59.rész: Veszíteni fogsz Styles!

Kedves Olvasók!

Meg is írtam az új részt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Sajnos az előzőhöz még nem érkezett megjegyzés, de remélem tetszett nektek. Jó olvasást, xx L*encii.~

Harry segített kiszállni az autóból, majd összekulcsoltuk ujjainkat és együtt mentünk be az étterembe. Kinyitotta nekem az ajtót, majd beengedett. Romantikus hangulatú étterem volt, nem sok emberrel – szerencsére. Harry elintézte az asztalfoglalásunkat, majd odavezettek minket egy eldugottabb asztalhoz. Szépen meg volt terítve, az asztalon rózsaszirmok voltak szétszórva. Harry kihúzta nekem a széket, majd leültem és ő beljebb tolta azt. Ő is leült velem szemben, majd kinyitotta az étlapot.
- Mit szeretnél? – kérdezte meg, miközben felnézett a lapból. Én is megnéztem, mit lehet enni, majd megkívántam a görög tálat, ezért azt kértem. Harry pedig valami kimondhatatlan nevű ételt kért, ami állítása szerint biztosan nem kagyló lesz. Megérkezett a pincér, hozott egy üveg pezsgőt, két pohárral, majd felvette a rendelésünket. Elment, ezért nyugodtan folytathattuk beszélgetésünket. Harry kinyújtotta kezét az asztalon, ezért én is így cselekedtem, mire ő kézfejemet kezdte simogatni.
- Annyira boldog vagyok, hogy veled szilveszterezhetek – mondta ki őszintén, mire én csak elmosolyodtam.
- Mondtam már, hogy ez életem legjobb része? – kérdeztem, majd beleittam a pezsgőmbe.
- Igen, de még nyugodtan hangoztathatod – mondta Harry, mire elnevettem magam.
- El ne bízd magadat szívem – mondtam, mire ő durcás képet vágott. Közel hajoltam felé, hogy megcsókoljam, de pont jött a pincér, ezért inkább visszaültem. Harry duzzogva dőlt hátra a székén, majd megköszönte az ételt, mire a pincér elment.
- Jó étvágyat – mondtam, majd nekiláttam enni. Harry pedig csak ült, és nézett. Nem a legjobb úgy enni, hogy néznek, főleg, hogy vagyok olyan béna, hogy bármelyik pillanatban leegyem magam. Felnéztem a tányéromról, mire Harry megszólalt:
- Az előbb valamit elkezdtél, azt befejezhetnénk – mondta egy huncut mosoly kíséretében, mire egy korty pezsgővel „leöblítettem” a húst, és lágyan megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba, ami engem is mosolygásra késztetett. Most már ő is nekiállt enni, de igazából ő sem tudta mit eszik, de szerinte finom volt. Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat, halkan beszélgettünk. A pincér elvitte a tányérjainkat, majd desszert után érdeklődött.
- Én nem kérek, köszönöm – mondtam, ami nem igazán tetszett Harry-nek. Beleolvasott az étlapba, és úgy rendelt:

- Egy nagy adag fondue-t kérünk – mondta mire nekem kikerekedett a szemem. Nagy adag? Hisz az rengeteg.

- Harry az kicsit sok lesz – figyelmeztettem, de csak intett egyet, és a pincér felírta a rendelését. Kíváncsian vártam, hogyan fogja mindezt megenni, és majd nevethetek, ha nem sikerül neki. 

- Fogadjunk, hogy nem sikerül mindet megenned – Kinyújtottam felé kezemet, hogy rázza meg.

- Inkább fogadjunk, hogy ma lekerül rólad ez a ruha – javított ki Harry, mielőtt kezet ráztunk volna.

- Legyen mindkettő, egymástól függetlenül – mondtam, mire csak bólintott - A tét pedig a következő: Csoki, te és én, csak ketten, éjszaka – mondtam és kacsintottam egyet, mire vette a lapot és megrázta a kezem. Veszíteni fogsz Styles! – gondoltam magamban. Megérkezett a desszert, amit letettek Harry elé, majd megköszönte. Középről kivette a gyertyát és oldalra tette, majd kettőnk közé tolta a tálat. 

- Erről nem volt szó – mondtam és magam elé raktam a kezemet. 

- Nem volt benne a fogadásban – Ó te kis…! Felszúrt egy epret, majd belemártotta nutellába, és felém nyújtotta. Csak befogtam a számat, hogy még véletlenül se nyissam ki, és próbáltam az érzékszerveimet tompítani, hogy véletlenül se érezzem meg a nutella és eper finom illatát, mert Styles pont ezt akarja elérni, hogy elcsábítson egy nutellás eper. Nem fog elcsábítani egy nutellás eper! Miközben ezen gondolkoztam, Harry szexin – nem tudom ezt, hogy lehet, de neki sikerült – beleharapott az eperbe, amitől a szája széle nutellás lett, én pedig nem tudtam ellenállni, hogy ne csókoljam le onnan. A francba! Hirtelen kaptam ajkai után, mire meglepődött, majd elmosolyodott. Harry, az eper, és a nutella íze együtt valami eszméletlen. Mondanám, hogy próbáljátok ki, de ő a pasim! Na szóval, miután felkuncogtam a magam hülye gondolatain, elváltam Harry-től és inkább az asztalt kezdtem kémlelni, kerülve pillantásommal a tálat. Nem megy, egyszerűen vágyódom a nutellás eper után. Ha eddig legalább ötször nem mondtam ki, hogy nutella, akkor egyszer se. Visszatérve a jelenbe, Harry jóízűen falatozott, én pedig csak ültem és próbáltam minél normálisabb arcot vágni hozzá. Minden pillanatban azt vizslatta, hogy meddig bírom még. A legnagyobb húzása az volt, mikor az ujjával nyúlt bele egy másik szószba és felém nyújtotta. Mivel próbáltam nem reagálni, a krémet az arcomra kente! A maradékot pedig lenyalta az ujjáról. A szememmel már rengetegszer megöltem Harry-t, fogtam egy szalvétát, és a ragacsos arcomat kezdtem el törölgetni. Nem nagyon jött le, ezért elmentem a mosdóba rendbe hozni az arcomat. A mosdóba betérve a tükör elé álltam és egy törlőkendővel szedtem le az arcomon maradt csokit. Kicsit javítottam a sminkemen, megerősítettem vörös rúzsomat, majd visszasiettem Harry-hez. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit eszelt ki ellenem, ezért félve ültem le.  Ha jól láttam elég sok fogyott a tálról, aminek nem annyira örültem, de legalább az nem az én arcomra került.
- Remélem, örülsz, hogy le tudtam szedni – mondtam mosolyogva, mire ő arcomat kezdte vizslatni, és, mint aki veszített úgy evett tovább. Biztos voltam benne, hogy nem adta fel, csak a megfelelő pillanatra vár. Szótlanul eszegetett, mire én kezdtem magamat unni, ezért megfogtam egy epret, és mindenféle szósz nélkül elkezdtem enni. Körbenéztem és mindenütt normálisan viselkedő párokat láttam, nem kentek egymásra semmit. De ez nem igazán zavart, Harry felé nyújtottam az epret.
- Na, nem kóstolod meg? – kérdeztem furcsa hanglejtéssel, mire beleharapott az eperbe, és közben ajkai hozzáértek az ujjamhoz. Úgy csináltam mintha nem venném észre, majd újra beleharaptam a gyümölcsbe. Jól szórakoztam Harry-n, aki már küszködött a tállal, én pedig, mint a győztes úgy néztem rá.
- Látom elhitted már, hogy nyertél. Legyen gyereknapod – mondta, mire ezer wattos mosoly ült ki arcomra - viszont a másik fogadást én nyerem meg – jelentette ki, majd hátradőlt a székén és a hasára tette kezét.
- Mikor kezdődik a koncert? – kérdeztem meg témát váltva. Ránézett karórájára, majd számolgatni kezdett.
- Kevesebb, mint egy óra, azt hiszem, mire odaérünk az elég sokáig fog tartani, tehát jobb lesz ha indulunk – mondta, mire Harry rendezte a számlát – elég drága volt a fondue, főleg, hogy meg se ette -, majd felálltunk és elhagytuk a helyszínt. Kezét derekamra tette, mire melegség árasztott el. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem, majd körbement és ő is helyet foglalt. Bekapcsolta a rádiót, majd elindultunk. Vigyázz Bruno Mars, jövünk!