62.rész: Hogyan szerezzünk párt 9 óra alatt?

Kedves Olvasók!

Elég régen hoztam új részt, de nekem is újra volt suli, ami nem jelentett mást, mint, hogy felelések, dolgozatok, házik- De mindegy nem panaszkodom, hisz mindenki így van ezzel. Remélem elnyeri a tetszéseteket az új rész, igyekszem hamar befejezni a blogot, de próbálom nem összecsapni a részeket. Jó olvasást! xoxo L*encii.~

~.Louis.~

Holnaptól kezdődik a divathét Párizsban, ahol kötelező megjelennünk. Még egy hülye esemény, amin vigyorogva kéne a kamerába játszanom magamat. Semmi kedvem az egészhez, főleg, hogy párt is kéne találnom magamnak, mielőtt Paul beszervezi nekem Eleanor-t. Múltkor se jártam valami jól vele.
Valentin nap után nagyon le lettem szidva, mert a többiek meglátták, hogy cigiztem és bepiáltam. Azóta Zayn jobban elrakta a cigiét, és a piakészletet is mindig ellenőrzik. Eszméletlenül idegesít, de meg kell őket értenem. Ma este indulunk Párizsba, tehát maradt még néhány órám. Megnézem a telefonomat, délelőtt 11 óra, tehát pontosan 9 órám maradt összeszedni valakit. Kimentem a szobámból és a nappaliba rohantam.
- Srácok, segítsetek valami párt keresni! – kiáltottam el magam, ahogy leértem, mire mindenki összerezzent. Leültem közéjük a kanapéra, majd vártam a többiek válaszát.
- Harry, nem tudod beszervezni Gemmát? – kérdeztem meg, mert senki nem mondott semmit.
- Sajnálom Louis, de ő szerintem nem fog ráérni, de felhívom neked – mondta, majd elvonult telefonálni. Nézzük, kik jöhetnek még szóba… Waliyha!
- Zayn – néztem rá kiskutyaszemekkel, tudom, hogy nagyon félti a húgát tőlünk. Pedig semmit nem ártanánk neki, főleg, hogy mindenkinek van barátnője. Vagyis, pontosabban mindenkinek foglalt a szíve. De talán nem is tőlünk félti, inkább a médiától. Zayn családja szerepel benne a legkevesebbet. Jó igen, a Story of my life klipünkben és a This is us-ban benne vannak, még a premierre is eljöttek, de amúgy ha el is jönnek meglátogatni Zayn-t, inkább csak elvonulnak valahova. Bár meg tudom őket érteni, Bradfordban is sokan zaklathatják őket. – A húgod, Waliyha nem érne rá? – kérdeztem ártatlan mosolyommal.
- Louis, tudod, hogy nem szeretem, ha a családom a média részévé válik – mondta komolyan, mire lehervadt a mosolyom. Akkor maradt Gemma, vagy a húgaim. Jézus, de gáz, hogy ha a húgom lenne a párom. De inkább, mint, hogy Eleanor. Akkor egyből el kezdenének pletykálni, hogy újra együtt vagyunk.
- Liam, tudod, hogy szeretlek – kezdtem bele, mire egyből félbeszakított:
- Lou, Ruth és Nicola nem túl idősek hozzád? Amúgy is Ruth-nak vizsgaidőszaka van, Nicola pedig… róla nem tudok semmit – fejezte be.
- Ajj, de nem akarok az egyik húgommal menni, az milyen ciki már – nyafogtam, mire mindenki rajtam nevetett. Egy szemforgatással elintéztem az egészet, majd gondolkodóba estem. Elővettem a telefonom, és az összes lehetséges párt felhívtam. A legtöbben nem értek rá, vagy hírességek és már van párjuk. Nevetséges vagyok, és reménytelen szerelmes. Bizonytalanul tekertem vissza a telefonkönyv elejére, majd pár másodpercig gondolkodva néztem Alisha nevére. Egy hónap ismertség után eljönne velem egy hétre Párizsba, csak, mint barát? Nem tehetem kockára az életét, azzal, hogy bevonom az én kis világomba. Már eddig is találkoztunk párszor, és egyből pletykálgattak, hogy együtt vagyunk. Talán a barátja, vagy nem is tudom kije, nem igazán örülne, ha Alisha egy híresség mellett villogna Párizsban, a szerelem városában. De talán egy próbát megér. Hirtelen mozdulattal nyomtam a nevére, majd vártam, míg felveszi.
- Szia Alisha, itt Louis – köszöntöttem vidáman. Kimentem a nappaliból és az emelet felé vettem az irányt, hogy a szobámba tudjak vele beszélgetni.
- Szia Louis – köszöntött, miközben hallottam a hangján, hogy mosolyog. Befészkeltem magamat a fotelomba, majd a kezem közé vettem a divathét programfüzetét és azt lapozgattam.
- Mik a terveid a jövő hétre? – kérdeztem meg hirtelen.
- Hát… - elkezdett kutakodni, majd valószínűleg elővette a naptárját és azt lapozta fel. – Egész héten dolgozom, megbeszélésről megbeszélésre fogok menni, aztán hétvégén pihenek – hadarta el.
- Mi lenne – kezdtem bele, de ő közbevágott.
- Ez rosszul kezdődik Tomlinson! – teremtett le, mire felsóhajtottam.
- Csak hallgass végig – kértem, mire ő is felsóhajtott – szóval, mi lenne, ha a jövő héten nem mennél be dolgozni, hanem – emeltem fel a mutatóujjam, bár úgy sem látta – velem jönnél Párizsba, mint a párom a divathétre – mondtam ki egy szuszra. Idegesen doboltam a combomon, miközben vártam a válaszát.
- Louis – kezdte lágy hangon, na, most biztosan megpróbál óvatosan visszautasítani! – Biztos vagyok benne, hogy egyből ránk akaszkodnának, és te sem és én sem úsznánk meg épp bőrrel. Valószínűleg a menedzsered se örülne neki, ha egy újabb lány kerülne képbe, annak ellenére, hogy csak barátok vagyunk. Az én főnököm, pedig kirúgna. Mindennek a tetejébe még ott van Jack is, akivel most egészen jól alakul a kapcsolatom, és nem akarom, hogy féltékenykedjen – fejezte be mondandóját. Elgondolkodtam rajta, és teljesen igazat adtam neki, de kell nekem egy pár!
- Ha kell, lefizetem a főnököd, és mindenkinek kijelentjük, hogy csak barátok vagyunk – próbáltam viccesre venni a dolgot, de legbelül én is tudtam, hogy nagyon nagy hülyeséget fogunk csinálni.
- Talán veled megyek, de mielőtt örülni kezdenél, leszögezek néhány dolgot: először is én fizetem a repjegyemet, nem fogok rajtad élősködni. Másodszor nem alszok veled egy hotelszobába. Harmadszor ne hozz félreérthető helyzetbe, és még csak poénból se mondd, hogy együtt vagyunk!
- Ilyet sose tennék! – szóltam közbe felháborodva.
- Ismerlek annyira, hogy tudjam, csinálnál ilyet. Negyedszer pedig lehetőleg ne kerüljek kamerák elé. Aztán valahogy el kell intéznem a munkahelyemen is a dolgot, meg te is beszéld meg a menedzsereddel, hogy mi legyen. Jack lesz a legnehezebb feladat, mert meg kell róla győznöm, hogy csak barátok vagyunk – fejezte be határozottan. Az első pillanattól azért kedveltem meg, mert annyira határozott volt, simán lerázott volna engem is a buliban.
- Rendben, megesküszöm mindenre, és ha már itt tartunk, a mai napot nem töltenéd velem? Úgyis este indul a gépünk. Akár Jack is átjöhet megismerni minket, hogy lássa a dolgokat – kérdeztem meg.
- Rendben, csak előbb el kell intézni ezt az egészet, de délután találkozhatunk – mondta kedvesen.
- Oké, intézkedem is! Szia – raktam le, és ugrándozva mentem le a lépcsőn. A nappaliba ráugrottam a kanapéra és elterültem rajta. Ez jó is lett volna, ha valaki alólam fel nem nyög fájdalmában. Nevetve feltápászkodtam és ujjongva újságoltam el nekik az új hírt:
- Lesz párom! Lesz párom! Lesz párom! – kántáltam, miközben a többiek furcsán méregettek, majd Zayn megszólalt:
- Lányokat meghazudtolva tudsz örülni valaminek. Most olyan voltál, mintha életed szerelme elhívott volna keringőzni a szalagavatóra – mondta, mire a többiek felnevettek, én pedig durcásan vettem tudomásul, hogy lesz párom! Tárcsáztam gyorsan Pault, aki hamar fel is vette.
- Szia Paul! Van egy barátom, aki el tudna velem jönni Párizsba. Még csak egy hónapja ismertem meg, és gondoltam szólok, hogy lett párom – mondtam neki, magamban pedig hozzátettem, hogy „nem kell beszervezned Eleanor-t”.
- Ez mind szép és jó Louis, de ne akarj még egy embert belerángatni a kis világodba! Csak jönni fognak a tippek, hogy együtt vagytok. Nem lesz ennek jó vége – magyarázott nekem, mire csak fájdalmasan felsóhajtottam.
- Tudom-tudom, de ő belement, és igyekszem normálisan viselkedni majd. Te pedig próbáld meg elérni, hogy ne kerüljenek rólunk ki képek és cikkek, légyszi – kérleltem. 
- Rendben, de én figyelmeztettelek, hogy ennek rossz vége lesz – mondta és lecsapta a kagylót. Megint elkezdett apáskodni felettem és magyarázni a nagy tudásával! Jó igen ő a menedzserünk, de mit tud egy menedzser, amit én nem? Mindegy is. Írtam egy üzenetet Alisha-nak, hogy megoldottam. Már csak minden rajta, a főnökén, és Jack-en múlik. A konyhába mentem és ittam egy pohár narancslevet, majd a szobámba mentem és elkezdtem összepakolni a dolgaimat. Nem sok ruhát viszek, mert ott úgyis adnak rám valamit. Röpke fél óra alatt bedobáltam a dolgaimat egy bőröndbe, de mivel nem sikerült behúznom, ezért újra megpróbáltam ezúttal szépen bepakolni. Miután végeztem betoltam a sarokba a bőröndömet és lementem a többiekhez. A nappaliba ültek és valami műsort néztek, ezért én is csatlakoztam hozzájuk. Közben vártam Alisha hívását.

***

Egy óra múlva hívott is, miszerint a főnöke elengedte szabadságra, és már csak Jack-et kell meggyőznie.

Ezért meghívtam őket hozzánk, és hamarosan ide is érnek. Stephanie és Dorothy is itt van nálunk, ezért rájuk bíztam az ebédet, mivel ha én állnék be szakácsnak abból jó nem sülne ki. Hamarosan csöngettek, ezért az ajtóhoz siettem és beengedtem vendégeinket. Alisha-t puszival köszöntöttem, majd bemutatott Jack-nek, akivel kezet fogtam. Jack magasabb nálam, a haja sötétebb, majdnem fekete, de a szeme rikító kék. Nincs annyira kigyúrva, Zayn-hez tudnám hasonlítani. Beinvitáltam őket a nappaliba, ahol mindenki bemutatkozott, majd letelepedtünk a kanapéra és vártunk még, mert nem teljesen készült el az ebéd. A hangulat egyre oldódott, Jack nagyon jófej, semmi kétség, hogy bízni fog Alisha-ban és elengedi. Hamarosan asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk a finom ebédet. Ezután az egész délutánt együtt töltöttük, ruhástul fürödtünk a medencébe, filmet néztünk, és tiniket meghazudtolva bohóckodtunk. Alisha és Jack is összemelegedtek, aranyosak voltak együtt. Eljött aztán a vacsoraidő, amit sajnos már nem velünk töltöttek, mert haza kellett menniük. Jack szerintem jól érezte magát velünk, és bízik bennem annyira, hogy elengedi a leendő barátnőjét velem egy hétre Párizsba. Idegesen doboltam az asztalon, miközben vártam, hogy Alisha írjon a fejleményekről. Ránéztem az órámra, még két órám van indulásig.
- Haver befejeznéd? – kérdezte meg hirtelen Zayn, mire észbe kaptam és abbahagytam a dobolást.
- Csak izgulok, hogy Alisha lesz-e a párom, mert nem akarok még egyszer Eleanorral tölteni egy napot! Nem hogy még egy hetet. El kell felejtenem őt – mondtam megkönnyebbülve.
- Figyelj, meg tudlak érteni. Csak meg kell találnunk Jessi-t és minden jóra fordul – mondta határozottan, majd felment a szobájába pakolni. Bár olyan könnyű lenne megtalálni. Ezután kaptam egy megváltó üzenetet Alisha-tól: „Jack simán belement, veled megyek. Mikor és hol találkozzunk? A.” Visszaírtam neki a repteret és az időpontot, majd boldogan baktattam fel a szobámba. Ledőltem az ágyamra és a plafont kezdtem bámulni. Az elkövetkezendő hét napban meg kell magamat játszanom, ami nem lesz könnyű, de már megszoktam. Nem érdekelnek a modellek! Se a ruhák! Csak újra magam mellett szeretném tudni Jessi-t!

61.rész: Orokke

Kedves Olvasók!

Újabb résszel szolgálhatok nektek, remélem elnyeri a tetszéseteket. A cím direkt van ékezet nélkül írva, de ez kiderül a történetből. Louis része pedig direkt lett jelen időbe írva. Nem ma akartam kirakni az új részt, de aztán rájöttem, hogy mivel ma van Harry szülinapja ezért igazán megérdemli. Nagyon boldog szülinapot szeretnék kívánni a mi kis főszereplőnknek, aki ma lett 20 éves. El sem hiszem! Bár a tegnap kijött Midnight Memories klipjükben nem látszik, hogy már elmúltak 18, de mindegy is, mert mi így szeretjük őket. Nagyon besírtam a klippen, nagyon hülyék, érdemes megnézni.  Még egyszer boldog szülinapot kívánok Harry-nek, aki a kedvencem a bandában és egyben a blog főszereplője♥! Jó olvasást. xx L*encii.~

Másfél hónapja vagyunk Harry-vel boldog jegyesek. Még mindig mosolyt csal az arcomra, ahogy visszaemlékezek a koncertre. Ahogy folyton a gyűrűmet lestem, észrevettem, hogy a gyémánt szélén szívecskék vannak. Nagyon aranyos volt. Sajnos áprilisban indulnak a fiúk turnézni, így nem lesznek itt, amikor leérettségizünk Stephanie-val. A szalagavató már vagy egy hónapja volt, de sajnos nem Harry lett a párom a keringőnél. Lehetett volna, de én magam döntöttem így, mert nem lett volna jó, ha a sulit ellepi a sajtó. Így hát az egyik legjobb fiúbarátomat választottam, Dant. A szünetben nem igazán beszéltünk, de végül ő kért meg, hogy legyek a párja. A szalagavató remek volt, Dan-nel rengeteget készültünk ketten is a táncra. Igaz emiatt, már egyből jött a sajtó, hogy csalom a vőlegényem, de nem érdekelt. Amúgy is Harry már találkozott Dan-nel. Bírják egymást, azt hiszem. Rettentő nagy port kavart a lánykérés, mind a sajtóban, mind a suliban. Igen még nem vagyok 18, de nem érdekel, ez nem korfüggő. A legrosszabbat hagytam a végére: a szüleim nem igazán vannak most jóba, anya egy időre elment New Yorkba, valami munkaügyben, de nem igyekszik hazajönni. Apu mindenben mellettem állt, és ez nagyon zavarta anyut, mert például apu megengedte, hogy varrassak infinity tetoválást a csuklómra, ahogyan Harry is. Nagyon tetszik, bár anyu nem örült neki. Aztán a lánykérésről is csak apu tudott, anyu nem egyezett volna bele, de hát az apától kell elkérni a lányt, tehát Harry nem csinált hülyeséget. Szóval, ha véletlenül elválnak a szüleim, akkor az egésznek én leszek az oka. Nagyon örülök neki, de mindegy.

Miután mindezt végiggondoltam fáradtan keltem ki az ágyból. Harry saját lakásán vagyunk mindketten, mert ma van Valentin nap és az egész napot együtt töltjük. A többiekről nem sokat tudok: Danielle és Liam elmentek a karácsonyra kapott síelésre, ahogyan Perrie és Zayn pedig Párizsba. Niall és Stephanie elmentek Budapestre, nagyon aranyosak. Ők már múltkor felhasználták a masszázst, amit tőlünk kaptak. Louis pedig a banda házban van, sajnos egyedül. Kicsit féltem, hogy mit fog csinálni, de ahogy tudunk, megyünk is vissza hozzá. Ami minket illet, visszaadtuk Zayn-nek az üres csoki festékes üveget. Amit Niall-től kaptam szakácskönyv, abból már megcsináltam néhány receptet, de szerintem egy év alatt nem fogom befejezni. A mai napra nem terveztünk semmi különöset Harry-vel, nem fogunk kimozdulni, csak filmeket nézünk, hülyéskedünk, főzünk, de a lényeg, hogy együtt leszünk. Harry még aludt, ezért előkotortam a fényképezőmet a fiókból, majd lőttem róla néhány képet. Közben felébredt és morcosan nézett rám, amiért felkeltettem. Adtam neki egy csókot, majd visszafeküdtem mellé, és a mellkasába temettem arcomat. Mélyen beszívtam az illatát, majd lábunkat összekulcsoltam. Néhány perc múlva már csak egyenletes szuszogását lehetett hallani, ezért, hogy újra felébresszem, csókot leheltem ajkaira.  Morogva húzta ránk a takarót, mire a sötétben megkerestem haját, és játszani kezdtem vele. Abbahagytam és fel akartam állni, mire hirtelen visszahúzott kezeimnél fogva, ezáltal ráestem. Nyögött egyet a hirtelen jött súly miatt, ezért felálltam és lerángattam róla a takarót, hogy keljen már fel. Megdörzsölte szemeit, majd hirtelen pattant fel az ágyról. Kicsit megszédült, ezért erősen fogtam meg karját, nehogy elessen. Lebattyogtunk a lépcsőn, és amíg ő leült a pulthoz, és ráhajtotta fejét, én reggelit csináltam. Nem vittem túlzásba, ezért csak összedobtam néhány szendvicset. Bementem vele a nappaliba és Harry-t is húztam magam után. Letelepedtünk a kanapéra, majd ő a fáradtságra hivatkozva, fejét ölembe hajtotta. Ettem néhány szendvicset, a többit pedig az asztalra tettem, hátha Harry megeszi.

- Ennyire fáradt vagy? – kérdeztem, miközben haját kezdtem el simogatni. Csak morgott egyet, ezért nem is foglalkoztam vele, hanem bekapcsoltam a tv-t, és valami romantikus filmet néztem, ami nem rég kezdődhetett. Nagyon aranyos film volt, félpercenként szólaltam meg, hogy „de cuki, istenem”, vagy, hogy „csókold meg”, „tudtam, hogy megcsókolod” és hasonlók. Remélem, Harry elég mélyen aludt ahhoz, hogy ezeket az ömlengéseket ne hallja. 

- Harry most már igazán felkelhetnél lassan 11 óra lesz – figyelmeztettem, mire kinyitotta szemeit, rám nézett, majd vissza is csukta. – Jól van, akkor nem kapod meg az ajándékod – mondtam megsértődve, mire kipattantak szemei és felült.

- Ajándék? – kérdezte izgatottan, mire csak a tv-re néztem és nem válaszoltam. Beállt a tv és közém egy szál alsóban, ami nem igazán zavart, de nem tudtam az arcára figyelni. Leguggolt elém, és bevetette a kiskutyaszemeket. Megsimítottam arcát, majd megszólaltam:

- Majd később megkapod, most csináljunk képeket – mondtam izgatottan. Felmentem a gépemért, és leültünk a kanapéra, majd mindenféle fejet vágva lefotóztam magunkat. Ezután lehoztam az állványt és beállítottam időzítőre. Majd Harry-vel a nappali közepére álltunk, mire felkapott az ölébe és megcsókolt. Ellőttünk jó néhány szerelmes és dilis képet, közben rengeteget nevettem. Nagyon jól éreztem magam, pedig semmi különöset nem csináltunk, csak fotókat magunkról. Ezután felöltöztünk rendes ruhába, mert eddig pizsamába voltunk. Felvettük a Zayn-től kapott Mr. és Mrs mickey egeres pulcsit. Lementünk a konyhába és először főztünk együtt magyar ételt. Húsleves és pörkölt mellett döntöttem, mert azt biztosan szeretni fogja. Miután jó pár órát szenvedtünk, hogy elkészüljön, asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk. Jó volt látni Harry elégedett arcát, ahogyan eszik. Örültem, hogy nem ragaszkodik az angol konyhához. Miután ezzel is megvoltunk, felmentünk a szobájába és beszélgettünk. Majd elkezdtük átadni egymásnak az ajándékát. Először én adtam neki oda. Nem nagy ajándék, de személyre szóló. Egy dögcédula, amibe belevésettem egy dátumot és egy szót: 2013. július 10. Örökké. Ekkor jöttünk össze. Az örökké-ben pedig az a különleges, hogy magyarul van beleírva. Nagyon kíváncsi vagyok a reakciójára. Szerintem egy dögcédula igaz, hogy úgymond nyaklánc, de mégis igazán fiús. Ezen kívül még egy dolgot kap, de az még titok. Odaadtam neki a kis dobozt, majd kinyitotta, először a dögcédulát kezdte vizslatni, majd próbálta elolvasni a magyar szót:

- orokke? – kérdezte meg, mire nevetnem kellett.

- Örökké, annyit jelent forever – magyaráztam meg neki. Párszor még mondogatta, hogy orokke, orokke, majd kivette a másik ajándékot is. Egy kis zsák volt, amiben zsetonok vannak. Ezeken a zsetonokon különböző dolgok vannak írva, mint például: a reggelit az ágyba kérem, csókolj meg, masszírozz meg, ölelj meg, tégy magadévá, szeretgess meg, fürdess meg, főzz nekem és a bónusz. A bónusz-nál bármelyiket fel lehet használni. Mindegyiket egyszer lehet használni, viszont bármikor. Az interneten lehetett ilyet kapni, de én inkább kézzel csináltam. Huncut mosoly ült ki arcára, mikor végignézte a kártyákat. Hirtelen megcsókolt, mire mosolyra húzódott a szám. Nagyon aranyos volt, hogy tetszik neki az ajándékom. A dögcédulát fel is vette.

- Most azonnal nem tudom felhasználni? – kérdezte meg miközben a ’Tégy magadévá!’ zsetont fogta kezében. Szájára raktam mutatóujjamat, miközben ölébe ültem, és vártam a reakcióját. A zseton kiesett a kezéből, és vadul falni kezdte ajkaimat, miközben keze bejárta egész testemet. Végigtapogattam kockáin és mielőtt kigombolhattam volna az ingemet, megállított, és ölébe véve indult meg a gardrób-hoz. Előhúzott onnan egy kerekes ruhaállványt, majd levett róla néhány dolgot: szexi fehérneműszett, harisnyakötő, fűző, bilincs, fekete miniruha.

- Vedd fel ezeket – kérlelt kiskutyaszemekkel, mire bevonultam a fürdőbe és felvettem. Kimentem, Harry éppen egy zenét kapcsolt be, majd elővett egy üveg masszázsolajt. Lefutott a konyhába, majd felsietett egy üveg borral és két pohárral. Letette, majd megint lement. Addig én leültem az ágyra és vártam. Felhozott egy doboz gyümölcsöt és tejszínhabot.

- Mire kellett ez a ruha Harry? – kérdeztem meg.

- Hogy utána letéphessem rólad – mondta perverzen. Az ágy mellé húzta az asztalt, majd megkínált borral. Leült mellém és először csak iszogattunk, majd elkezdtünk gyümölcsöt enni tejszínhabbal. Lágy dallam szólt a háttérben, mikor Harry ölébe ültem és elkezdtem a csípőmmel nyolcasokat leírni. Derekamnál fogva szorított, közben pedig nyakamat csókolgatta. Beleharaptam egy eperbe, mire ő leharapta a másik felét.  Elkezdte rólam letépni a ruhát, majd kilazította a fűzőt is, amitől jóval több levegőt kaptam, mint eddig. Elvettem még egy epret, amit csodálattal néztem, mert össze volt nőve egy másikkal. Az asztalon lévő gépemet előkaptam és lefotóztam. 

- Összetartozunk, akár csak ez a két eper – mondtam meghatottan, mire Harry helyeselni kezdett, majd újra megcsókolt. Utána megettük az epret, tovább folytattuk kalandos napunkat. Előkerült a bilincs, masszázsolaj, és még a bort is megittuk…

***

Egymás mellett feküdtünk az ágyon és próbáltuk feldolgozni a most történteket. Életem legvadabb óráin voltam túl, ezért még nem sikerült megemésztenem.
- Te mindig tudsz újat mutatni – dicsértem Harry-t miközben arcát fürkésztem. Dicsőséges mosoly ült ki arcára, majd megszólalt:
- Te sem panaszkodhatsz – mondta, mire elpirultam. Egy kósza vörös tincsemet söpörte ki az arcomból, majd puszit nyomott homlokomra.
- Még egyszer boldog valentin napot szívem – becézett Harry, mire adtam egy puszit a szájára, majd felültem. – Van még egy ajándékom számodra – mondta, mire ránéztem. – Csak menj be a fürdőbe – Gyorsan adtam neki egy csókot, majd sietve mentem be és tátva maradt a szám. A kádban rózsaszirmok úszkáltak, és beszínezték a vizet. Egy tálcán pedig gyertyák voltak gyümölcsnyárssal, csokival megöntözve. Levettem a ruhámat, majd beültem a kádba és kortyolgatni kezdtem valami üdítőt. Igazából nem tudom mi volt az, de nagyon ízlett. Hátradöntöttem a fejemet és élveztem a pillanatot.

~.Louis.~

Valentin nap. Persze, én meg itt ülök egyedül az ágyamon, miközben a többiek kettesben romantikáznak Párizsban, Budapesten. Nem lehetne igazságtalanabb az élet. Hirtelen ötlettől vezérelve előkapom a telefonom, végigtekerek a telefonkönyvben, majd Jessica nevére nyomok és a fülemhez emelem a készüléket.
- Hallo! Itt Rose Williams – Egy sóhajtás kíséretében nyomom ki a telefont. Reménytelen – gondolom magamban, majd egy kibuggyanó könnycseppet próbálok dühösen letörölni. Idegesen baktatok le a lépcsőn, majd a hűtőbe nyúlok és kiveszek egy üveg whiskeyt és jól meghúzom. A fiókból előveszem Zayn tartalék cigijét, majd meggyújtok egyet és jól beleszívok. Letüdőzöm, amitől köhögni kezdek. Minél többet szívok belőle annél jobban kezdem megszokni. A fáradtságtól a földre rogyom, és miután Harry dalát a Don’t let me go-t éneklem, felhajtom az egész üveget. Kiveszek még egyet a hűtőből, és anélkül, hogy elesnék, felmegyek a lépcsőn és bedőlök az ágyamba. Magamhoz szorítom a segítséget nyújtó italt, és kényszerítem magam, hogy elaludjak. Kapja be az egész Valentin nap!

60.rész: Igen!

Kedves Olvasók!
Megint új rész, igyekeztem vele, és remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást mindenkinek xx L*encii.~

~.Louis.~

- Bulira fel! – kiáltottam el magamat, miután mindannyian a nappaliban álltunk készen állva, hogy elinduljunk a Funky Buddha-ba. Imádom azt a szórakozóhelyet, elit, bármikor összefuthatunk egy hírességgel, és jó piák vannak. Nem vettem elegánsra az öltözékem, csak felvettem egy fekete nadrágot, egy feliratos pólóval, farmerkabáttal. Heten mentünk, ezért két kocsira lett volna szükségünk, de én beszerveztem egy limuzint, ha már szilveszter van. Kár, hogy Harryék nincsenek itt, de nekik fontos ez a mai nap. Dudálás hallatszott kintről, ezért felvettük a kabátunkat és beültünk a limóba. Köszöntöttem a testőrömet, aki egyben a sofőröm, majd elindultunk. A mini hűtőből előhalásztam egy üveg pezsgőt, majd mindenkinek töltöttem egy pohárral és koccintottunk az estére. Nem volt tőlünk annyira messze a hely, ezért röpke negyed óra alatt odaértünk. Szinte kiugrottam a kocsiból, majd a többiek is jöttek utánam, és már el is vesztem a nagy tömegben. Remélem, a testőröm nem talál meg. Hülyeség volt előre menni, mert most kereshetem meg a többieket, akik valószínűleg üres box után kutatnak. Ezért, hogy időt takarítsak meg, egyből kértem egy kör Jack Daniels-t, majd ahogy megkaptam a többiek keresésére indultam. Valahogy éreztem, hogy egy eldugottabb részre fognak menni, így hamar megtaláltam őket. Letettem eléjük a piájukat, majd lehúztam a sajátomat. Leültem Niall mellé az ülésre, majd elkezdtünk beszélgetni, ökörködni. Mindenki hozott egy-egy kört, mire már volt bennünk elég alkohol. Bevetettem magam a tömegbe és nézelődni kezdtem. Nem igazán volt a tervemben, hogy én most felszedek valakit, de azért egy táncpartner jól jönne. Hamarosan oda is jött hozzám egy plasztikcica, és elkezdett hozzám dörgölődve táncolni. Nem bírom az ilyen csajokat, sose jönnék velük össze, de azért élveztem a show-t. Nem kérdezősködött, hogy mi a nevem, meg hasonlók, mert vagy megismert, vagy egyszerűen nem érdekli. Az utóbbinak jobban örülnék. Egy ideje már táncolhattunk, mikor megfordult és megcsókolt. Nem igazán élveztem, ezért inkább nem csókoltam vissza, hanem helyette faképnél hagytam. Ezt most nem akarom! Nem lehetne csak táncolni? Leültem egy kicsit a bárpulthoz, és kértem egy whiskey-t, miközben azon elmélkedtem, hogy a lányoknak miért nem elég, ha csak táncolunk, miért akarják egyből, hogy felvigyem őket magamhoz? Ezt sosem értettem, bár egy kanos pasas biztosan nem gondolkodik ezen, sőt inkább örül neki. De nekem ott van Jessica, akit szeretek, csak nem tudom, hol van. Szép is ez a szerelem. Körbenéztem a bárpult környékén, és pont most ült le egy lány a mellettem lévő székre. Rendelt egy erőset, majd a tömeget kezdte pásztázni. Barna haja lágy hullámokban omlott a vállára, szemei zölden csillogtak, ruhája nem volt túl rövid. Szelídnek tűnt, ezért hát megszólítottam.
- Hello, nem lenne kedved egyet táncolni? – kérdeztem meg. Istenem ennél bénább megszólítást. Rám emelte tekintetét, ami azt sugallta: itt van még egy seggfej, akit le kéne pattintani.
- Ha a tánc alatt azt érted, hogy smárolni, majd felmenni a lakásodra, akkor köszönöm nem – mondta határozottan. Ő az én emberem!
- Azt hiszem, nagyon egy hullámhosszon vagyunk, én is épp most pattintottam le egy csajt, aki lesmárolt tánc közbe – fintorodtam el, mire kíváncsian nézett rám.
- Miért üldögélsz egyedül? – kérdezte meg, mire én elkezdtem magyarázni.
- Igazából, a barátaim az egyik boxban ülnek, csak mindenki hozta a barátnőjét – mondtam lecsüggedve.
- Neked nincs barátnőd? – kérdezte meg, mire egy kis gombóc keletkezett a torkomban.
- Hát a barátnőm, vagyis nem a barátnőm, de szeretjük egymást, ő mikor nem voltam vele, lelépett a kórházból – mondtam ki, amit már régóta magamba fojtottam. Sokkal könnyebb volt egy idegennek mesélni, előítéletek nélkül. 
- Jézusom, ki tesz ilyet? – kérdezte meglepve.
- Neked van barátod? – kérdeztem vissza. Egy kicsit gondolkodott, hogy mit válaszoljon, majd szólásra nyitotta száját:
- Bonyolult, de hosszú sztori lenne elmesélnem – mondta titkolózva, mire engem kezdett felcsigázni. Nagyon aranyos lány, nem tudnám elképzelni barátnőmként, de jó barátnak tűnik.
- Előttünk az egész éjszaka – mondtam neki. Sóhajtott egyet, majd mesélni kezdett valami pasiról, de nem igazán emlékszem a nevére. Figyeltem, bólogattam, helyeseltem, vagy éppen közbeszóltam, hogy „az a szemét!”. Miután elmondta baját, kicsit nyomottnak éreztem a hangulatot, ezért újra felkértem, hogy táncoljon velem. Örömmel karolt belém, majd a táncparkettre húztam és egymással szemben álltunk meg. Valami pörgős zene szólt, ezért arra próbáltunk táncolni, de utálom az ilyet, ezért bevetettem Harry szokását, miszerint a fülesemet bedugva kezdtünk el hallgatni egy lassú számot. Megölelt és úgy kezdtünk el lépkedni, csak mi ketten léteztünk. Ha ennek a bulinak vége, elkérem a számát és bemutatom a fiúknak. Hamarosan véget ért a szám, ezért elváltunk egymástól, és ő csillogó szemekkel nézett rám.
- Baj van? – szinte üvöltöttem fülébe, de a hangos zene még így is elnyomta a hangom.
- Csak rég táncoltam normális pasival – mondta, mire mindketten nevetni kezdtünk.
- Tényleg, még be sem mutatkoztam, Louis vagyok – mondtam.
- Alisha – mondta el nevét. Magammal húztam a többiekhez és bemutattam nekik. Elmondtuk nekik, hogy csak barátok vagyunk, meg hasonlók, és végre én se egyedül ültem a szerelmes párok között…

~.Dorothy.~

Egy fél órás út után, nagy nehezen találtunk parkolóhelyet, majd felmutatva a jegyünket, már el is foglalhattuk a helyünket. A VIP részlegen néhány sztár volt, és tehetősebb családok. Harry nem ismert senkit, amit nem is bántam, mert így kettesbe lehettünk. A VIP részleg, a színpad bal oldalán lévő páholyban volt, ahonnan remek rálátásunk lesz Bruno Marsra. Még szerencse, hogy hoztam fényképezőt, így rengeteg képet tudok majd róla csinálni. Számomra Bruno Mars nagyon nagy ember, imádom a dalait. Még körülbelül 5 perc volt kezdésig, ezért leültem a székre. Harry is helyet foglalt mellettem, majd összekulcsolta ujjainkat és nézte a gyűrűmet. Ideges volt, nem is tudom miért.
- Minden rendben? – kérdeztem meg kíváncsian, mire ellágyult, és kedvesen nézett rám.
- Igen, csak, izgulok, mert fogunk találkozni Bruno-val is – mondta nevetve. Lesz Bruno-val közös képem és aláírásom tőle. Ez volt életem egyik álma. Harry adott egy puszit a homlokomra, majd átölelte a vállamat. Ezt a pillanatot a fények kigyulladása zavarta meg, ami jelezte, hogy mindjárt kezdődik a koncert. Egy hatalmas sikítás hagyta el a számat, ahogy a többieknek is, mire Harry ijedten kapott a füléhez.
- Bocsi, azt hiszem nem készítettelek fel – mondtam pirulva.
- Nem baj – adott egy puszit – csak máskor szólj – mondta nevetve, mire megcsókoltam.
- Hello London! – húzta el a végét Bruno Mars, mire Harry füleit betapasztottam, majd sikítottam egyet. – Kezdődhet a koncert? – kérdezte, mire nagy hangzavar keletkezett. – Nem hallottam jól – viccelődött velünk, mire még hangosabban kezdtünk el kiabálni. Közelebb mentem a korláthoz, hogy jobban lássak. Az elengedhetetlen kalap a fején volt, farmernadrágot viselt, fehér pólóval és bőrdzsekivel. Eszméletlenül jól nézett ki, mint mindig, amikor képeken látom. Nagyon jó hangulatba kerültem, még jobban izgultam a találkozástól. Elkattintottam néhány képet a stadionról, majd ráközelítettem a színpadra és az ugráló, éneklő Bruno-ról próbáltam csinálni néhány képet. Néhány perc elteltével elkezdte énekelni az örök kedvencemet a Grenade-t, nem a jelentése miatt tetszik, hanem a klip, meg a dallam az, ami fergeteges. Igazából már három éves dal, de ennél jobbat még életemben nem hallottam.
- Easy come, easy go – kezdte el Bruno a sorokat énekelni, mire a közönség is vele együtt énekelt. A végére már Harry is énekelt, és ha jól láttam csillogott a szeme. Előkaptam a gépem és csináltam egy videót is a refrénről, meg néhány képet.
- Jól vagy? – simítottam meg Harry kezét, mire sóhajtott egyet, és rám mosolygott.
- Persze – mondta, majd átölelt. Jól esett a közelsége. Miután ez a dal is véget ért sorba következett a Marry you, When i was your man, Locked Out of Heaven, Treasure. Volt néhány Michael Jackson szám is, mert Bruno-nak ő a példaképe. Az utolsó dal éjfél előtt kezdődött és a Just the way you are volt. Számomra ez egy nagyon aranyos szerelmes dal. Harry felém fordult, majd elkezdett nekem énekelni, miközben megfogta a kezem.
- Oh, her eyes, her eyes, Make the stars look like they’re not shining – kezdte el mire nekem könnybe lábadt a szemem. Mire a dal végére értünk már szinte sírtam. Éjfélig egy perc volt hátra, mikor Harry újra beszédre nyitotta száját:
- Egy percem van, hú, szóval – kezdett bele idegesen, mire nevetnem kellett bénaságán. – Dorothy szívem, tudod, hogy nagyon szeretlek, az életemnél is jobban, ezért szeretnék tőled valamit kérdezni. Nem kell egyből válaszolnod, nem kell holnap megtörténnie, nekem az is jó, ha egy év múlva történik meg, de szeretnélek már magam mellett tudni, hivatalosan is. Édesapád mellettem áll, aminek nagyon örülök, ezért is volt bátorságom ezt megtenni. Dorothy nálad különlegesebb lányt nem is kaphattam volna, nem is értem hogyan érdemellek meg. Tudom, még csak fél éve vagyunk együtt, ezért sem erőltetem ezt az egészet, de muszáj megkérdeznem – mondta és térdre ereszkedett. Édes istenem! Annyira meg voltam hatódva, hogy eszembe sem jutott mit akar kérdezni, erre letérdel előttem. Istenem, hogy lehetek ilyen szerencsés? Elővett egy kis dobozt, majd azt szorongatta idegességében. – Dorothy White, hozzám jössz feleségül? – kérdezte meg, miközben a háttérben már a visszaszámolás volt. 5…4…3…2… - Igen! – kiáltottam el magamat, és miközben Bruno azt mondta, hogy „Boldog újévet!”, én lehajoltam Harry-hez és megcsókoltam. Érzelmesen, tele szenvedéllyel, úgy ahogyan még soha. Nyelve táncra hívta az enyémet, amit szívesen fogadtam, így lassú keringőbe kezdtek. Átkaroltam a nyakát, miközben ő derekamnál fogva szorongatott. Miután levegőhiánytól elváltunk egymástól, homlokomat az övének döntöttem, és így voltunk némán, néhány percig. Majd Harry kinyitotta a dobozt, mire nekem tátva maradt a szám. Egy egyszerű gyűrű volt, gyémánttal a közepén. Boldogan felhúzta az ujjamra, majd újra megcsókolt. Végül felálltunk és egymást ölelgetve a lehető legboldogabban álltunk és néztük, ahogy Bruno elköszön a közönségtől. Folyton csak a gyűrűs ujjamat nézegettem, ahogy megcsillant a fénybe. Az óriási tapsvihar után Bruno Mars lement a színpadról és várta a rajongókat az öltözőjébe. Szólt nekünk valami fickó, majd összeszedtük a holminkat és az öltöző felé mentünk. Idegesen álltam az ajtó előtt.
- Fél éve ugyanezt éltem át a ti öltözőtöknél, és emlékszem, hogy nem volt rajtad póló – mondtam nevetve.
- Azért, hogy elcsábítsalak – mondta huncut mosolyával Harry.
- Sikerült – mondtam mosolyogva, majd kinyílt az ajtó és Bruno beengedett minket. Lefagytam, nem tudtam beszélni, ezért inkább Harry vette át a szót.

- Bruno Mars! – örült úgy, mint egy rajongó, majd kezet fogtak. – Harry Styles vagyok, ő pedig a barátnőm, vagyis már a menyasszonyom Dorothy White – mondta büszkén, mire Bruno két puszival köszöntött és megölelt.

- Gratulálok nektek, mikor volt az eljegyzés? – kérdezte meg tőlünk. Ugyanolyan kedves, mint ahogy elképzeltem, ahogy hallottam a videókban.

- 5 perce – mondta lazán Harry, mire én elpirultam. Bruno-nak tátva maradt a szája.

- Ez megtiszteltetés, hogy az én koncertemen – mondta nevetve.

- Nekünk megtiszteltetés, Dorothy a legnagyobb rajongód – mondta Harry. Nekem is meg kellene szólalnom, azt hiszem, de nem tudok. 

- Akkor azt hiszem, örülnél néhány közös képnek nem? – kérdezte meg kedvesen, mire hevesen bólogattam. Odaadtam Harry-nek a gépemet, aki rengeteg képet elkattintott, majd cseréltünk és ő is beállt. Bruno Mars aláírta a telefonom tokját! Ez elképesztő. Adott még egy autogram kártyát is, amin az ő csodás képe van, aláírva. Életem legszebb napja, és biztosan sose fogom elfelejteni. Elköszöntünk tőle, mert már gondolom más is sorra szeretett volna kerülni. Kimentünk, és nem Harry kocsijához mentünk, hanem egy régi retro kocsiba szálltunk be. Bob volt a sofőr, Harry testőre. Köszöntünk neki, majd csak száguldottunk London utcáin. Harry-vel pezsgővel koccintottunk, majd forró csókban forrtunk össze. Stephanie-nak küldtem egy rövid üzenetet, miszerint: Menyasszony vagyok!♥.
 A körút után Harry saját lakására mentünk. Fájdalmasan lerúgtam a lábamról a magassarkút, majd Harry az ölébe vett. Felvitt a lépcsőn, mire nekem eszembe jutott valami: 

- Elvesztetted mindkét fogadást szívem – mondtam nevetve, miközben szorosan kapaszkodtam belé.

- Nem baj, de a menyasszonyom vagy, és ez mindennél fontosabb – mondta. Nagyon romantikus vőlegényem van, de jó nekem.

- Ezért megérdemled a jutalmat, csak nincs itt a csoki – mondtam szomorúan. 

- Dehogynem. Én mindenre felkészültem – mondta huncut mosolyával. Lehajolt hozzám mire megcsókoltam, majd lerakott az ágyra.

- Akkor kezdődjön az este, szívem – mondtam, mire vadul megcsókolt.

59.rész: Veszíteni fogsz Styles!

Kedves Olvasók!

Meg is írtam az új részt, remélem elnyeri a tetszéseteket. Sajnos az előzőhöz még nem érkezett megjegyzés, de remélem tetszett nektek. Jó olvasást, xx L*encii.~

Harry segített kiszállni az autóból, majd összekulcsoltuk ujjainkat és együtt mentünk be az étterembe. Kinyitotta nekem az ajtót, majd beengedett. Romantikus hangulatú étterem volt, nem sok emberrel – szerencsére. Harry elintézte az asztalfoglalásunkat, majd odavezettek minket egy eldugottabb asztalhoz. Szépen meg volt terítve, az asztalon rózsaszirmok voltak szétszórva. Harry kihúzta nekem a széket, majd leültem és ő beljebb tolta azt. Ő is leült velem szemben, majd kinyitotta az étlapot.
- Mit szeretnél? – kérdezte meg, miközben felnézett a lapból. Én is megnéztem, mit lehet enni, majd megkívántam a görög tálat, ezért azt kértem. Harry pedig valami kimondhatatlan nevű ételt kért, ami állítása szerint biztosan nem kagyló lesz. Megérkezett a pincér, hozott egy üveg pezsgőt, két pohárral, majd felvette a rendelésünket. Elment, ezért nyugodtan folytathattuk beszélgetésünket. Harry kinyújtotta kezét az asztalon, ezért én is így cselekedtem, mire ő kézfejemet kezdte simogatni.
- Annyira boldog vagyok, hogy veled szilveszterezhetek – mondta ki őszintén, mire én csak elmosolyodtam.
- Mondtam már, hogy ez életem legjobb része? – kérdeztem, majd beleittam a pezsgőmbe.
- Igen, de még nyugodtan hangoztathatod – mondta Harry, mire elnevettem magam.
- El ne bízd magadat szívem – mondtam, mire ő durcás képet vágott. Közel hajoltam felé, hogy megcsókoljam, de pont jött a pincér, ezért inkább visszaültem. Harry duzzogva dőlt hátra a székén, majd megköszönte az ételt, mire a pincér elment.
- Jó étvágyat – mondtam, majd nekiláttam enni. Harry pedig csak ült, és nézett. Nem a legjobb úgy enni, hogy néznek, főleg, hogy vagyok olyan béna, hogy bármelyik pillanatban leegyem magam. Felnéztem a tányéromról, mire Harry megszólalt:
- Az előbb valamit elkezdtél, azt befejezhetnénk – mondta egy huncut mosoly kíséretében, mire egy korty pezsgővel „leöblítettem” a húst, és lágyan megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba, ami engem is mosolygásra késztetett. Most már ő is nekiállt enni, de igazából ő sem tudta mit eszik, de szerinte finom volt. Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat, halkan beszélgettünk. A pincér elvitte a tányérjainkat, majd desszert után érdeklődött.
- Én nem kérek, köszönöm – mondtam, ami nem igazán tetszett Harry-nek. Beleolvasott az étlapba, és úgy rendelt:

- Egy nagy adag fondue-t kérünk – mondta mire nekem kikerekedett a szemem. Nagy adag? Hisz az rengeteg.

- Harry az kicsit sok lesz – figyelmeztettem, de csak intett egyet, és a pincér felírta a rendelését. Kíváncsian vártam, hogyan fogja mindezt megenni, és majd nevethetek, ha nem sikerül neki. 

- Fogadjunk, hogy nem sikerül mindet megenned – Kinyújtottam felé kezemet, hogy rázza meg.

- Inkább fogadjunk, hogy ma lekerül rólad ez a ruha – javított ki Harry, mielőtt kezet ráztunk volna.

- Legyen mindkettő, egymástól függetlenül – mondtam, mire csak bólintott - A tét pedig a következő: Csoki, te és én, csak ketten, éjszaka – mondtam és kacsintottam egyet, mire vette a lapot és megrázta a kezem. Veszíteni fogsz Styles! – gondoltam magamban. Megérkezett a desszert, amit letettek Harry elé, majd megköszönte. Középről kivette a gyertyát és oldalra tette, majd kettőnk közé tolta a tálat. 

- Erről nem volt szó – mondtam és magam elé raktam a kezemet. 

- Nem volt benne a fogadásban – Ó te kis…! Felszúrt egy epret, majd belemártotta nutellába, és felém nyújtotta. Csak befogtam a számat, hogy még véletlenül se nyissam ki, és próbáltam az érzékszerveimet tompítani, hogy véletlenül se érezzem meg a nutella és eper finom illatát, mert Styles pont ezt akarja elérni, hogy elcsábítson egy nutellás eper. Nem fog elcsábítani egy nutellás eper! Miközben ezen gondolkoztam, Harry szexin – nem tudom ezt, hogy lehet, de neki sikerült – beleharapott az eperbe, amitől a szája széle nutellás lett, én pedig nem tudtam ellenállni, hogy ne csókoljam le onnan. A francba! Hirtelen kaptam ajkai után, mire meglepődött, majd elmosolyodott. Harry, az eper, és a nutella íze együtt valami eszméletlen. Mondanám, hogy próbáljátok ki, de ő a pasim! Na szóval, miután felkuncogtam a magam hülye gondolatain, elváltam Harry-től és inkább az asztalt kezdtem kémlelni, kerülve pillantásommal a tálat. Nem megy, egyszerűen vágyódom a nutellás eper után. Ha eddig legalább ötször nem mondtam ki, hogy nutella, akkor egyszer se. Visszatérve a jelenbe, Harry jóízűen falatozott, én pedig csak ültem és próbáltam minél normálisabb arcot vágni hozzá. Minden pillanatban azt vizslatta, hogy meddig bírom még. A legnagyobb húzása az volt, mikor az ujjával nyúlt bele egy másik szószba és felém nyújtotta. Mivel próbáltam nem reagálni, a krémet az arcomra kente! A maradékot pedig lenyalta az ujjáról. A szememmel már rengetegszer megöltem Harry-t, fogtam egy szalvétát, és a ragacsos arcomat kezdtem el törölgetni. Nem nagyon jött le, ezért elmentem a mosdóba rendbe hozni az arcomat. A mosdóba betérve a tükör elé álltam és egy törlőkendővel szedtem le az arcomon maradt csokit. Kicsit javítottam a sminkemen, megerősítettem vörös rúzsomat, majd visszasiettem Harry-hez. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit eszelt ki ellenem, ezért félve ültem le.  Ha jól láttam elég sok fogyott a tálról, aminek nem annyira örültem, de legalább az nem az én arcomra került.
- Remélem, örülsz, hogy le tudtam szedni – mondtam mosolyogva, mire ő arcomat kezdte vizslatni, és, mint aki veszített úgy evett tovább. Biztos voltam benne, hogy nem adta fel, csak a megfelelő pillanatra vár. Szótlanul eszegetett, mire én kezdtem magamat unni, ezért megfogtam egy epret, és mindenféle szósz nélkül elkezdtem enni. Körbenéztem és mindenütt normálisan viselkedő párokat láttam, nem kentek egymásra semmit. De ez nem igazán zavart, Harry felé nyújtottam az epret.
- Na, nem kóstolod meg? – kérdeztem furcsa hanglejtéssel, mire beleharapott az eperbe, és közben ajkai hozzáértek az ujjamhoz. Úgy csináltam mintha nem venném észre, majd újra beleharaptam a gyümölcsbe. Jól szórakoztam Harry-n, aki már küszködött a tállal, én pedig, mint a győztes úgy néztem rá.
- Látom elhitted már, hogy nyertél. Legyen gyereknapod – mondta, mire ezer wattos mosoly ült ki arcomra - viszont a másik fogadást én nyerem meg – jelentette ki, majd hátradőlt a székén és a hasára tette kezét.
- Mikor kezdődik a koncert? – kérdeztem meg témát váltva. Ránézett karórájára, majd számolgatni kezdett.
- Kevesebb, mint egy óra, azt hiszem, mire odaérünk az elég sokáig fog tartani, tehát jobb lesz ha indulunk – mondta, mire Harry rendezte a számlát – elég drága volt a fondue, főleg, hogy meg se ette -, majd felálltunk és elhagytuk a helyszínt. Kezét derekamra tette, mire melegség árasztott el. Kinyitotta nekem az ajtót, beültem, majd körbement és ő is helyet foglalt. Bekapcsolta a rádiót, majd elindultunk. Vigyázz Bruno Mars, jövünk!

58.rész: Játékos készülődés

Kedves Olvasók!

Megérkeztem az új résszel, kicsit hosszabb lett, mint a múltkori, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Igyekszem sietni a következővel, remélem várjátok. Hamarosan sajnos vége ennek a blognak. Jó olvasást xx L*encii.~ 

Izgatottan keltem ki az ágyból, nagyon vártam a mai napot. Először is, mert délelőtt korcsolyázni megyünk, este elvisz vacsorázni Harry és utána pedig irány a Bruno Mars koncert! Felvettem a köntösömet és miközben a zsebembe csúsztattam a telefonom, letrappoltam a lépcsőn. Facsartam magamnak egy pohár narancslevet, majd bekaptam pár falatot és a nappaliba mentem. Anyuék már kora reggel elindultak Írországba wellneselni. Leültem a kanapéra, írtam Harry-nek egy szokásosabbnál hosszabb és aranyosabb üzenetet, majd bekapcsoltam a tv-t, és mivel nem volt kedvem a híreket hallgatni, ezért valami természetfilmet néztem. Azt hiszem a cápákról szólt, bár nem nagyon figyeltem. Hirtelen csöngettek, én pedig sietve mentem ajtót nyitni. Ki lehet ilyen korán? – gondoltam magamba. Kinyitottam az ajtót, miközben összehúztam magamon a köntösömet a hirtelen jött hideg miatt. Felnéztem és a nagy csapatot láttam magam előtt, beöltözve, mindenki kezében egy pár korival. Még Stephanie s velük volt, nem is gondoltam, hogy ilyen korán felkel.

- Egy pillanat – Tartottam fel ujjamat, miközben visszahajtottam az ajtót, és felrohantam a gépemért. Lejöttem és kattintottam róluk egy képet, majd beengedtem őket.

- Komolyan egy kép miatt fagyoskodtunk? – kérdezte tetetett felháborodással Louis. 

- Olyan viccesen álltatok ott, muszáj volt lekapnom – mondtam, majd nyomtam egy gyors csókot Harry szájára és felsiettem elkészülni. Gyorsan felvettem egy bélelt farmert, kötött pulcsival, elővettem a legvastagabb sálamat és kesztyűmet, majd miután feltettem egy kis sminket, lesiettem a lépcsőn. Nem is kellett mondanom, hogy helyezzék magukat kényelembe, mindenki letelepedett a kanapéra egy pohár narancslével, szendviccsel, illetve Niall esetében kettővel. Felvettem a téli bakancsomat, kabátomat és nyakam köré tekertem a sálamat, majd előhalásztam a szekrény aljáról a korimat, még gyorsan a nyakamba vettem a fényképezőgépemet, és indulhattunk is. Két autóval mentünk. Kicsit izgultam, mivel nem igazán korcsolyáztam eddig. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy itt mennyiben különbözik egy jégpálya, attól, ami nálunk van. Idegesen kattogott az agyam, nem akartam elesni, és főleg azt nem, hogy lekapjon egy őrült rajongó. Harry láthatta rajtam, hogy ideges vagyok, ezért végigsimított combomon, ezzel megnyugtatva engem. Kedvesen rámosolyogtam, majd összekulcsoltam ujjainkat és a tájat kezdtem kémlelni. Hamarosan oda is értünk, és miután mindenki kiszállt, csapatban indultunk el a pálya felé. Kíváncsian néztem körbe, majd megpillantottam a pályát, és állam a földet verte. Óriási volt, akkora amekkorát el se tudtam volna képzelni. Mindenütt szerelmes párok siklottak kézen fogva, volt, aki viszont a gyerekét tanította korcsolyázni. Félve mentem a többiek után, akik kifizették a belépőt, majd leültünk és felvettük a korcsolyánkat. Bizonytalanul álltam lábra, majd belekaroltam Harry-be és elindultunk a placcra.

Harry egyből megállt velem szemben, majd segített megállni egy helyben. Ezután elindult háttal – igen, ő már ilyen profi - engem pedig húzott maga után. Miután egy kicsit élveztem, hogy nem kell semmit csinálnom, megpróbáltam hajtani magamat, és egészen jól ment. Ijesztő volt a sok kisgyerek, akik csak úgy suhantak mellettem, előttem, mögöttem. Kicsit fura volt nézni, hogy ők már ennyi idősen jobbak, mint én valaha is leszek. Ezután már csak Harry-re koncentráltam, aki mindenben segített. Nagyon édes volt, ahogy ha egy kicsit is megbillentem, már kapott is utánam, nehogy elessek. Miután már egészen jól ment, mellém jött, belém karolt és beszélgetve siklottunk tovább. Élveztem minden percét a napnak. Vidáman néztem körbe, és vettem tudomásul, hogy Stephanie-nak is remekül megy a korcsolyázás. Nem éppen figyeltem arra, mi is van előttem, ezért majdnem nekimentem egy kisgyereknek, de aztán valahogy kitértem előle. Viszont elvesztve az egyensúlyomat, estem rá Harry-re, ezáltal mindketten földet értünk, bár neki jobban fájhatott, mert iszonyatos erővel estem rá. Nevetve álltunk fel, majd én inkább kicsit leültem. Előkaptam a táskámból a fényképezőgépemet és mindenkit lekaptam. Harry az egyedül sikló barátjához, Louis-hoz ment oda, én pedig örültem, hogy szegénynek lesz egy kis társasága. Néhány kisgyerek a közelemben csúszkált, ezért kapva az alkalmon, lekaptam őket a gépemmel. Nagyon jó képek lettek, a kicsik pedig csak örültek, hogy lesz róluk néhány kép. Bár a szülők nem annyira nézték jó szemmel, de ez van. Mosolyogva telepedett le mellém Perrie és Zayn. Nagyon édesek együtt, és ha jól értesültem Zayn már a lánykérésen gondolkodik. 

- Dorothy, te nem mész Harry-hez? – kérdezte meg Zayn.

- Az előbb estünk egy kicsit, aztán inkább hagytam egy kis időre. De legalább tudtam képeket csinálni – mondtam büszkén és megmutattam nekik a képeket. Megígértem nekik, hogy a közös képüket átküldöm, majd én visszamentem Harry-hez. Kicsit bizonytalanul siklottam felé, majd, hogy megálljak erősen belekapaszkodtam, mire kicsit megugrott, majd felém fordult és karját átvetette vállamon. Hárman csúszkáltunk tovább a jégen. Az egész délelőttünket itt töltöttük, majd bementünk egy közeli Starbucksba és mindenki egy forrócsokival a kezében ült be a kocsiba. Harry vezetett, ezért megfogtam az ő poharát is, és elindultunk a házba. Közösen megebédeltünk, majd mivel nekünk volt röpke négy óránk a vacsoráig, ezért leültünk egy filmet nézni. Egy vígjátékot választottunk ki, majd kipattogattunk rengeteg kukoricát és elkezdtük nézni a filmet. Nagyon sokat nevettünk, eszméletlen jó film volt, remek színészekkel. Ezzel elment két óránk, majd előhalásztam a laptopomat, és felmentem az internetre. Csináltam magamnak egy oldalt, majd feltöltöttem pár eddigi képemet. Levédettem a blogot, és így megmaradnak nekem a fájlok, de más is láthatja. Volt egy külön bejegyzésem csak Budapestről, a jégkorcsolyázásról. Nagyon elégedett voltam a végeredménnyel.

- Te engem töltesz fel a netre? – jött a hátam mögül egy hang, mire hirtelen megugrottam. Hátranéztem és Harry kíváncsi szempárjaival találtam szembe magamat.

- Ne töltsem fel? Bocsi, ha kell mindjárt le is szedem őket. Csak gondoltam csinálok egy oldalt magamnak, hátha valakit érdekelnek a képeim és lesz belőle valami komoly – szabadkoztam és már nyomtam is a törlés gombra. Mielőtt megerősíthettem volna, Harry kikapta a kezemből az egeret és megnyomta a ’mégse’ gombot. Értetlenül néztem rá.

- Szívem csak poénkodtam, nyugodtan feltölthetsz rólam képeket, ha ez kell ahhoz, hogy fényképész legyél – mondta és egy puszit nyomott homlokomra, mire elpirultam. Lehuppant mellém a kanapéra és összehívta a többieket.

-- Srácok híresek leszünk – mondta Harry komolyan, mire mindenki furán nézett rá.

- Harry, már azok vagyunk – dünnyögte Niall. 

- Tudom, de híresek leszünk Dorothy képein – mondta és feléjük fordította a gépet. 

- Már ha nem gond, hogy feltöltöttem őket – szabadkoztam, de senkit nem érdekelt, mindenki a képernyőt bámulta, Zayn meg is jegyezte, hogy milyen jól néz ki a képeken. Egoista, nem is kicsit. Ezután a tv-re kivetítve néztük végig az összes képet, amit karácsony óta csináltam. Feltöltöttem mindet a laptopra, és rendszereztem őket. Ezután mivel már tudtam miben megyek a vacsorára, csak fel kellett öltöznöm. Felsiettem Harry szobájába, majd felkaptam egy fehérnemű szettet és bevonultam a fürdőbe. Letusoltam, megmostam a hajamat, majd megszárítottam azt. Fehérneműben mentem ki a szobába és az asztalról elvettem a dobozt. Kinyitottam, kivettem belőle a ruhát. Jobban megnéztem, és olyan az egész mintha vörös rózsaszirmokból állna. Elég rövid, de Harry-től kaptam, tehát ha őt nem zavarja, hogy más mennyit lát belőlem, akkor nekem mindegy. A cipőt is kivettem, ami egy egyszerű fekete magassarkú volt. A táska egy kis fekete kézitáska. Miközben ábrándoztam a ruhámon, kopogtam, és választ sem várva nyitott be valaki az ajtón. Ijedten fordultam meg, és kaptam a kezem magam elé, de csak Harry volt.

- Nem is engedtelek be – mondtam durcásan. Közelebb jött, és elvette kezemből a táskát, majd visszarakta a dobozba.

- Mentségemre szóljon, hogy kopogtam – emelte fel kezét védekezően. Elmosolyodtam, majd kitárta karjait, én pedig befészkeltem magam közéjük. 

- Elmegyek fürdeni, nem jössz velem? – kérdezte egy huncut mosoly kíséretében. Beharaptam számat, nem rossz ajánlat volt, de kicsit húzni akartam az agyát. Csak lehajtott fejjel megráztam a fejem, és felnézve vártam a reakcióját. Elszomorodott, majd erőt véve magán, felemelt, és elindult velem a fürdőbe.

- Harry, ne már én már fürödtem! – nyavalyogtam. Nem eresztett el, ezért inkább hagytam magam. Fél kézzel megnyitotta a csapot a kádban, miközben még mindig ölében tartott. Miután elég mély volt a víz, fehérneműben rakott bele a vízbe. Durcásan üldögéltem, miközben azt figyeltem, ahogyan ő is megszabadul ruhadarabjaitól. Beült velem szemben a vízbe, majd mellkasára vont. Csak hallgattam egyenletes szívverését, miközben ujjaival játszottam. 

- Nem akarod ezeket levenni? – kérdezte meg, miközben a melltartómat birizgálta.

- Te raktál be így a vízbe – mondtam, miközben ő kikapcsolta a melltartómat, és a földre dobta. Pirulva dőltem vissza mellkasára, és vártam következő lépését. Mocorogni kezdett alattam, mire felültem és kinyújtottam lábaim. Mintha csak erre várt volna, megszabadított a francia bugyimtól is. Egy szemforgatással rendeztem le az egészet, majd ügyet sem vetve rá, terültem el rajta. Hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a legközelebbi kezem ügyébe kerülő tusfürdőt – lehet nem Harryé volt, mindegy – majd kinyomtam egy jó adagot felsőtestére és elkezdtem szétkenni. Csábos mosolyával méregetett, majd eszébe jutott valami:

- Nem akarjuk felhasználni a csokit, amit Zaynék-től kaptunk? – kérdezte meg, én pedig bosszankodva válaszoltam:

- Nem, és amúgy is, sietnem kell, mert nem lesz időm készülődni – Azzal felálltam és kimásztam a kádból, majd magamra tekertem egy törölközőt, és kimentem egy új fehérneműért.

- De még meg sem fürdettél! – kiáltott utánam Harry, én pedig mintha meg sem hallottam volna öltöztem tovább. Visszamentem hozzá, és belenéztem reménykedő tekintetébe, majd a tükör elé álltam és elkezdtem megszárítani a hajamat. A fésűvel ügyeskedtem, de „véletlenül” leejtettem, ezért Harry-nek háttal állva hajoltam le érte. Mikor felálltam két erős kar fonódott a derekamra, mire kicsit megugrottam. Feléfordultam és elmosolyodtam látványán. Nem igazán jött zavarba, hogy végigmértem, ezért végigtapogattam kockáin, majd csentem tőle egy csókot és készülődtem tovább. Imádtam az őrületbe kergetni, és azt hiszem ez már sikerült. Végre felvehettem a ruhámat, majd elbűvölve néztem a tükörben magamat. Nagyon tetszett a ruha. Ahogy körbe- körbeforogtam, észrevettem, hogy a hátán a kivágás szív alakú. Harry settenkedett ki a fürdőből, majd hátulról megölelt és egy puszit nyomott kulcscsontomra. Mélyen beszívta illatomat, majd megfordított és alaposan végigmért.

- Eszméletlenül jól nézel ki – mondta elbűvölve, mire én akaratlanul is pirulni kezdtem.

- Azért ne ess túlzásba – mondtam neki, mire csak megrázta fejét, és mosolyogva megcsókolt. Annyira édes ez a fiú! Jobbat nem is kaphattam volna. Nem is értem, hogyan érdemeltem őt ki. Elmélkedésemet megszakítottam és belebújtam a cipőmbe. Belepakoltam néhány dolgot a táskámba, Harry felrakta a nyakláncomat, majd miután ő is felöltözött – nagyon elegánsra vette a formát, fehér ing, fekete öltöny, fekete csokornyakkendő (!) és az elengedhetetlen  bakancsa – beültünk a kocsiba és elindultunk az étterembe. Mosolyogva néztem az elegáns Harry-t, majd leparkoltunk és kezdődhetett a romantikus este.