képkeret. Emellett még csináltam neki a nagy kézügyességemmel egy karkötőt, amin medálok lógnak. Mint például violinkulcs, gitár. Szerintem nagyon örült neki, olyan hirtelen ölelt meg, hogy a földön landoltunk. Ezután én kaptam meg az ajándékom, ami egy óriási doboz volt. Kinyitottam, telis-tele volt édességgel, legszívesebben belemásztam volna, és ki nem jöttem volna, amíg el nem fogy, de a legalján egy CD volt. Kíváncsian tettem bele a lejátszóba és indítottam el. Kisvártatva Stephanie jelent meg a képernyőn és elkezdett énekelni egy dalt. Nem volt ismerős, de az igaz barátokról szólt. Nagyon megható volt, és annyira büszke vagyok rá, hogy ez a saját dala. Meghatódottan ültünk egymás mellett, kezemet vállára tettem. Legjobb karácsonyi ajándék, de komolyan. Miután kisírtam magam, elmentünk ebédelni. Ünnepies hangulatok között elfogyasztottuk a pulykát, ettünk karácsonyi pudingot és aprósüteményt. Ezután bekapcsoltuk a rádiót és meghallgattuk a királynő beszédét. Elég unalmas volt, nem is figyeltünk mindaddig, amíg egy ismerős hang nem szólalt meg: - Igen, ő a barátnőm és mindennél jobban szeretem – mondta Harry, mikor arról kérdezték, hogy még a barátnője vagyok-e. Stephanie, apu és én összemosolyogtunk, majd anyunak kezdtem magyarázkodni:
- Az igaz, hogy szeret, ahogyan én is őt – jegyeztem meg gúnyosan – de csak a média tudja úgy, hogy együtt vagyunk.
- Ennek ellenére holnap hivatalosak vagyunk a fiúkhoz – mentett ki Stephanie, mivel végülis Niall hívott meg minket. Mindeközben már teljesen elfelejtkeztem a rádióról, csak most vettem észre, hogy a ’You and I’ dallamai csendülnek fel szerelmünk jelképéül. Meghatottan töröltem le egy kósza könnycseppet az arcomról, miközben a szobámba mentem a telefonomért és tárcsáztam szerelmemet.
- Harry – szóltam bele meghatottam, majd kicsattantam a boldogságtól.
- Igen szívem? – kérdezte meg és biztos voltam benne, hogy felvonta a szemöldökét a furcsa üdvözlésre.
- Hallottam az interjúdat a rádióban, és hagy mondjam el még egyszer, hogy én is szeretlek és senki és semmi nem választhat el bennünket egymástól – fejeztem be mondandómat, miközben pityeregni kezdtem.
- Együtt túl leszünk ezen is, ahogy minden máson – felelte. – Nem tudunk most rögtön találkozni? – kérdezte izgatottan.
- Ha elengednek, de nem hiszem, viszont holnap mindenképp átmegyek, el se tudsz majd minket küldeni – nevettem.
- Nem is szeretnélek – mondta, elképzeltem huncut mosolyát. Anya nyitott be, azért le kellett tennem.
- Na mennem kell szia – mondtam és feltűnés nélkül küldtem neki egy ’szeretlek’ üzenetet, anya tudta nélkül.
- Mi volt az előbbi beszélgetés? – kérdezte komolyan anya.
- Te kihallgattál minket? –kérdeztem vissza felháborodottan. Barna göndör tincseibe magabiztosan beletúrt. Még mindig az ajtóban állt, fekete csipkés ujjú ruháját az én ötletem miatt vette fel, hogy egyenruhában legyünk. Posztoltam is instagrammon csak a látszat kedvéért. Édesanyám hamarosan 40 éves, de még mindig letagadhat legalább 5 évet.
- Nem, csak elég hangosan bájcsevegtetek – mondta szemrehányóan.
- Jó bevallom, szeretem őt, és szoktunk találkozgatni, mert még mindig együtt vagyunk. De ehhez az égvilágon semmi közöd, úgyse érdekel, mit csinálok! – Sírva rohantam a fürdőszobámba, hogy bezárkózzak. A mosdókagylóra támaszkodva fújtam ki magam, mikor Steph jött be a másik ajtón. Szorosan magához ölelt, és bárvalószínűleg nem tudta mi történt halkan vigasztalt. Az első barátom, akit még a régi életemben ismertem meg, és még ezek után is velem van. Mert ilyen egy igaz barát!